70 éve hurcolták el a németeket málenkij robotra

Az elmúlt vasárnap Klaus Iohannis államelnök – mielőtt Párizsba indult volna az ottani hatalmas, terrorizmus-ellenes megemlékezésre –, a nagyszebeni evangélikus-lutheránus katedrálisban vett részt a romániai szászság szovjetunióbeli deportálásának 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.

Teljesen pontos adatok nincsenek, de becslések szerint csupán a Szeben megyei szászok közül mintegy 4500-at, Romániából összesen tmintegy 70-80 ezret vittek ki szovjetunióbeli „málenkij robotra” (kis munka), s közülük sokan nem, vagy nagyon betegen, összetörten tértek haza.

Sok történész szerint az egész Kelet-Európát érintő, brutálisan végrehajtott elhurcolás vagy kiutasítás – nagyon sok németet a háború által teljesen tönkretett Németországba űztek – tervszerű etnikai tisztogatásnak minősíthető.

Kollektív bűnösség

A „jogalap”, amire hivatkozva a romániai németséget (erdélyi szászok, bánsági és Szatmár környéki svábok) 1945 januárjában elhurcolták, a kollektív bűnösség elve volt: a náci állam és a német hadsereg által elkövetett emberiség elleni és háborús bűntettekért az egész német népet tették felelőssé, még akkor is, ha az ahhoz tartozóknak semmi közük nem volt a valóban elkövetett rémtettekhez. (A győztes Szovjetunió hadserege, akármit is követett el, más megítélés alá esett.) A megtorlás, mint említettük, Kelet-Európa számos országát érintette.

Csehszlovákiában, ahol köztudottan igen nagy volt a háború előtt a német népesség aránya, évekig „N” (nemeckij, német) felirat viselésére kötelezték a németeket (mint azelőtt sárga csillag viselésére a zsidókat), 1945 május–augusztus között a „wilde Vertreibung”, „divoky odsun” (vad kiűzés) akcióban 750 ezer, majd 1946–1948 között marhavagonokba zsúfolt transzfer során 2-2,2 millió németet telepítettek Németország amerikai, brit és szovjet zónáiba. Lengyel hivatalos adatok szerint a „szervezett kitelepítés” 1946–49 között összesen 2,26 millió embert érintett (Molotov volt szovjet külügyminiszter ennél lényegesen nagyobb számot említ). Ugyanilyen alapon történt a németek munkára való elhurcolása Romániában, Magyarországon, Jugoszláviában is.

A hazai történelem más sötét fejezete, hogy 1950-51-ben több tízezer bánsági svábot „az állam potenciális ellenségeként” telepítettek ki a Bărăganba, ahol jelentős része elpusztult, mielőtt 1954-ben hazajöhetett volna, de a magyar vezető értelmiségiekre is rájárt a rúd. Más történet az is, hogy később Románia Ceauşesci idejében eladta, fejpénz fejében, a még megmaradt romániai németség jelentős hányadát…

De maradjunk a 70 év előtti történéseknél.

A jaltai konferencia (1945 februárjának elején) lényegében jóváhagyta a Szovjeutnió igényét arra, hogy pótolja a háborúban kiesett munkaerőt a kelet-európai „bűnös németség” soraiból. Mint jeleztük, a málenkij robotra való elhurcolás Romániában már január közepén megkezdődött. S bár hivatalosan az akkori román (még nem kommunista!) Rădescu-kormány „teljes meglepetését” fejezte ki a szovjetek január 6-án átnyújtott kérése iránt, mint az 1990-es évek közepén előkerült dokumentumok bizonyítják: az előkészületek a szovjetunióbeli deportálásra (névjegyzékek, marhavagonok előkészítése stb.) már 1944 decemberében (pontosabban 19-én) megkezdődtek!

A „málenkij robotra” 17–45 éves férfiakat, 18–30 éves nőket vittek el. (Elvileg, minthogy gyakorlatilag másként festett a helyzet.) A németek deportálása 1945. január 13-án kezdődött, Temesvárról tudomásunk szerint január 18-án indult el az első transzport, amelyben már a környékbeli svábok is szerepeltek. A kijelölteket román–szovjet katonákból álló járőrök szedték össze, a helyhatóságok közreműködésével. A hazai németeket mintegy 85, főleg ukrajnai munkatáborba vitték, többnyire bányákban, építkezéseken, a mezőgazdaságban dolgoztatták őket. Az embertelen körülmények között több mint egytizedük életét vesztette, némelyeket, a betegeket még 1945 végén visszaküldték Romániába, kiszabaduláskor mintegy negyedrészüket Németországba vitték, a szovjet megszállási övezetbe (az oda hurcoltak kb. felének később megengedték a hazatérést). A szovjet munkatáborokat 1949 végén számolták fel, de pár százan csak 1950–52-ben térhettek haza.

***

A háború utáni nürnbergi perben a náci háborús bűnösök elítélése megtörtént. A Szovjetunióban az oda hurcoltak elleni rémtettekért máig senkit sem vontak felelősségre. És ne higgye senki, hogy az akkori nyugati világ vezetői nem tudtak arról, hogy mi történik.