Kelemen Didák boldoggá avatásának története

Tekintve, hogy Kelemen Didák a régiónkban fejtette ki áldásos, egyházépítő tevékenységét, ráadásul az Aradon is szolgált p. Bogdan Adamczyk is szép emlékeket hagyott a katolikus hívekben, érdekes lehet a Rómában készült, Kelemen Didák boldoggá avatásával foglalkozó doktorandus dolgozatának közlése.

1. A boldoggá avatás egyházmegyei szakasza

P. Kelemen Didákot már életében szentként tisztelték. Halála után a nép nagyon érezte hiányát. Minden oldalról megmozdultak és szentté avatását kívánták. Halála után történtek meg az első kísérletek Didák atya szentté avatásával kapcsolatosan. Szabadszállásy István Közép-Szolnok megyei alispán bizonyítványt állított ki Didák atya szent életéről. Benkő Sámuel orvos és több kiváló férfiú hasonló nyilatkozatot mellékelt, és az egyházi főhatóság is hivatalos jelentést küldött ki Rómába.

1750-ben már Kelemen Didák nevét a szentség hírében elhunyt szerzetesek közé sorolták és hivatalos névjegyzékben is szerepelt, mint melléklet a szentek és boldogok névsorához csatolva, melyet rendszeresen közzétettek a «kézikönyvben» a novíciusok és fiatal szerzetesek számára.

1753-ban a minorita tartományfőnök kérte az egri püspökséget, hogy a Miskolcon elhunyt és szentség hírében álló atyának életére s működésére vonatkozó adatokat vizsgálja felül. A püspökség hamarosan kinevezte a bizottság tagjait. A bizottság a vizsgálatot hamarosan be is fejezte. Megvizsgálták azokat a helyeket, ahol Didák atya működött. Eskü alatt kihallgatták mindazokat, akik valamit tudtak életviszonyairól, hitterjesztéséről, jócselekedeteiről. Csak a teljesen megbízható adatokat foglalták jegyzőkönyvbe. Nagy gonddal ellenőrizték a kihallgatott tanúk megbízhatóságát, szavahihetőségét. A vizsgálati jegyzőkönyvek a püspöki levéltárba kerültek, a szentté avatási per azonban nem indult meg. 1766-ban a nyírbátori tartományi káptalan rendeletet hozott, melyben kérte, hogy egyes testvérek gyűjtsenek hiteles vallomásokat Kelemen Didák szentségének híréről, hiszen a tartomány szándékában állt a megmaradt visszaemlékezéseket összegyűjteni és Rómába küldeni.Kelemen Didák képmása publikálva lett az Isten szolgái ikonográfiai sorozatban, melyet 1755-től Serafico Pagni (1769), generális posztulátor adott ki.

1774-ben Sztanya Sándor lett az ügy kinevezett posztulátora, Jakabfalvy Román minorita tarto­mányfőnök utasítására, Kelemen atya bol­doggá avatási ügyében. December 12-én a Rend nevében a tartományfőnök levélben kéri gróf Esterházy Károly (1761–1799) egri püspököt, hogy kezdje meg a hivatalos lépéseket a bol­doggá avatási eljárás elindításához. Az egri püspöki konzisztórium 1775. január 25-én ezt kánonjogilag el is fogadta.  Ugyanebben az évben, au­gusztus 9-én az egri püspöki szentszék megkezdte az életszentség hírében elhunyt Didák atya életének és erényeinek kivizsgálását. Az egri érseki levéltár adatai szerint VIII. Orbán és XIV. Benedek pápák előírásainak megfelelően eljárás alá vették a boldoggá és szentté avatás ügyét.

A püspöki szentszék Sztanya Sándort ügyvivőnek, Dobronyay Miklós egri oldalkanonokot pedig vizsgálóbírónak nevezte ki. 1776. augusztus 9–10-én és szeptember 21–30. között az egri püspökségen megtörténtek a tanúkihallgatások és a sír felülvizsgálása. Az ügyben a következő tanúkat rendelték be: Tercsák Mózest, Borsod megye tiszti ügyészét; Tallián András Pált, vizeki alispánját, Beller Mihály nyugalmazott alispánt, Leőchey Zsigmondot, megyei törvényszéki ülnököt, Zolnay Gáspárt, Miskolc város szenátorát, Felsőpulyai Bük Zsigmondot, megyei jegyzőt, Fáy Bertalan Jánost, Borsod megyei nemesi bírót és Fisser József megyei aljegyzőt meg másokat, akiknek kihallgatását szükségesnek találták. A tanúk közül heten személyesen ismerték Didák atyát, de kihallgattak olyanokat is, akik csak hírből szereztek tudomást róla. A kihallgatás során ki akarták deríteni, hogy nem történt-e esetleg valami meg nem engedett dolog a szentek tiszteletét illetően. 

