A kövön térdeltek, és készek voltak meghalni

Idén is megtelt a Forradalom útján lévő obeliszk előtti kis tér az 1989-es forradalom hőseire emlékezőkkel. Csütörtökön 12.30-kor a megemlékezésen részt vettek a forradalom során elesettek családtagjai, hivatalos személyek, egyházi személyek, egyesületek és politikai pártok képviselői. Egybegyűltek, hogy fejet hajtsanak a forradalom áldozatainak emléket állító obeliszk előtt.

A megemlékezés a himnusszal kezdődött, majd Timotei Seviciu érsek imádkozott és emlékezett meg a hősökről, felsorolva neveiket, s békességet kérve lelküknek. A Miatyánk után Doina Nan emlékezett meg azokról a fiatalokról, szinte gyermekekről, köztük a fiáról, akik a forradalom kitörésekor az utcákon lelték halálukat alig 18 esztendősen, mert egy jobb világot, egy jobb országot és főként jobb életkörülményeket akartak a kommunizmus leverésével kiharcolni.

„Harminchárom év telt el azóta, hogy elmentek, s láthatjuk, hogyan néz ki az ország. A forradalmárok, teljes tisztelettel, azt mondják nekem – mert ők angyalok közöttünk –, hogy nem tetszik nekik. Nem ezért ment ki az utcára éjnek idején három 18 éves fiatal. Vajon milyen terveik voltak a jövőre nézve? Azért mentek, hogy jobban éljünk, és hogy bizunk magunkban, de számomra ez egy nagy csalódássá vált” – mondta.

Doina Nan után Valentin Voicilă az 1989-es forradalmárok vezetője vette át a szót.

„Az első világháború és a második világháború között 21 év telt el. Az én kérdésem az volna, hogy miért felelős az 1989-es forradalom azért, ami 33 évvel később történik? Nem hiszem, hogy 33 évvel később a forradalom lenne a hibás azért, ami nem működik, mert az 1989-es forradalom egy diktátor ellen folyt. Nevezzük nevén, Nicolae Ceaușescu. A mai fiatalok nem tudják, de mi tudjuk, mit viseltünk el az uralma alatt. Valóban hősök azok, akik meghaltak a szabadságért, de ki kellett mennünk az utcára, és meg kellett állítanunk egy diktátor és a felesége, Elena Ceaușescu őrületét. 1989-ben forradalom volt, nem államcsíny. Mi kimentünk a házból, hogy leváltsuk Ceaușescut a szabadságért. Arad nem a második mártír városa a forradalomnak, ahogy azt a sajtóban megírták. Arad a második város, megyeszékhely, amely felkelt Nicolae Ceaușescu ellen. Egy európai szintű megmozdulás volt, és ez zajlott nálunk is. A diktátorokat meg kellett buktatni, ahogy ma is meg kell buktatni a diktátorokat. Az embereknek joguk van gondolkodni és létezni, ez az én véleményem. Minden embernek megvan a maga választási joga, meg van a joga, hogy őt válasszák, és megvan a joga arra, hogy kimondja, mit gondol a nélkül, hogy bármi baja essen. Ha nem gondolkodik úgy, mint te, nem erőszakolhatod rá az akaratod. Tiszteld, ha másként gondolkodik. Ezért mentünk ki az utcára. Talán egyesek nem tudják, de az 1989-es forradalom keresztyén forradalom volt. Mi 45 évnyi kommunizmus után, mely során megszámlálhatatlan számú politikai fogvatartottunk volt, akik börtönben voltak, és akik támogatták utána a szabadságunkat. A templom 1989-ben nagyon fontos szerepet töltött be a forradalomban, mert az ide kihelyezett papok megnyugtatták az embereket. Sajnálom, hogy ezt mondom, de mi nem mondunk mindenre igent. Mi igent mondunk arra, amire úgy gondoljuk, hogy érdemes kimondani. Én azon csodálkozom, hogy az igenembereink bármire igent mondanak. Mi 1989-ben keresztyén forradalmat folytattunk. Erre bizonyíték, hogy senki nem halt meg addig, amíg Ceaușescu el nem ment. Nem halt meg senki, nem sérült meg senki, mert itt a köveken december 22-én a Miatyánkot mondtuk, és papok voltak jelen, és letérdeltünk, és fent az erkélyen megváltoztattuk a Vörös Lobogó nevét Jelenre, és a Flacăra Roșie újság nevét Adevărulra. Rendkívüli emberek voltak, és tele volt a tér emberekkel. Igaz sok problémával küzdünk, egyetértek. Sokat nem oldottak meg, egyetértek, de nem a forradalom a hibás azért, hogy felmerültek ezek a gondok. Választások voltak, megválasztották önöket, magas beosztást kaptak, és döntöttek. Mi szabadságot akartunk! Az hogy nem valósult meg minden, amit szerettünk volna, nem a mi és nem a forradalmárok hibája. Szeretném megköszönni és boldog ünnepeket kívánni és szeretném emlékeztetni önöket, hogy 33 évvel ezelőtt itt az emberek a szabadságért harcoltak, a Miatyánkot mondták a kövön térdelve, és kész voltak meghalni” – mondta Voicilă.

