Bízzuk újra életünket Krisztusra

„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”  (1 Sámuel 7, 12)

A szívet-lelket betöltő ünnepek gyorsan elszaladtak. Igazi belső öröm csak akkor jelent hosszú távú boldogságot, ha Jézus élő, valós jelenléte sugározta be ünnepünket, családunkat, akikkel együtt töltöttük ezeket a kedves napokat. Így Isten szeretetével szívünkben léphetünk tovább az új esztendőbe.

Logikus emberi gondolkodás szerint, értelmetlennek tűnne több évtizede, vagy akár évszázaddal ezelőtt elhunyt rokonaink születésnapját megünnepelni, hiszen a sírban pihennek, személyüket az egymást követő nemzedékek előtt, lassan a feledés homálya fedi. Jézus Krisztus keresztáldozata előtt kijelentette, hogy van hatalmam letenni földi életemet és újra felvenni, mert Isten az élet forrása, Őt nem lehet megsemmisíteni. A hívő számára ezért egészen nyilvánvaló, hogy karácsonykor az Örökkön Örökké Élőnek földre jöttéről emlékezik meg ünnepélyes körülmények között, hálás szívvel, mert az emberi test időleges felvételét értünk vállalta, hogy a bűnre kimondott halálos ítéletet rajta hajtsák végre. Isteni formájában ugyanis halhatatlan! Ezért életbevágóan fontos őszinte választ adnunk a kérdésre: ünnepünket beragyogta-e a feltámadott élő Jézus Krisztus személye? Ő az ünnep elmúltával is benne szeretne lenni életünkben. Ez az evangélium örök, jó híre minden magyar ember számára is: Jézus velünk együtt akarja tölteni az örökkévalóságot!

Most, hogy Isten kegyelméből átléptünk az új esztendőbe, szükségszerűen vissza kell tekintenünk az elmúlt év történéseire. A bölcs ember a múlt tapasztalatait figyelembe véve tervezi a jövő napjait. Visszanézve mit látunk? Kudarcok sorozatát, kihagyott lehetőségeket? Helyes hátranézni, tanulni a múltunkból, de folyamatosan a „visszapillantó” tükörbe nézve nem lehet előre haladni. Ne feledjük, a pillanatnyi visszatekintésnek a jövőt kell szolgálnia. Akár jó volt, akár rossz, nem szabad leragadnunk a múltban. Isten azt mondja nekünk: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43, 25). Továbbá, a hívő ember számára Isten a boldogabb jövő bizonyosságát sugározza: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek… békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás 29, 11).

Drága nemzettársaim, szemtanúi vagyunk egy féktelenül eldurvuló világnak, ahol a terrorakciók megállíthatatlanul sodorják veszélybe sokak életét. Az idő visszafordíthatatlanul halad előre és naponként tapasztaljuk, hogy Jézus Krisztus dicsőséges visszatérését megelőző „gonosz napok” már életünk valós részét képezik. Erős katonai hatalmak sem tudnak biztonságot, védelmet nyújtani. A sötétedő jövőt csak Isten tudja számunkra derűsebbé varázsolni. Jézus bátorítása így hangzik felénk: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek én bennem” (János 14, 1). Ez viszont csak úgy történhet meg, ha életünket a legbiztosabb kézbe tesszük azzal, hogy szívünket nyitjuk meg a kereszten győztes Jézus Krisztus előtt. Napjaink eseményei keményen bizonyítják, hogy más út nincs! Ha lenne más eredményes megoldás, az emberek már régen megtalálták volna. Fontos tudomásul venni, hogy csak azoknak van minden javukra, akik az Istent szeretik! Adja a Mindenható, hogy ezt az alapvető fontosságú dolgot megértsük és (B. ú. é. k.!) bízzuk újra életünket Krisztusra!

Bátkai Sándor