„A Kölcseysek fizetnek, hogy dolgozhassanak…”

Fekete Károlyt, az RMDSZ Arad Megyei Szervezete Közművelődési Szakbizottságának az elnökét, az Aradi Kölcsey Egyesület alelnökét a közelmúltban az RMDSZ Országos Szervezete Ezüstfenyő-díjjal tüntette ki. Az elismerés kapcsán beszélgetünk Fekete Károllyal.

– A magas kitüntetéshez ezúttal is gratulálunk! Véleménye szerint mivel érdemelte ki?

– Meglepetésként hatott rám az Ezüstfenyő-díj, szerintem azért kaptam, mert észrevették a közösségszervező munkámat. Előrebocsátom: soha nem számítottam semmiféle kitüntetésre, tettem a dolgomat, mert úgy éreztem, szükség van rá. Abban is biztos vagyok, hogy a kitüntetés nem az én egyéni teljesítményemnek, hanem csapatmunkának az eredménye. Egyedül nem tehettem volna semmit. Egyébként nagyon kellemes meglepetés volt számomra, amikor megtudtam, hogy az Arad megyei szervezet idén engem javasolt a díjra.

– A csapatmunka is csak akkor eredményes, ha tagjai a közösség számára hasznos munkát végeznek. Ezek szerint ön hasznos, meghatározó tagja a jelzett csapatnak.

– Merem remélni, hogy akik a díjra jelöltek, hasznos tagnak tartanak. Éppen ezért a díjjal igazolását láttam annak, hogy a munkám nem fölösleges, nem haszontalan, tehát van értelme a folytatásnak.

– Ez erősíti az önbizalmát, illetve az önbecsülését?

– Szerencsére nem szenvedek önbizalom hiányban. Távol áll tőlem, hogy az akaratomat bárkire is ráerőltessem, de ameddig azt tapasztalom, hogy a munkámat elfogadják, szükség van rá, addig én díjazva vagy anélkül, de teszem a dolgomat!

– Szerintem a Kölcsey Egyesület munkájában az utóbbi években bekövetkezett minőségi fejlődést ismerték el. Ez forrta ki az Ezüstfenyő-díjat is. Erről mi a véleménye?

– Valóban így van, szerintem a Kölcsey tevékenységének a változásában a kicsiny, vérszegény rendezvényektől eljutottunk a profi módon megszervezett, nagyszabású programokhoz. Vagyis komolyan vettük magunkat, amit a magyar közösség is érzékelt, hiszen a rendezvényeinket sokan látogatják. Ez olyan hozadékkal járt, hogy az Arad Megyei Múzeum vezetősége kért fel bennünket a társszervezésre, ami megtiszteltetés számunkra. Mivel Aradon nincs magyar költségvetési kulturális intézmény, valakinek el kellett kezdenie, az önkéntes civil megmozdulások szervezését elvinni a profizmus felé. Ez a Kölcseynek talán sikerült.

– Milyen programok szerepelnek a Kölcsey idei tervei között?

– Az elmúlt néhány év alatt kialakult egy standard program, ami lehet jó, de ugyanakkor negatívum is. Talán azért jó, mert szinte évekre előre tudjuk, milyen programokat szervezünk, ami nem jelenti, hogy ne lennének egy-egy évben aktuális programok…

– Példának okáért ilyen Feszty Árpád Triptichonjának a felújítása?

– A Triptichon felújítása a mi konferenciasorozatunknak az egyik témája volt, illetve amikor Arad megpróbált pályázni az Európa Kulturális Fővárosa címre, tőlünk is kértek javaslatokat. Erdélyi István közreműködésével tettünk is 6 javaslatot: a Triptichon kihozatala, állagának a felmérése, aminek szerintünk természetes következménye kell hogy legyen a restaurálás utáni kiállítása. Amikor a város elveszítette a pályázatot, kissé elszomorodtunk, mert azt hittük, füstbe szállt az elképzelésünk. Hála Istennek, az ötletet felkarolta Arad Megye Tanácsa, hiszen mi kultúraszervező intézményként a felújítást nem tudtuk volna végrehajtani. Mi a közösség kultúraszervezője vagyunk, tehát ha a közösség érzékeny a téma iránt, az elképzelésnek hozadéka is lesz. Szerncsére az elmúlt években olyan eseményeket sikerült szerveznünk, amelyekre az aradi magyar közösség pozitívan reagált. A válaszreakcó a programunkon részt vevők számában mérhető le.

Idei tervek, programok

– Milyen programok szerepelnek legközelebbi terveikben?

– Természetesen figyelemmel fogjuk kísérni a Triptichonnak Nagyszebenben sorra kerülő restaurálását. Meg is beszéltem a főrestaurátorral, hogy időnként meglátogatjuk, amit ő nagyon szívesen elfogadott, hiszen ő akkor is itt volt, amikor a raktárban kibontottuk a becsomagolt képeket.

