A meghívottak boldogsága Arad-Gájban

Részletesen beszámoltunk az arad-gáji katolikus templomban az elmúlt héten, Arad megyében első ízben szervezett maratoni felolvasásról, melynek során 85 katolikus és más vallású hívő, egymást negyedóránként váltva, 48 óra alatt felolvasta a dr. Faltin Erzsébet mezőhegyesi polgármester által írt, A királyné című, Boldog Gizella életéről szóló 826 oldalas könyvet. Azért tették, hogy ezzel is felhívják a figyelmet Szent István király felesége, Szent Imre herceg édesanyja, Boldog Gizella szentté avatásának a szükségességére. A nem kis áldozatot megkövetelő felolvasás indítékai, motivációi felől megkérdeztük a közreműködőket.

Ha két szent egy lélekkel szolgálná a nemes ügyet

Mivel a maratoni felolvasást a szerző, dr. Faltin Erzsébet kezdte pénteken 12 órakor, illetve fejezte be vasárnap ugyancsak 12 órakor, először nála érdeklődtünk.

     –  Mit jelent az Ön számára a hívek részéről ritkaságszámba menő áldozatvállalás, a 48 órás felolvasásban való részvétel?

–      Nem a mű szempontjából, hanem Gizella szemszögéből óriási dolognak tartom, hiszen a könyv írása közben, amikor megismertem e szent életű asszonyt, megfordult a fejemben, hogy a könyv megírásával a szentté avatását is szolgálhatom. Remélem, az akkori sejtésem beigazolódik, vagyis, a könyv eszköz lesz a szentté avatás folyamatában. Nagyon bízom: amit az aradi Boldog Gizella-templomnak a közössége elgondolt, az bizonyára eredményre is vezet. Hozzá kell tennem, hogy ebben az oroszlánrészt az arad-gájiak vállalták, de Magyarországról is érkeztek zarándokok Kecskemétről, Csengellérről, Zomborból, Makóról, Tótkomlósról, Orosházáról és Mezőhegyesről, akik már a Passauba tett zarándoklaton is részt vettek. A mezőhegyesiek, akiknek Szent György a védőszentjük azt szeretnék, ha a két szent egy lélekkel szolgálná mindazt, ami manapság a két országban nemes és követendő.

Az egyházaknak szükségük van jó példaképekre

Ft. Sándor Tivadar arad-gáji plébános egyik fontos, ha nem a legfontosabb mozgatója Boldog Gizella szentté avatásának, ezért a maratoni felolvasás ötletét is azonnal felkarolta, szívvel-lélekkel támogatta.

–      Hogyan értékeli a környékünkön egyedülálló áldozatvállalásnak a hívek részéről történt megnyilvánulását?

–      Nagy lelki elégtétel, hogy az adósságot, amivel a katolikus egyház tartozik Gizella szent életének az elismeréséért, azt elő tudjuk mozdítani. Fel tudjuk hívni a világ figyelmét arra, hogy a környezetében élt 6 férfi közül az egyetlen nő nincs szentté avatva. Mert a bátyja, Henrik; a tanítómestere, Szent Farkas; Imre herceg és tanítómestere, Szent Gellért; a férje, István; Adalbert püspök, aki összehozta a házasságukat, mind ott állnak Gizella mellett. Éppen ezért, nem létezhet, hogy aki a háttérből a szeretetet sugározta, a családanyáknak a mintaképe háttérben maradjon. Ezt úgy is felfoghatnánk, mint a két szent családnak a találkozását, amint Munkácsy Mihálynak a tanítómestere, Szamosy Elek megálmodta a templom oltárképén 1857-ben. Úgy is felfoghatnánk, hogy Gizella volt az első kitelepített királyné, akivel a nemesség csúnyán bánt, ezért a bátyja hadainak a védelmében menekülnie kellett Passauba. Tehát Gizella lehetne a kitelepítetteknek a védőszentje, a családoknak a védőszentje, a magyar családoknak a mintaképe. A felsoroltak olyan értékeket képviselnek, amelyekre példaképként, a mai egyházaknak szükségük van.

Felolvasni nem áldozat, kötelesség

Pénteken 4 óra tájban Kiss Anna nyugalmazott tanító is felolvasott az arad-gáji templomban.

–      Mi motiválta, hogy kora hajnalban a város másik széléről, Mikelakáról taxival eljöjjön felolvasni?

–      Eredetileg kerékpárral kívántam jönni, csakhogy hajnalban meglepetve tapasztaltam, hogy az első kerék leeresztett, ezért taxit hívtam. Boldogan jöttem, hogy 4 és 8 óra között felolvassak, illetve felügyeljem a felolvasást. Amikor először olvastam a Nyugati Jelenben a felolvasásra vonatkozó felhívást, azonnal jelentkeztem Zámbori Magdolnánál. Méghozzá olyan időpontban, amikor a kisgyermekes családtagoknak gondot jelenthet a templomi jelenlét.

–      Mi mozgatta az áldozatvállalásban?

–      Elsősorban hívő katolikus vagyok, noha nem ide, hanem a Mosóczy-telepi templomhoz tartozom. Amikor azonban egy ennyire fontos dologról, Boldog Gizella szentté avatásának az előmozdításáról van szó, ez nem áldozat, hanem kötelesség. Most, amikor éppen a felolvasásból álltam fel, és a legszebb részt, István megkoronázását olvashattam fel, annyira átszellemültem, hogy örökös élmény marad számomra. Mert összehasonlíthatatlanul más érzés otthon, csöndben vagy az oltárnál, hangosan olvasni Gizella életéről. Köszönöm a Jóistennek, amiért részem lehetett benne.

