A borossebesi hegyközség viaszpecsétnyomója

Találta Patkó Andor helybeli lakos a padlásán. Átmérője 40 milliméter, anyaga sárgaréz, felirata: 

BOROS SEBES PLÉSU HEGY PETSÉTJE * 1823

A kör kerülete mentén látható a fenti felirat. Az évszám 3-asa és a BOROS szó B betűje szomszédok, középpontban egy szőlőtőke található, négy fa veszi körbe négyszög alakban, a fák koronája a pálmafáéhoz hasonlít. Magassága kb.  80 mm, a felső 2/3-ad rész enyhén kúpos, négyzet szelvényű hasáb, a fából készült markolat az idők folyamán megsemmisült, elkallódott. A pecsétnyomó ma is használható, pecsétviasszal próbanyomást készítettünk, a felirat és az ábra szépen kirajzolódik.

„Az aradi hegyalján a szőlőmívelés a lakosságnak, néhány község kivételével, nemcsak elsőrendű foglalkoztatását és kereseti forrását képezi, de annak bora hazánk határain kívül is jó hírnévnek és kedveltségnek örvend. Azon községek melyek határában a szőlőterületek kizárólag vagy főleg a hegyoldalakon feküsznek, a következők: 1. Radna 2. Paulis 3. Kladova 4. Ménes 5. Gyorok 6. Kuvin 7. Kovaszincz 8. Világos 9. Galsa 10. Muszka 11. Magyarát. 12. Pankota 13. Apatelek. 14. Ágris 15. Draucz 16. Kujed 17. Kurtakér 18. Silingyia 19. Lugozó 20. Taucz 21. Duúd 22. Aranyág 23. Borosjenő 24. Borossebes 25. Soborsin 26. Solymos 27. Bokszeg” (Forrás: Gaál Jenő, Arad vármegye monográfiája).

Megyénk területén már a római kor óta foglalkoznak szőlőműveléssel és a bor előállítással.

Több település kapta a Boros- előnevet: Borosjenő, Borosberend, Borosrózsa, valamint Borossebes is. Ez utóbbi településen a Pleşa/Pilis hegy déli és délnyugati lankái bizonyultak a szőlőtermesztésre alkalmas területnek. Itt is, mint a megye többi hasonló adottságú helyein intenzív szőlőtermesztés alakult ki az évszázadok folyamán, bár a török korszakban egy kis visszaesés következett be. Igazi katasztrófa a filoxérajárvány volt a 19. században, ami az egész akkori Magyarország szőlőkultúráját a padlóra tette. Később Borossebes esetében, mint máshol is, a kolhozosítás viselte meg a régebben a családok birtokában és kezelésében lévő, egykor jól prosperáló szőlőültetvényeket.

Bár nem e témához kapcsolódik közvetlenül, de érdemes megemlíteni: a városban több helyen előfordul a szőlő ábrázolása. Az imént említett viaszpecsétnyomó központi, fő motívuma a szőlőtőke. Ennek ábrázolása a három, eddig megismert városcímerünkben (pecsétnyomónkon) is helyet kapott. Láthatjuk a református templom úrasztalán márványba vésve. Szőlőábrázolás található ugyanitt, a Kiss Jenő által 1941-ben készített réz virágvázán, valamint  a régi Városháza  (ma Tűzoltóság) ablakait függőlegesen szegélyező stukkó díszítéseken is.

A hegyközség intézménye már a középkor után kialakult országszerte, a hegybíró feladata volt a szőlőtermesztéssel kapcsolatos tennivalók koordinálása és irányítása. Egyik tárgyi eszköze volt a vias-pecsétnyomó, mely nemcsak a levél- és pénzküldemények lezárását, iratok hitelesítését, hanem esetleg a boroshordó lezárását is szolgálta. A megtalált borossebesi viasz-pecsétnyomónak annak idején ez is lehetett a funkciója.

Kiss László