– Becslések szerint mekkora munkáról van szó, az meddig tarthat?

– Nem vagyok szakember, de a restaurálás hónapokig el fog tartani, hiszen ha csupán az 52 négyzetméternyi felületet vesszük alapul, azt centiről centire meg kell tisztítani. Utána eldől, hol, milyen méretű sérülések keletkeztek benne. Mert első látásra a kép nagyon jó állapotban van. Amikor kibontottuk, első látásra kissé morbid módon azt mondtam: ha egy vidéki múzeumban kellene kiállítani, azok bizonyára gondolkodás nélkül felfeszítenék a keretre. Hála Istennek a kép igen szakszerűen volt becsomagolva, ezért nincsenek rajta komoly sérülések. Ha viszont adódott a restaurálás lehetősége, akkor komoly, szakszerű munkát kell rajta végezni!

– Ki finanszírozza a restaurálást?

– Mivel a múzeum az Arad Megyei Tanács intézménye, utóbbi finanszírozza. A szándékuk és számításaik szerint a kép október táján kiállításra is kerülhet. Külön ajándék, illetve szerencse lenne az aradi magyarság számára, ha október 6-ára a Triptichon, felújítva, megtekinthető lenne.

– Mi újság az Egyesület háza táján?

– Egyelőre nincs elnökünk, ügyvezető elnök vezeti. Reméljük, idén az időnkből arra is futja majd, hogy egy új alapszabályzatot dolgozzunk ki az 1990 elején készültnek a helyébe. Akkor még nem tudtuk, hova fog fejlődni a közösségünk, illetve a civil kezdeményezésnek a lehetőségei. Az akkori kidolgozáshoz előzmények sem voltak, csak az 1945 előttiből lehetett volna kiindulni. Mindent összevetve, az alapszabályzat elavult, új, korszerűt kell kidolgoznunk. Már csak azért is, mert olyan vezetési struktúrákat ír elő, amelyeket manapság nem lehet kivitelezni. Példának okáért fizetett alkalmazottakat is tartalmaz, ami manapság elképzelhetetlen. Nálunk mindenki lelkesedésből, a magyar közösség iránti elkötelezettségtől sarkallva dolgozik. A közgyűlésen történt elszólás szerint, „mi gyakran fizetünk, hogy dolgozhassunk”. Mert ugye sokszor megesik, hogy kisebb összegek miatt a zsebünkbe kell nyúlnunk, de hát ezt nem kell magyarázni azoknak, akik civilszervezetben dolgoznak. Természetesen, mi is pályázatokból élünk…

– A pályázati források hogyan alakultak az elmúlt évben?

– Tekintve, hogy a Kölcsey Arad-centrikus egyesület, főleg a városi tanács hatáskörébe tartozó Aradi Kulturális Központhoz szoktunk pályázni. Szokás szerint a programhoz szükséges összegnek a töredékét szokták jóváhagyni, de  nem volt olyan pályázatunk, amelyet ne honoráltak volna, amit az Egyesület és a magyarság nevében ezúttal is megköszönök. Természetesen csakis úgy történhet, hogy az RMDSZ Arad megyei szervezetének az aradi, illetve a megyei tanácsosai, Bognár Levente alpolgármester vezetésével, illetve közvetítésével támogatják a programjainkat. Azoknak jelentős részét a szervezettel közösen tervezzük, bonyolítjuk le. Ennek szellemében az Aradi Polgármesteri Hivatallal és az Arad Megyei RMDSZ Szervezetével közösen készülünk az aradi hivatásos magyar színjátszás 200 éves évfordulójának a nagyszabású megünneplésére, idén júniusban.

– Hogyan alakult a támogatói tagság?

– 70-80 között van azoknak a támogatóknak a száma, akik évente 100 lejes tagdíjjal támogatnak, de vannak, akik kisebb összegekkel is. Ezzel együtt szeretném látni azt az aradi civilszervezetet, amelynek van hozzávetőleg 150, valamilyen formában támogató tagja. Nekik is, ugyancsak az Egyesület és az aradi magyarság nevében megköszönöm a támogatást, ami egyben azt jelenti: érzékelik, hogy a Kölcsey hasznos, közérdekű tevékenységet folytat, önkéntes alapon…

– A magyar kultúraszervezésnek van-e utánpótlása?

– Egyelőre ez gondot okoz ugyan, de arra számítva, hogy idővel minden fiatal korosodik, megfontoltabb gondolkodású lesz, remélhetően kialakul majd az utánpótlás is. Mert előbb-utóbb kialakulnak a hagyományos polgári igények és elfoglaltságok, mindenki rájön, hogy érdemes koncertekre, kiállításokra járni, ezért remélhetően minden visszatér a polgárosodás hagyományos kerékvágásába.

– Úgy legyen! Köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!