Voicilă beszéde után Tóth Csaba prefektus mondott beszédet és olvasta fel Nicolae Ciucă miniszterelnök üzenetét.

„Mielőtt felolvasnám az üzenetet, szeretném elmondani, hogy úgy gondolom, a legnagyobb megvalósítás az, hogy ma azt mondhatjuk, amit gondolunk. Meggyőződéssel mondom, hogy ezt a szabadságot nem vehetik el. Fölösleges azon gondolkoznunk, miben hibáztak a forradalmárok. Nem hibáztak semmiben. Gondoljunk inkább arra, mit értünk el. Azt hogy szabadon gondolkozhatunk, és kimondhatjuk, amiben hiszünk. Voicilă úrnak igaza van. Megvan az a szabadságunk is, hogy változtassunk, mikor ismét a választásokra kerül a sor. Áldott, békés ünnepeket kívánok!” – mondta Tóth Csaba prefektus majd felolvasta Nicolae Ionel Ciucă miniszterelnök erre az alkalomra írt üzenetét:

„Ma a kommunizmus áldozataira emlékezünk és azokra, akik elképzelhetetlen megpróbáltatásokon mentek keresztül a kommunista tömlöcökben egy totalitáris rendszer bántalmazásának kitéve. A kommunista rendszerrel való szembenállásuk és áldozatuk reményt és hitet ébresztett az emberekben a demokrácia és a szabadság iránt, ami 1989 decemberében a forradalom győzelmével vált valóra. Mi, akik megéltük ezeket a megpróbáltatásokkal teli időket, felelősek vagyunk azért, hogy az új generációk is megértsék, hogy a diktatúra félelmet, nélkülözést, cenzúrát és az alapvető jogok korlátozását és eltiprását jelentette. Mindezeket nem szabad elfelejtenünk, és nem szabad engednünk, hogy visszatérjen az ország történelmébe. A fiataloknak és gyermekeknek tudniuk kell mennyi rossz lakozott történelmünk ezen időszakában, és tudniuk kell értékelni a mai szabadságunkért hozott áldozatokat.”

A felszólalók beszédét követően a forradalmárok családjai, a katonaság, a veteránok egyesülete, az Aurel Vlaicu Egyetem képviselői, a megyei tanács képviselői, az Aradi Városháza képviselői, az Aradi Prefektusi Hivatal képviselői, köztük Tóth Csaba prefektus, az RMDSZ Arad Megyei szervezetének képviselői Faragó Péter, Bognár Levente, Tóth Csaba és Péró Tamás és más szervezetek képviselői megkoszorúzták az emlékművet.