Beszélgetés nt. Kalit Eszter fazekasvarsándi lelkésznővel

Nt. Kalit Eszter lelkésznővel a közelmúltban Fazekasvarsándon megszervezett kettős ünnepség alkalmából beszélgettünk.

– Milyen üzenetet hordoz a helybeli közösség számára a tény, hogy megújulhatott a templomtorony?

– A legnagyobb ünnep a templom 110 éves évfordulója, amelyet egy olyan közösség használ, amely 226 esztendeje él Fazekasvarsándon. Nagyon fontos, hogy e megvalósítással is megerősítsük az itt lakó emberek identitástudatát. Mindenfajta fogyás és negatívum ellenére ezen az ünnepen fontos látni, hogy az Isten 110, illetve 226 év után is velük van, megerősíti, megtartja közösségünket.

– Hány tagú templomlátogató közösségről beszélhetünk?

– Közel 500 fős gyülekezet él Fazekasvarsándon az ifjakat is beleértve. 40-50 gyermeknek és fiatalnak örvendhetünk, akik a környékbeli településeken, illetve Aradon tanulnak tovább. Az istentiszteleti alkalmak látogatottsága az időszakos munkáknak a függvényében változik, de vasárnaponként 40-50 fő eljár a templomba. Reméljük, a mostani ünnepi alkalom is hozzájárul a templomlátogatás népszerűsítéséhez.

– Milyen munka van még hátra a templomon?

– Komoly munkának számít a pályázati elszámolás elkészítése, de a további munkálatoknak az engedélyeztetése és a szükséges pénz összegyűjtése is sok papírmunkával jár. Nem kis feladatnak számít a további gyűjtés, hiszen, ahogy az istentiszteleten is elhangzott, közel 200 ezer eurós beruházást jelent a templom teljes renoválása, a jelzett összeg nem volt és nincs is a tarsolyunkban, ezért a gyűjtést kénytelenek vagyunk folytatni. Az elmúlt esztendőkben megnyilvánult támogatási szándék reményt ad a folytatáshoz, hiszen a 444 négyzetméteres templomhajóra szükséges födémre megvan a pénz, most az ácsok bérét és a faanyag ellenértékét kell összegyűjtenünk. Reméljük, hogy jövő nyáron a munkát folytatni lehet.

– A torony valóban életveszélyes állapotban volt?

– Igen, minden szakértő megnézte és felmérte, ezért július közepén kibontották, minek következtében kiderült, hogy a szú teljesen tönkretette a faanyagot, a császárfa megroggyant, ezért az engedélyeztetést sürgősségi eljárással kaptuk meg. Azért volt szükség a sietségre, mert ha netalán megismétlődik a tavaly ősszel Arad megyében tomboló szélvihar, a tornyot az utcára dobhatta volna, akár emberéletet is követelhetett volna.

– Tudtommal a lelkésznő személyes példával is élen járt a munkában, ugyanis saját kezűleg szedte ki a templom esővíz levezető csatornájából az ott összegyűlt száraz faleveleket. Hölgy létére nem tartotta túl veszélyes vállalkozásnak?

– Az építkezés alatt a magasságok kipróbálása külön kihívást jelentett, ugyanis többed magammal többször fent jártam a toronynál, az állvány tetején, ahol a toronynak a leszerelésekor be kellett kötni a toronydaru kampóját, ami igen fontos feladat volt. De hát hölgyként is sok olyan dolgot kellett tenni, ami nem irodamunka.

– Az ünnepségen megszabadult-e a felújítással járó lelki tehertől, vagy az ünneplés a munkában csak egy megállónak számított?

– Nagyon sok örömmel tölt el a megtapasztalás, miszerint a közösség értékeli a munkát, mert mindenki számára nagyon fontos a templom, amihez hozzátartozik az ünnep is, amelyen sokan megtisztelték nemcsak a házigazdákat, a püspök urat, hanem mindazokat a lelkészeket és önkénteseket is, akik az elmúlt időszakban a felújításon, majd az ünnepség előkészítésén is dolgoztak. Amikor tegnap 15 órakor a számítógép mellől meghallottam, hogy elkészült a torony, azt sem tudtam, higgyem-e vagy ne, de megkönnyebbültem, mert tudtam: ma ünnepelhetünk. Természetesen, egy teherrel kevesebbet érzek, amiért a hála és az öröm tölt el.

– A hatalmas munkával járó kihívás adott-e kellő lelki erőt is a felvállaláshoz? Hölgyként ekkora munkának a megszervezését nem lehetett könnyű felvállalni.

– A lelkészi pályámon egyedül az építkezéstől, az épületek felújításától tartottam, mert nem tudtam, ilyen helyzetben hogyan állnám meg a helyemet. Most azonban úgy tűnik, a Jóisten segedelmével ezeket a feladatokat is sikerül megoldanom. Ennek is megvan a gyönyörűsége, főleg akkor, ha jó szakembereket és áldozatkész segítőket tudok magam mellett. Úgy érzem, hogy a közösség mellettem áll és a hatalmas kihívásban, a felújításban Isten segítségével egy jó csapattá kovácsolódtunk.

– Úgy legyen, köszönöm szépen a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget.