A betlehemi gyermek üzenetei

Sok pásztorjátéknak lehettünk szem- és fültanúi az eltelt egy-két hétben, amikor az előadók és a betanítók megpróbálták a legtöbbet tenni a hitelesség tolmácsolására. 

Ahhoz a pásztorjátékhoz viszont, amit szentestén, a templomot megtöltő hívekkel együtt, a Megváltó születésének az utánozhatatlanul meghitt környezetében mutatnak be, egyetlen előbbi sem hasonlítható. E megállapítás kedden, szentestén az arad-ségai, zsúfolásig megtelt katolikus templomban 23 órától, a 26 gyermek és fiatal által bemutatott pásztorjáték alatt érlelődött meg bennem. A valódi sikerhez ugyanis a megfelelő lelki töltettel áthatott környezetre, szakavatott betanítókra is szükség van. Ft. Király Árpád marosi főesperes-plébános, ugyanis – miután az irányításával az egyháztanácsosok a pásztorjáték kedvéért a miséző asztalt hátrább vitték –, Deutsch Ibolya karnaggyal együtt, az első sorból nézték végig az általuk betanított előadást, a szemükkel irányítva a cselekményt, az egymás után felhangzó karácsonyi énekeket.

Mélyen szántó karácsonyi gondolatok

Az utána következett szentmisén a főesperes-plébános miután köszöntötte a helyszínen lévő, illetve a Vest Tévé jóvoltából a képernyők előtt ülő híveket, megállapította: eljöttünk, hogy együtt megünnepeljük azt a csodálatos éjszakát, amikor földre szállt az Isten. Éppen ezért, az angyal által felvilágosított pásztorok lelkületével mi is eljöttünk üdvözölni, a királyok lelkületével hódolni a betlehemi gyermek előtt. Le kell térdelnünk előtte, le kell vennünk az egész évben hordott álarcunkat, hiszen a gyermek belelát egész lényünkbe, gondolatvilágunkba, előtte semmit nem lehet eltitkolni. A legfontosabb, amit szentestén a betlehemi gyermeknek elmondhatunk, hogy szeretjük, és örvendünk eljövetelének, és ezért hálával tartozunk a Jóistennek, aki úgy szerette e világot, hogy egyszülött Fiát is feláldozta érte. A betlehemi gyermek azért jött el, hogy megváltson bennünket, hogy elmondja: Isten megbocsátja a bűneinket, de fontos, hogy a szeretet és a béke, az Ő parancsainak az útján járjunk.

Korunk embere az értelmén keresztül, sok mindent feltalált, csakhogy e túlfűtött értelem következtében túlszámítja, túltervezi az életét, amiből kimarad Isten. Azért jött el a betlehemi gyermek, hogy értelmünket megvilágosítsa, azt a szeretet útjára terelje, de nem csak az értelműnket, a szívünket is át akarja formálni, hogy lelkes, szerető, Istennek kedves gyermekei lehessünk.

Elhozta nekünk az örömet is, hogy Isten nem felejtett el bennünket, nem hagyott magunkra, fontosak vagyunk a számára. Nem vagyunk egyedül sem a munkahelyen, az élet megpróbáltatásai közepette, sem az iskolában, sem a családban. A gyermek ezen a szent éjszakán fel akarja ébreszteni bennünk a gyermek-lelkületet, hogy évről, évre együtt ünnepelve, a pásztorjáték által megteremtett hangulatban, Isten beteljesíthesse rajtunk az akaratát: a szeretetre nevelést, a család iránti elhivatottságot. Mert Isten elképzelése szerint, a férfi és a nő szeretetére alapuló család megtartása, megerősítése a legfontosabb. Éppen ezért kiemelt szeretettel, melegséggel forduljunk egymáshoz, ezáltal megváltozhatunk magunk is, de a családjaink élete is jobbá válhat, olyan helyzetekben is, amikor az már reménytelennek tűnik. Mert az anyáknak Mária-lelkülettel kell szeretniük férjüket, áldozatot vállalni a családjukért, de a családfőknek is József-lelkülettel, igaz emberként kell szeretniük a hitvesüket, gyermekeiknek anyját, szolgálni az egész családot, bármilyen áldozatra készen. Karácsony éjszakáján azért jöttünk el a betlehemi gyermeket köszönteni, mert hiszünk az isteni csodában, karácsony misztériumában, hogy szeretetben, együtt köszöntve, hódolva a betlehemi gyermeknek, Isten útját követve, jobb, boldogabb, örömtelibb lehet az életünk – összegezte mondanivalóját ft. Király Árpád marosi főseperes-plébános.

Igaza volt, mert az éjféli szentmise végén, az emberek örömittasan köszöntötték egymást, kívántak egymásnak boldog karácsonyt, hiszen együtt részesei lehettek az isteni csodának, a karácsonyéjszaka misztériumának.