Istennel egy éven és egész életen át

„És lőn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé őket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az;…   Kerülő úton vezeté azért Isten … őket  …  Az Úr pedig megy vala előttök nappal  felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.”              2 Mózes 13, 17–22.

Kedves testvéreim! Isten kegyelméből magunk mögött tudhatjuk az óesztendőt és elkezdhettük az újat, a 2016-ost. Saját magunkon tapasztaljuk, hogy az idő múlik, kegyetlenül eljár felettünk. A lejárt idő pedig visszatéríthetetlen. Ezért egyre drágább számunkra, és jól kell gazdálkodnunk vele. Amit elmulasztottunk, amit elrontottunk, nem tudjuk, hogy jóvá tehetjük-e még. Helyrehozni csak az isteni kegyelem, az Úr Jézus tudja. Most megállva a határkőnél, innen tekintsünk vissza, emlékezzünk az elmúlt év eseményeire, bármilyenek voltak is azok. Bűneinkre kérjünk bocsánatot, áldásaiért pedig ne feledkezzünk el hálát adni. Adjunk hálát az új esztendőért is, melyet Istentől kaptunk drága  kegyelméből. Jó ezt tudni, és azt is, hogy mit vár ezért tőlünk az Úr, ezért a nagy ajándékáért, ami az életet jelenti számunkra. Miután népét kiszabadította az egyiptomi fogságból, átvette annak vezetését, és nem csak vezette őket, útitársul szegődött, velük járt, gondot viselt róluk, biztosította, kielégítette minden szükségleteiket, védte, oltalmazta, és célba, hazavezette őket, a számukra elkészített országba. Fontos tudni, hogy az utat Ő választotta meg, és nem a nép mondta meg, hogy merre menjenek, hogy melyik lesz a jobb út, a rövidebb. Az igében az van, hogy miután elbocsátotta a fáraó a népet, nem a rövidebb úton, hanem kerülő úton vezette őket, nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban. A népnek engedelmeskednie kellet. Így szüntelen velük és köztük volt, teljesen körülzárta őket, felettük tartotta hatalmas, mentő és oltalmazó karjait. Mégis sokszor kifejezték engedetlenségüket, és zúgolódtak jótevőjük ellen, amit Isten számon is kért rajtuk. Sokakat ez zárt ki az ígéret földjéről. Komoly figyelmeztetés ez számunkra is. Nekünk is az Ő útján kell járnunk, engedelmeskedve akaratának. Isten útja pedig nem más, mint az Ő egyszülöttje, Jézus Krisztus, aki határozottan jelentette ki: Én vagyok az Út.

Kedves testvéreim, így vagyunk mi is, mint Izrael népe. Az ige nekünk és rólunk szól. Nemrég megélhettük karácsonyt, szabadulásunk áldott ünnepét. Eljött hozzánk a szabadító, megtartó és üdvözítő Jézus. Megszabadultunk-e a bűn és Sátán uralma alól? Átvette-e Jézus életünk felett az uralmat? Mert míg a Sátán uralkodik és hatalmaskodik rajtunk, addig nem tud átvenni, nem tud vezetni, nem tud útitársukként mellénk szegődni, velünk járni, rólunk gondot viselni, óvni, védelmezni és célba, a mennyei Kánaánba, országába hazavezetni. Ha erre vágyik a szívünk, kérjük Urunkat, hogy ebben az évben is, de egész földi életünkben vezessen bennünket is a magaválasztotta úton, még ha hosszabb, nehezebb is az, talán fájdalmasabb, sok próbával telitűzdelt, csak legyen velünk, járjon velünk és vezessen a biztos célba. Haza, mennyei hazánkba, az örökéletbe, ahol már mi leszünk Ővele, örökkön örökké. Kérjük, hogy ezen az úton tanítson, neveljen. Tanítsa meg nekünk, hogy a testi ember, Isten nélkül romlott és kárhozatra van ítélve. Jézus Krisztus nélkül nem juthat előre, nem juthat a mennybe. Tanítsa meg azt is, hogy szeret az Úr, nagyon szeret, amidőn azt legjobban hirdeti a golgotai kereszt. János 3, 16. Tanítson meg ráhagyatkozni, benne bízni, remélni, őt követni és teljes szívvel szolgálni, szeretni, engedelmeskedni.

Testvéreim, Isten útja, amint már szóltam róla, hosszabb, nehezebb, küzdelmesebb, de ez a jobb. Az Úrban élni, Vele járni, engedelmességgel Őt szolgálni, csodálatos. Soha ne felejtsük el, Ő a hazavezető út, ezen jutunk célba, hazánkba, Isten országába. Ezt kívánom minden kedves testvéremnek, és azért imádkozom, hogy utunk végén mindnyájan hazaérjünk. Ezekkel a gondolatokkal kívánok boldog, békességes és lelkiekben gazdag új évet!

„Utak váltakoznak, / Fény, mélységes éj, / De minden kegyelem, / Ne félj!”

Szívemből és szeretettel,

Józsa Ferencz