Elégtétel, amiért részt vehetett

Szombatra virradóra, 4 óra utánra programozták felolvasásra Melnyik Évát is, aki a férjével érkezett.

–      Miért vállalta, hogy hajnalban, amikor az ember legjobbat alussza Ön eljön felolvasni?

–      Elsősorban az őseimnek az emléke hozott ide, mivel a templomunk védőszentje, Gizella nevét a családom felmenő hölgytagjai közül többen is viselték, tehát a védőszentünknek tartjuk. Nem akarnám összehasonlítani a Szűzanyával, de úgy érzem, Gizella is segít az anyákon és a gyermekeiken. E név az egész családunknak különleges lelki erőt kölcsönöz. Éppen ezért, amikor hallottunk a szentté avatásának az előmozdítását szolgáló felolvasásról, úgy éreztük, részt kell vennünk rajta. Mert meghívást kaptunk rá. Amikor ugyanis egy történelmi személyiséget értékelni próbálunk, bele kell képzelnünk magunkat a jelzett kornak a helyzetébe, amiben nagyon nehéz volt az emberekkel kommunikálni. Tehát Gizella idejében nehéz dolog lehetett az embereket a kereszténység felvételére rávenni. Ebben komoly felelősség hárult a családanyákra, köztük Gizellára is, aki a nőiességével a férfiakat is buzdította kereszténység felvételére. Éppen ezért, megérdemli a szentté avatást. Elégtételt érzek, amiért a családtagjaimmal együtt részt vehettem a felolvasásban. Fényképet is készítünk róla, hogy az utódok is láthassák: nagymama és nagytata is tettek valamit Boldog Gizella szentté avatásának a munkájában.

 Hitt benne, tehát sikerült

A maratoni felolvasás ötletgazdája, fő szervezője Zámbori Magdolna, az RMDSZ Nőszervezetének aradi alelnöke a 48 órás munka idején alig aludt valamit, szinte állandó jelleggel a templomban tartózkodott, ha valaki lekéste a programozást, maga olvasott fel helyette. A vele folyatott rövid beszélgetés szombatra virradóra, 4 óra tájban készült.

–  Az Ön ötlete volt-e a maratoni felolvasás?

–      Valóban az én ötletem volt, amit még januárban, a Nőszervezet és az egyház tagjaival átbeszéltünk, majd jóváhagyták. Azzal együtt, hogy eleinte azt próbálták magyarázni, miért ne vágjunk bele. Most azonban nagyon boldog vagyok, amiért a felolvasásra programozott emberek kevés kivétellel, pontosan érkeznek, lelkesen olvasnak. Külön öröm számomra, amiért a résztvevők az emlékkönyvbe beírják a benyomásaikat, a véleményeiket. Szinte mindnyájan örvendenek, amiért felolvasva, egy elszánt, áldozatkész közösség tagjává váltak. A nem katolikus vallású felolvasók külön elismerést érdemelnek, amiért meghívást éreztek egy nemes ügyben kifejtendő áldozatvállalásra. Pénteken 19-21. óra között talán 30-an is hallgatták az egyébként rögzített felolvasást, amire egyébként oldalanként, átlagosan 3 percet számoltunk, ezért ha a felolvasást valamivel hamarább befejezzük a vasárnap 12 órakor kezdődő búcsúi szentmiséig, a fennmaradó időben fohászokat mondunk, illetve újraolvasunk olyan részeket, amelyek kifejezetten Gizelláról szólnak.

–      Mi a tervük a rögzített hanganyaggal?

–      Azt, az írónő a szervezők rendelkezésére bocsátja, lemond a szerzői jogdíjról. Aki nem lát jól, tehát hallgatni kívánja, megkaphatja CD lemezre rögzítve.

–      Mi motiválhat egy 3 gyermekes családanyát a 48 órás jelenlétre, a munkára?

–      Amikor az ötlet kipattant, azon gondolkodtam, Arad-Gájban a Nőszervezet milyen eseményt szervezhetne, ami a közösséget megmozgatja. Először volt a karácsony és a betlehemes játék, ami után a közösség nagyünnepe, a templombúcsú következett. Éppen ezért gondolkoztunk egy olyan, a közösséget megmozgató búcsúi rendezvényen, aminek esetleg kézzelfogható hozadéka is lehet. Előbb a Gizella életét bemutató, gyermekek által előadott jelenetekben gondolkodtam, eközben pattant ki a maratoni felolvasásnak az ötlete. Meglehet, az Ötletet Boldog Gizella sugallta, de azonnal tudatosodott bennem: ezt meg kell csinálni. Amikor a Nőszervezetben a kivitelezést latolgattuk, egyik hölgy kijelentette: Magdi, ha te hiszel benne, akkor csináljuk. Végtelenül boldog vagyok, amiért sikerült, amiért köszönetet mondok a szervezőtársaknak, a felolvasóknak. Mindazoknak, akik bármit is tettek a kezdeményezés sikeréért.

Epilógus

Az elhangzott véleményeket saját tapasztalatokkal támaszthatom alá, ugyanis a pénteken 3 órára programozott felolvasásra, álmatlanság miatt, szinte holtfáradtan érkeztem. Előtte többször megmostam a szemeimet attól tartva, hogy nem fogom látni az apró betűket. Miután azonban 3.45 óráig elolvastam  18 oldalt, teljesen átszellemülten, felüdülten álltam fel, vitatkozva a szervezőkkel, mert István megkoronázásának a részét másra bízták Ezzel együtt, egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, mert meghívást kaptam egy nemes, építő jellegű feladatra, tagjává válhattam A királyné áldozatkész lelki közösségének, a maratoni felolvasók csapatának.