Az egri bizottság 1776. október 11-én megvizsgálta Isten szolgája P. Kelemen Didák sírját a miskolci Nagyboldogasszony-templom kriptájában, valamint bejárta a kolostort, de sehol nem lelte nyomát a meg nem engedett nyilvános tiszteletnek. Találtak azonban Rómában nyomott rézkarc másolatot Isten szol­gája képéről, amit a római minorita rendfőnökség terjesztett Magyarországon. A szentszéki jegyzőkönyvek a helyi vizsgálattal lezárultak.

A vizsgálat befejezése után a magyar minorita rendtartomány részéről P. Pál Lajos teológiai tanár, vice-posztulátor az egri főpásztorhoz fordult Kelemen Didák boldoggá avatási ügyében a „de non cultu” eljárás jóváhagyása érdekében.

Sajnos a történelmi események megakadályozták a szentté avatási eljárásokkal foglalkozó Rítusok Kongregációjának ebben az ügyben való továbblépését. Az 1789. évi nagy francia forradalmat követően Napóleon csapatai bevonultak a pápai államba és az akkor uralkodó VI. Piust fogságba hurcolták, aki a fogságban meg is halt. Az utódjának, VII. Piusnak is fogság volt a sorsa. Továbbá a jozefinista kor megnehezítette a kapcsolatot a Szentszékkel. II. József a szerzetesrendek működésének akadályozásával és eltörlésével meghiúsította az ügy szerencsés végkimenetelét.

Erdélyben az egyházellenes nyomás nem volt akkora, és ott szabályszerűen tovább folyt az ügy. Gróf Batthyány Ignác (1780–1798) gyulafehérvári püspök 1789. december 14-én írt levelében kéri Esterházy Károly egri püspököt, hogy szorgalmazza Kelemen Didák boldoggá avatását, utalva életszentségének hírére Erdélyben. 1794-ben az erdélyi püspök a Nyírbátorban megtartott rendi káptalanhoz írt levelében értesíti a minoritákat, hogy kezébe vette Kelemen Didák boldoggá avatási ügyét. Az erdélyi püspök P. Ladányi Mihályt nevezte ki ügyvivőnek, megindította a pert Erdélyben és az adatok beszolgáltatását elrendelte. Ezzel kapcsolatosan kérte a káptalant, hogy az ügyben kinevezett ügyvivőnek minden iratot továbbítsanak. 1774-ben a minorita tartomány Sztanya Sándor megbízásából az egri püspöktől kérte az iratok továbbszolgáltatását, melyet a püspöki consistorium teljesített. 1796. március 1-je és 19-e között ebben az ügyben többször levelet váltott a magyar tartományfőnökkel. Az ügy ismeretlen okok miatt mégis abbamaradt, ráadásul nemsokára, 1798. november 17-én meghalt az üggyel foglalkozó gróf Batthyány Ignác.

2. A boldoggá avatás eseményei napjainkig

Az életszentség hírében elhunyt minorita atya boldoggá avatásának ügye több mint száz éven keresztül aludt. A katolikus egyházra nézve kedvezőtlen szelek fújtak a XIX. században. Ateista filozófiák mételyezték a társadalom értelmiségi rétegét, az egyszerű emberek azonban sértetlenül megőrizték hitüket, s Miskolcon és Erdélyben Didák atya emlékét.

Tekintettel azonban arra, hogy a bizonyítékokra közvetlen tanúkat és bizonyítékokat kapni nem tudunk, „per viam historicam” kell elin­dulni, és mindent történelmi dokumentumokkal kell bizonyítatni. Az Eger­ben fekvő iratoknak ha jogi értékük nincs is, de van történelmi értékük, mint korhű hiteles vallomások Kelemen Didák atya életszentségére vonatkozólag.

Minden adatot napvilágra kellett hozni, amely Kelemen Didák atyára vonatkozott. Elsősorban műveit, 212 saját kezűleg írt levelét és egyéb más munkáit. Kutatás folyt a megyei, városi és egyéb családi levéltárakban. A gyulafehérvári érseki levéltárban található latin életrajzokat és doku­mentumokat nagyon jó jegyzetekkel és magyará­zatokkal látták el.

1845-ben a magyar tartomány szándéka újrakezdeni az elodázott pert, de a szabadságharc miatt az egész ügy abbamaradt. A kiegyezés után pedig a pápaság került kritikus helyzetbe az olasz egység megteremtésével kapcsolatos politikai küzdelmekben. Így a menekülő IX. Piusnak nem volt módja, hogy egy magyar szerzetes boldoggá avatásával foglalkozzék.

