Hála a leköszönő lelkészért, ima a szolgálatot átvevőért, a jövőért

Amint arról a hétfői lapszámunkban röviden beszámoltunk, a Mosóczy-telepi református gyülekezetben az utóbbi öt évben szolgált nt. Sipos András lelkipásztor vasárnap 13 órától tartotta úrvacsorás, búcsúzó istentiszteletét.

Ünnepi igehirdetés

Igehirdetésében nt. Tóbiás Tibor György esperes, kisperegi lelkipásztor az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 7. részének a 48–60. verseiből kiindulva, ismertette István megkövezésének, halálának a körülményeit. „A kegyelem Istene tegye áldottá az Ő igéjét, hogy a bölcsessége lakozzon bennünk gazdagon, és sok és áldott gyümölcsöt teremjünk az Ő dicsőségére!

Mennyei Édesatyánk, hálásan köszönjük, hogy elsegítettél minket a mai napra. Köszönjük, hogy oltalmaddal körülvettél a mai napon. Neked köszönjük a fizikai erőnket és a Tőled való jóindulatunkat. Köszönünk mindent, amihez Szentlelked indított, tanított. Köszönjük, hogy Igéd vezet a mi utunkon, kérünk, engedj közel bennünket Magadhoz! Ajándékozz meg olyan igével, ami hitet teremt bennünk, ami erősíti, növeli hitünket! Te tudod, Atyánk, hogy mire van most a legnagyobb szükségünk. Ajándékozz meg minket a Te igéddel, nyisd meg a mi szívünket, hogy ne csak hallói, hanem meghallói és cselekvői legyünk a Te igédnek. Szólj hozzánk, hogy halljuk a Te szódat! Ámen.”

A134. zsoltár utolsó versszakának a megszólaltatását követően a Máté írása szerinti Szentevangélium 28. részének 18–20. verseiből vett idézetből kiindulva, az esperes a pünkösd utáni első vasárnapra vonatkozón kifejtette: „Már Könyves Kálmán korában is a nyugati kereszténységben sajátos ünnepnek számított a Szentháromság vasárnapja. Mert Keresztelő János az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelte meg, tette Istenhívőkké az addig pogány embereket. A Szentháromság mindhárom személye munkálkodik értünk. Az életünk legyen bizonyságtétel, a világ Istenre és a megváltásra van kiéhezve, ezért nekünk Istenhívőknek meg kell mutatnunk, hol lehet rátalálni Krisztusra. Legyen az életünk a Krisztusra mutatás, a hozzá vezető út, mert a világnak szüksége van Őreá.

A helybeli gyülekezet, illetve a lelkipásztor életében is valami más kezdődik, de egyik fél életében sem jelent pihenő hátradőlést, hanem aktív szolgálatot, mert ebben a világban minden keresztyénre szükség van, ezért Isten melletti bizonyságtevőknek kell lennünk. Köszönjük meg Isten kegyelmét, amivel adta nekünk a nyugdíjba vonuló lelkipásztort, de imádkozzunk a szolgálatát átvevő lelkipásztorért, a jövőért, illetve, hogy az Úr tartsa meg a gyülekezetet. Legyen a szívetekben a hála, Isten megtartó kegyelme Ámen.”

Az esperes igehirdetése után igei köszöntővel szolgált nt. Baracsi Levente, a belvárosi református gyülekezet lelkipásztora, aki ideiglenesen beszolgál a Mosóczy-telepi gyülekezetnél is.

A továbbiakban Józsa Klára kántor vezetésével az ifjak zenekísérettel énekeltek, a hívek kivetített képeken láthatták az eltelt öt év nőszövetségi tevékenységeit, a csigatészta készítést, illetve a templomon zajlott munkálatokat. A hívek nevében Máthé Károly főgondnok mondott köszönetet a lelkésznek és feleségének a szolgálatért, a tiszteletes asszonynak egy csokor virággal kedveskedett.

Miután az esperes Isten áldását kérte a nyugdíjba vonuló lelkipásztorra, illetve a gyülekezetben tovább szolgálókra, áldást kért a gyülekezetre, a presbitériumra, hogy mindannyian Istent szolgálhassák. Imádkozott a kórházakban, illetve az otthon betegen fekvőkért, imára szólított fel a szenvedélybetegekért, de azokért is, akik lelkiekben szenvednek, imádkoznak a lelki megújulásért, a gyülekezet további generációiért, az ifjakért, mindezt Jézus Krisztusért kérte.

Főpásztori üzenet

Nt. Tóbiás Tibor György esperes a továbbiakban felolvasta ft. Csűry István püspök pásztorüzenetét.

