Pécs és Arad 2008 óta testvérvárosok. Csütörtökön Pécs város napjait Aradon is megünnepelték, mely alkalomból kézművesek, bortermelők, zenészek és néptáncosok látogattak el hozzánk, pontosabban az Eminescu parkba.
A látogatókat rossz idő fenyegette, és eleinte talán ezért voltak kevesen: öt órakor még alig voltak kíváncsiskodók, nagyrészt szervezőkből, eladókból és segítőikből állt a „tömeg”. Abban reménykedtek, hogy talán az ünnepélyes megnyitó után (ami szintén ötkor kezdődött) többen lesznek. Ekkor még borús volt az idő, de a borok segítettek jobb kedvre deríteni mindenkit: egy, vagy akár két decit is lehetett kóstolni, de lehetett egy egész üveggel is venni.
Két borászat képviseltette magát: Versendről a Tomin pincészet, valamint Pécsről a Radó Pince. Kézműves sátor csak egy volt, a Mívesmag. Ők hoztak gyapjút, fát, kerámiát, mézeskalácsot, és még sok érdekes és szép munkát. Érdekes, hogy nemcsak alkotnak, de tanítanak, szerveznek játszóházakat, és a Határon Túli Magyarságért Alapítvánnyal rendszeresen közreműködnek. Sajnos ezzel a három sátorral véget is ér a lista.
Mikor a megnyitónak vége lett, páran rögtön a parkba jöttek, így lassan elkezdett növekedni a résztvevők száma, és egyre több szék telt meg a színpad előtt – már készültek a zenészek és a hangosítók is. Hét óra körül egyszer csak megszólalt a muzsika: a pécsi bányászok fúvószenekara a park bejáratától vonult a színpadra, ahol közel egy órát zenéltek az akkor már népes közönségnek. Ők a Berze Nagy János néptánccsoportnak és az őket kísérő zenekarnak adták át a színpadot, akik fergeteges műsort biztosítottak. Látszott rajtuk a tánc iránti szeretet, az átélés, a rutin és nem utolsósorban a tehetség.
A fellépés végeztével a közönséget is megmozgatták: körbetáncoltuk a teret, a székeket, a nézelődőket. Segítőkészek és türelmesek voltak a néptáncosok a kezdőkkel, de nem haboztak letesztelni a tapasztaltabb táncosok tudását sem. Közben végig lehetett borozni és beszélgetni, hiszen ez időre megtelt a park. Kicsit hűvös volt már, de mit sem számított: ha megvan a hangulat, a hideget sem érzi az ember.
A néptánc után a Beatlingers lépett színpadra, Beatles-számokkal. A közönség egy része már fáradt volt, de voltak, akik ott maradtak, és meghallgattak pár klasszikus számot a világhírű zenekartól, az ifjú pécsi együttes előadásában. Mivel ők nem tudtak románul, egy harmadik nyelv is felcsendült: angolul üzentek a színpadról a hangosítóknak. Ennek végeztével kiürült a park, mondhatni „végét vetik a zenének / S hazamennek a legények”.
Hozzászólások