A XX. században hazánk minorita szerzetesei úgy érezték, hogy mégsem kellene a feledés homályában hagyni egy igazi eszményképet. A magyar minorita tartomány minden évkönyvében olvasható a Rend szándéka Didák boldoggá avatásának újraindításáról. Az 1912-es káptalan ezt ha­tározatilag ki is mondja. De újra közbejön a világháború és a rákövetkező forradalmak.

Péchy Alán tartományfőnöki szolgálata idején jelentős lépések történtek Kelemen Didák boldoggá avatási perének újrafelvételében. Az 1934-ben megtartott rendi káptalan után Péchy Alán rendfőnök újból elkezdi a boldoggá avatás ügyének intézését. Megbízásából Ladányi László egri házfőnök és Juhász Jenő egri atyák foglalkoznak az üggyel, és az egri érseki levéltárból kikérik az erre vonatkozó iratokat, majd továbbítják a rendfőnökségnek. Az 1937-ben tartott miskolci káptalan után dr. Péchy P. Alán lépéseket tett, hogy az erdélyi püspöki levéltárból is megszerezhesse az üggyel kapcsolatos iratokat.

1937. május 25-én kérvény készült számos neves világi személy aláírásával Hess Beda generális miniszter részére, amely hivatkozik a soha meg nem szűnt tiszteletre és bizalomra Isten szolgája P. Kelemen Didák iránt. A levél felsorolja Didák atya kultuszának legjellegzetesebb elemeit. Többek között hivatkozik az 1772-ben Musik Anzelm által Kelemen Didákról festett képre. Kiemeli a Csák A. Cirjék által írt életrajzát, a magyar egyházi és világi újságírók érdeklődését Kelemen Didák személye iránt. Továbbá hangsúlyozza gróf Majláth Károlyi erdélyi püspök 1929. évi nyilatkozatát, mellyel elkötelezi magát a boldoggá avatás mellett. A kérvény aláhúzza Kelemen Didák életének általános ismeretét Erdélyben és 1936 óta tartó nagy lelkesedését az ügy folytatása iránt. Végül a tartományfőnök levelében alátámasztja kérését az esztergomi és egri érseki főegyházmegyében hivatalosan engedélyezett szentképek és Didák atya boldoggá avatásáért mondott imaszövegek terjesztésével, kegyelmeket is remélve az ő közbenjárása révén.

 A levelet aláírták a Károlyi család leszármazottai, a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter és a miskolci harmadik rend titkára. Az okirat ezekkel a szavakkal fejeződik be: „La beatificazione del P. Diego Kelemen é l’interesse non soltanto dell’Ordine, ma anche della sua patria e delle anime della societá di oggi.” Még ennek a hónapnak 28-án az olasz nyelvű levelet elküldték a Generális atyának. 

1937 augusztusában Hess Beda miniszter generális Bécsből utasította a posztulátort, hogy jöjjön ez ügyben Miskolcra. Topolinski atya rövidesen el is jött Miskolcra és találkozott Lublóváry Gaszton harmadrendi György testvérrel. Topolinski atya több időt töltött Magyarországon kutatásokat végezve, és felfedezte a „de non culto” folyamatot az egri egyházmegye archívumában. Bátorította a miskolciakat, hogy imádkozni kell a nagy ügyért, mely nemcsak a miskolci minorita templomnak, hanem hazájának is sokat jelent.

Kelemen Didák boldoggá avatási ügyében való lelkesedést jól tükrözi az a levélváltás, mely Lublóváry Gaszton (György testvér) miskolci harmadik Rend titkára és P. Topolinski Adalbert generális posztulátor között alakult. 1938. január 8-án György testvér német nyelvű levelet írt Topolinski Adalbertnek, a minorita rend generális posztulátorának, „a miskolci Szent Ferenc III-ik Rendje külügyi bizottsága” nevében. A levélben Topolinski atyának elújságolja azt az örvendetes tényt, hogy több külföldi lapban és folyóiratban tanulmány jelent meg Isten szolgájának eredményes apostolkodásáról és magasztos erényeiről. Végül pedig a posztulátor atyát emlékezteti a már korábban megtárgyalt rendi kívánságról, hogy Isten szolgájának holttestét a kriptából a templom egyik mellékkápolnájába helyezzék át: „Wie, Sie, Pater Postulator; in Miskolc sagten, das ist ohne grosse Schwierigkeit möglich, man braucht nur den guten Willen.” A generális posztulátor György testvérnek soraira hamarosan válaszolt is.

1942. január 25-én Péchy Alán tartományfőnök az egri érsek-főpásztort kérte a per kánoni eljárásának folytatására. 1950-ben Ladányi László, akit 9 évvel korábban Anthony Riccard generális posztulátor Didák atya ügyében vice- posztulátornak nevezett ki, most tartományi miniszterként fordult a generális atyához a rávilágító információkkal az Isten szolgálja földi maradványai feltárása és a sírból való kiemelése érdekében.

