A környezetvédelem vagy a pénz a tét?

Hét év után a Déva melletti Kecskedágán (Chişcădaga) ismét elszabadultak a kedélyek, a falusiak ismét panaszt emeltek a településükön működő cementgyár és a mészgyár környezetszennyező tevékenysége ellen.

A falu lakossága 67 reklamációt nyújtott be a környezetvédelmi hatóságokhoz a két gyár ellen. Szerintük nemcsak a levegőt szennyezik, hanem zajt is okoznak, s az oda járó kamionok tovább fokozzák a gondokat. Csakhogy a falusiak állításai nem egyeznek a hatóságokéval. Június és július folyamán a temesvári környezetvédelmi felügyelőség napközben és éjszaka is több mérést végzett, melyek szerint a pór értéke 12 gramm/köbméter, jóval a 17 grammos határ alatt, ismertette a helyzetet Georgeta Barabás, a Hunyad Megyei Környezetvédelmi Igazgatóság vezetője. A falusiak szerint az adatok hamisak, mivel a mérés idején a német tulajdonú cementgyár és a belga érdekeltségű mészgyár is csökkentette a termelést, legalábbis Emil Negru, a falusiak egyik hangadója szerint. A zaj mértéke is hasonló, a nagy teherautók által használt úton 53-54 decibel, a törvényes előírás szerint közúton a megengedett érték pedig 65 decibel, mondta Ovidiu Cetean, a cementgyár igazgatójának tanácsosa. A falusiak viszont azt állítják, hogy az út lakott területen át vezet, ott viszont a maximális hangszennyezés 50 decibel.

A minapi tárgyaláson, melyen a falusiak küldöttsége a két gyár vezetőségével, valamint a megyei környezetvédelmi igazgatóság vezetőivel találkozott, a kecskedágaiak a helyzet okvetlen javulását kérték. Vagyis a termelés leállítását a légszennyezés és hangszennyezés csökkentéséig, valamint kártérítést az eddigi kellemetlenségekért. Egyesek még radikálisabbak voltak, nem kevesebbet kértek, mint a két gyár teljes bezárását, mivel az utóbbi 20 évben ezeknél jóval nagyobb ipari létesítményeket is bezártak, s nem dőlt össze a világ.

Ilyesmiről természetesen szó sem lehet, vélik a gyárak vezetői. Sokan ugyanis anyagi haszonlesést sejtenek a falusiak akciója mögött. Amióta a német holding megszerezte 1998-ban a cementgyárat, példátlan környezetvédelmi korszerűsítés zajlott. A mai helyzetet nem lehet egy napon említeni azokkal az időkkel, amikor a cég állami tulajdonban volt, s a környezetszennyezés valóban leírhatatlan volt. Akkoriban senki sem tiltakozott a faluban a mostaninál összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzet ellen. Nem sokkal a privatizáció után a németek kártérítést fizettek a falusiaknak az előző – állami – tulajdonos által okozott szennyezésért. Ami alighanem elindította a tiltakozások „divatját”. 2000 után, amikor a németek szétválasztották a cementgyártást és a mészrészleget, utóbbit pedig egy belga konszernnek adták el, a falusiak a belga cég ellen tüntettek, tőlük is kártérítést követeltek. Hasonló érvekkel, ami akkoriban igen feltűnő volt, hiszen az ipari tevékenység kb. 90%-a a német cementgyárra esik, a belga mészgyárra pedig csak 10%, a falusiak mégis utóbbi ellen tiltakoztak hangosan.

Most viszont mindkettővel meggyűlt a bajuk. Amennyiben a két gyár nem tesz eleget követeléseiknek, a falusiak a gyárak előtt, valamint a megyei környezetvédelmi igazgatóság és a prefektúra előtt tüntetnek.