„Kedves gyülekezet, tisztelt Sipos András nyugalmazott lelkipásztor!

Vannak meddő idők és alkalmak életünkben. Meggyőződésem, hogy a mai is az, veletek együtt, a mi sorsalakulásunkban. A gyülekezet lelkipásztorra vár, mert egyik szolgálattevő nyugalomba vonul. Így volt ez mindig és így is marad, gyülekezet és lelkipásztori állás volt és lesz, csupán az adódó személyek változnak. Emberöltőnyi idő alatt a gyülekezet tagsága is többnyire lecserélődik, a lelkipásztorok viszont a nyugdíjkorhatáron elbúcsúznak. Vannak és lesznek olyanok, akik könnyen és kevés feszültséggel várják az ilyen alkalmakat, mások szorongva és elkeseredve. Mindenki besorolhatja magát abba a kategóriába, ahol az érzéseit felismeri és beazonosítja. Az imádkozó ember azonban nem marad csak az önismerés ezen fokán, hanem mindenek ellenére, hálát ad a megtett életszakaszért és könyörög a jövőért. Mindezt abból az okból teszi, amely vezette és vezetni fogja. A hitetlenek ott árulják el nyomorult önmagukat, amikor az önvád helyett a rágalom és vád könnyíti lelküket, a jövőt viszont gyarló akaratosságból igyekeznek megtervezni. Istent soha sem lehet mellőzni. Az Ő akaratát nem lehet megkerülni, törvényeit nem lehet lecserélni. A gyülekezet jövőjét és a nyugalmazott lelkipásztor életét a Szentháromság Egy, Örök és Igaz Isten szeretetébe ajánlom! Amint vigyázott rájuk fényben és árnyékban, békében és háborúban, gazdagságban és szegénységben, úgy vigyázzon ezen túl is mindegyikre a maga helyén és kegyelemből kijelölt idején! Minden kérdésre az elkövetkezendőben legyen eligazító a mai napra megjelölt ige: Megértettük, Isten odahívott minket. Ha Isten szava és a benne megalapozott hit vezet, akkor a gyülekezet elhívott lelkipásztort nyer, és nyugalmat, békességgel. A nyugdíjas éveiben elvonuló testvérünk családjával együtt nyerik ezeket és Isten ígéretét. Azaz, Ő hívott és ezen túl is hívni fog.

A nagy kísértések, óriási támadások és a keresztyének nálunk is elkezdődött üldözése idején, legyen az Atya, a Fiú és a Szentlélek továbbra is számunkra az egyedül követendő út!”

Visszavárják szolgálatra

A főpásztor levelének az ismertetése után az esperes kijelentette: a maga és az egyházmegye vezetősége, valamint a helybeli hívek nevében mondhatja, a nyugdíjba vonuló lelkipásztort szívesen visszavárják egy-egy szolgálatra. Isten áldását kérte a gyülekezet életére, együtt imádkoztak a gyülekezet jövőjéért abban bizakodva: az Úr mindig gondoskodik a népéről. „Adja az Úr, hogy ebben a szolgálatban mindannyian egyek legyünk!”

Nt. Sipos András köszönete

A miatyánk közös megszólaltatását követően nt. Sipos András nyugdíjba vonuló lelkipásztor könnyekig meghatódva mondott köszönetet az esperesnek az igehirdetésért, köszöntötte a vendégeket és a híveket, majd ismertette az úrvacsorához járulásnak a vírusjárvány miatt módosított menetét: az asztalon lévő tálcákon elhelyezett, megáldott kenyérszeleteket minden hívő maga vegye el, illetve a bort kicsiny poharakba kimérve fogyaszthatják. Miközben mindannyian úrvacsorához járultak, Sághy Annamária képzőművész egy kisebb festményét adományozta az elköszönő lelkipásztornak, aki meghatódva mondott köszönetet érte.

A magyar bölcsőde átadásához várnak segítséget

Az ünnepi alkalom végén az esperes bejelentette: június 5-én hivatalosan átadják a Magyar Kormány támogatásával Aradon, a Csiky Gergely Főgimnázium bentlakásának a szomszédságában felépült bölcsődét. Az épület átadása előtt azonban szükség lenne a szorgos asszonykezekre, hogy az építők munkáját lezárják egy alapos takarítással. Éppen ezért, az Aradi Református Egyházmegye meghirdette a nagytakarítást, ahova szombaton 14 órától szeretettel várják a szorgalmas asszonyokat.

A vasárnapi ünnepi alkalom a koronavírus-járvány miatti óvintézkedések betartásával, szájmaszk viseléssel, kézfertőtlenítéssel, kellő távolságtartással szervezett szeretetvendégséggel, kellemes, baráti együttléttel zárult.