A háború után a kommunista rezsim egyház­ellenes politikája s a szerzetesrendek betiltása az iratok újragyűjtését hosszú időre elodázta. Amikor lehetőség nyílt, a vatikáni magyar gyóntatók, Monay Ferenc majd Rákos Rajmund is elősegítették a boldoggá avatási ügy előbbre menetelét.

Közben Didák atya tiszteletének terjedése a hívek között is nagyobb helyet kapott, így lehet értelmezni az egri papságnak az 1963. évi memorandumát, melyet egy nyírségi papi találkozón írtak alá, kifejezve kívánságukat Kelemen Didák megdicsőítésének.

1974. január 13-án Vitale Bommarco generális miniszter levelet írt a Bécsben tartózkodó Mindszenty József bíboros-prímás esztergomi érseknek. A levélben a generális miniszter megköszönte Magyarország prímásának az érdeklődését és segítségét az ügyben, egyúttal reményét fejezte ki, hogy Kelemen Didák boldoggá avatási dokumentációja hamarosan a Szentté Avatási Kongregációnak legyen bemutatva. Március 21-i levelében pedig a generális atya tájékoztatta a bíborost, hogy a Generális Definitórium már foglalkozott az üggyel és biztosította a Rend részéről az ügy melletti elköteleződésről.

1975-ben befejeződött az anyag gyűjtése és időszerűvé vált a dokumentáció bemutatása a Szent Kongregációnak. Ez év április 25-i főpásztori körlevelében Bánk József egri érsek kéri a főegyházmegye papságát a Kelemen-ügy támogatására történelmi adatok kutatása által. 1975. december 10-én a Magyar Püspöki Kar konferenciájának hivatalos tárgysorozatán, melyen a kalocsai érsek Ijjas József elnökölt, Kelemen Didák boldoggá avatási ügye is szerepelt.

1977. június 15-én Lékai László bíboros, esztergomi érsek és Magyarország prímása a püspöki konferencia ülésén megerősítette a két évvel korábbi határozatot, és döntést hoztak, hogy az ügyet terjesszék fel a szentatyának. 1977. szeptember 27-én a Magyar Püspöki Kar csat­lakozott a mino­rita rend korábbi kéréséhez, és Lékai László bíboros-prímás átadta a szentatyának az indítványt.

1978. március 2-án Donald Kos generális posztulátor az ügyet az egész dokumentációval együtt bemutatta a Szentté Avatási Kongregációnak, kérve a per hivatalos elkezdését. A «Positio» kidolgozását most „per viam historicam” kellett folytatni, vagyis történelmi úton, támaszkodva az Isten Szolgája erényeire és a szentséghírére. A per relátori munkájával Agostino Amore OFM atyát bízták meg, utána pedig mons. Giovanni Papa foglalkozott az üggyel, akivel együttműködött Rákos Raymund, az új vice-posztulátor.

Eközben Ambrosio Sanna, az új generális posztulátor fontos lépéseket tett a boldoggá avatási per előmenetelében. 1980. augusztus 27-én a halott maradványait azo­nosították. Kartal Ernő plébános jelenlétében, Rákos Rajmund postoli gyóntató és Ambrosio Sanna generális posztulátor, meg az érseki helynök úr felügyelete alatt szakavatott orvosok végezték a sír feltárását és a hamvak új urnába való helyezését. A hamvakat a templom bal oldali oldalfalában helyezték el. A sírban aránylag épen találták Didák atya saruit és rózsafüzérét, máig ható művének anyagi és lelki fegyvertárát. Ezeket megtalálásuk után egy ideig Korompai Károly és Lőrinc Ilona őrizte otthonában.

A Szentszék 1981. április 28-án megadta az egri főegyházmegyének a „nihil obstat”-ot a perhez. 1981-ben a «Positio super scriptis» publikálva lett két felügyelő teológus ajánlatával. 1983/84-ben az egri püspöki kúria tájékoztatást kapott az Isten szolgájának szentséghírét illetően. A latin és magyar nyelvű kivonatot Rómába küldték el. 1986-ban a levél másolatát a Generális Kúria olasz nyelven adta ki. 1990. június 5-én elismerték az egyházmegyei per érvényességét.

1990-től a Szentté Avatási Kongregációban a «Positio» kidolgozását mons. José Gutierrez Gomez, az új relator irányítására bízták. Az ő segítségével a «Positio super vita, virtutibus, fama santitatis et miraculorum Servi Dei Didaci Kelemen» kidolgozása gyorsan történik. Ez fontos lépés a boldoggá avatási eljá­rásban.

P. Bogdan Adamczyk