A gyoroki Balogh Károly százéves

Balogh Károly 1921. április 15-én látta meg a napvilágot Aradon, ahol az evangélikus-lutheránus templomban keresztelték meg. A Balogh család második gyermekekeként (a bátyja, János 1919. szeptember 25-én születetett). Mivel az édesapja, János lovászként dolgozott a Kinczig-birtokon, a gyermekek is ott nevelkedtek. Később az édesapja Aradon vállalt munkát, ahol villanyóra-leolvasóként dolgozott, de 1920 után a család Bukarestbe költözött, ott az Alasca Vasúttársaságnak a tulajdonosa, Morruzi herceg alkalmazta. Itt 1923. április 7-én megszületett a család harmadik gyermeke, Mária is. A vasúttársaság azonban csődbe jutott, ezért 1931-ben a Balogh család a herceget elkísérte Görögországba, ahol a családfő ménesmesterként, de lovagló edzőként is dolgozott. Károly az édesanyjával Athénben lakott és 10 éves korában elkezdett lovagolni, 11 éves korában már versenyeket, 17 évesen galopp-derbit nyert, kiváló zsoké volt. A győzelmek alkalmával számos fénykép készült róla.

Közben kitört a II. világháború, ezért a családnak haza kellett jönnie, mert Károlyt katonaszökevénynek nyilvánították volna. Előbb Károly édesapja jött haza, majd a család többi tagja is. Amikor a bukaresti repülőtérre érkeztek, Károlyt katonaszökevényként letartóztatták. Mindaddig őrizetben tartották, amíg iratokkal nem tudta bizonyítani, hol tartózkodott. Amikor megérkeztek az iratai, kiengedték a fogdából, de azonnal besorozták katonának Brassóba, majd Fogarasra.

Mivel az akkori román királyi hadseregben a magyarokkal igen szigorúan bántak, állandóan szidták, sértegették őket, egyik magyar bajtársával megbeszélték: átszöknek Észak-Erdélybe, ami akkor újra Magyarországhoz tartozott. Károly ott is egy magyar lovasszázadba került, miközben az apja és a bátyja, János a magyarországi Alagon Izekutz földbirtokoshoz szegődött, aki megvásárolta a Horthy-kastélyt és a lovardát. Károlynak az apja ott is ménesmesterként dolgozott, így ott a fia számára is volt hely. Kérolyt ott is besorozták katonának. Szállásmesteri beosztásban a magyar hadsereggel egészen Hamburgig vonultak vissza, ahol mindannyian amerikai fogságba kerültek. Ott félévet töltött. A háború végén elengedték, és Gyömrőre került. 1953-ban sikerült tisztáznia a katonai szolgálatát, ezért hazalátogathatott Gyorokra, ahol nem csupán az édesanyját, hanem a jó barátját, Koller Lajost is megkereste. Közben megismerkedett egy gyoroki lánnyal, akivel összeházasodtak, majd hamarosan elváltak. Mivel Károly apósa bádogosmester volt, maga is kitanulta a szakmát, és bádogosként kereste a kenyerét. Megpróbált visszamenni Görögországba, de nem engedték ki. Miután elvált az első feleségétől, az aradi Nagy Imre bádogosműhelyében szerzett bádogosmester képzést, annak a Hegyalja tér közelében működött a nagy bádogos műhelye. Utána a Coop Metal cégnél dolgozott, majd magánvállalkozó bádogosként kereste a kenyerét.

Második, de jó házasság

Közben Anna, Károly felesége Temesváron kitanulta a könyvelést, ezért eleinte a gyoroki szövetkezetben könyvelő-segédként, utána könyvelőként dolgozott.

A bádogos mesterség nem ment jól, ezért a Román Állami Vasutak gyoroki telepén karbantartóként helyezkedett el, ott dolgozott a nyugdíjazásáig.

A rendszerváltás után Magyarországon megszületett a törvény, miszerint a fogságba került volt honvédek kárpótlást kapnak. El is utaztak Magyarországra, ahol sikerült bizonyítania a magyar katonai szolgálatot, csakhogy nem orosz, hanem amerikai fogságba került, azért azonban nem volt kárpótlásra jogosult.

Aranylakodalom, egyházi esküvővel

Az aranylakodalmát az arad-ségai Kis Szent Teréz-plébániatemplomban ünnepelték meg 2004-ben, amikor ft. és ns. Király Árpád főseperes-plébános megeskethette őket, mivel Károly első felesége már nem élt. A 60. házassági évfordulót, vagyis a gyémánt-lakodalmat a családban ünnepelték meg.

A jó házasság titkára vonatkozó kérdésünkre Anna asszony némi gondolkodás után kifejtette: nem volt könnyű, mert ínséges időket is megértek, hiszen volt, amikor naponta csupán egy negyed kenyeret ehettek, mert csak a férjének volt kenyérjegye. Mindent beosztottak, illetve a felmerült gondokat békességben megbeszélték, rendszeresen meg is egyeztek.

Manapság 3 unokának, két lánynak és egy fiúnak, illetve 4 dédunokának örvendhetnek.

A koronavírus-járvány beárnyékolta az életüket, mivel, idősek lévén, nem mertek érintkezni csak a közeli családtagokkal. Balogh Károly Aradon, a felesége, Anna Kisjenőben kapta meg mindkét védőoltást.

A nagyobbik lányuknak a férjét is megtámadta a vírus, ami a tüdejének a 80%-ára terjedt ki. Túlélte a betegséget, de még manapság sem épült fel teljesen, ezért nehezebb munkát nem tud végezni.

Anna néni jól emlékszik, hogy járványok régebben is felütötték a fejüket, amikor a gyermekeket kanyaró, himlő ellen oltották be, de a mostanihoz hasonlóval még nem találkoztak. Azért oltatták be magukat, mert nem szerették volna, ha az unokák és a dédunokák nem kereshették volna fel őket. Balogh Károly és felesége, Anna  a hosszú élet során megtanulta, hogy a pénzt be kell osztani, a nyugdíjukból gond nélkül megélnek, ellátják magukat. Igaz, Károly már nemigen tud dolgozni – két évvel ezelőtt eltörte a csípőcsontját, ami összeforrt ugyan, de már nem a régi. Kerettel tud járni, de a kertet már tavaly sem művelték meg, mert manapság az üzletben minden kapható. Az udvart és az utcát azonban rendben tartják.

Anna asszonynak van egy be nem teljesült vágya: régóta készül elmenni a csíksomlyói Mária-búcsúra, de eddig ez még nem sikerült. A máriaradnai búcsúkra azonban rendszeresen eljárt, a gyorokiakkal együtt, gyalog. Olyankor száznál többen gyalogoltak oda és vissza, lobogókkal, út közben imádkoztak, énekeltek. Manapság azonban már alig húszan vállalják a gyalogos búcsújárás komoly erőpróbáját.

Balogh Károly megkapta a Gyorok díszpolgára címet

Nagy megtiszteltetés volt számukra, amikor idén április 15-én, Balogh Károlynak a 100. születésnapján Popi Morodan Cornel gyoroki polgármester, Nicolae Hedean alpolgármester társaságában megkereste őket, és átadta az ünnepeltnek a Gyorok Díszpolgára Oklevelet. A századik születésnapon együtt ünnepelt az egész család és a közeli rokonság – mondta el a százéves férjével gyakran egyeztetve Balogh Anna, Károlynak a felesége.