A modulrendszer lazított a nyomáson, és lassan visszaépülnek a hagyományok

A korábbi tanévekben november derekán már javában zajlott az első félévi dolgozatok beütemezése. Ahogy közelgett a december, úgy nőtt a stressz, sűrűsödtek a dolgozatok, a közösségi tevékenységek.  Idén a félévik kiesnek a képből. Ez meghozza az áhított stresszmentességet? Egyáltalán a modulrendszerben milyen tapasztalok gyűltek az első idei vakációig? És mire számíthatunk e tanévben a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban? Ilyenekről faggattuk Balogh Csaba-Károly iskolaigazgatót.– Nekem voltak és még mindig vannak fenntartásaim a modulrendszerrel kapcsolatban. De azt tapasztalom, és a kollégák is megerősítenek ebben, hogy a gyermekek szempontjából pozitív változást hozott. Nem kell állandóan a minősítésekre hajtani. Ledarálni egy-egy fejezetet csak azért, hogy megírhassák belőle a dolgozatot, mert kell a jegy. Sokkal nyugodtabban lehet haladni az anyaggal. A gyermekek szemmel láthatóan felszabadultabbak. Nagy könnyebbség, hogy nincs félévi. Tavaly ilyenkor már mindenki azon stresszelt, hogy hova szorítson be, mondjuk a középiskolai osztályokban, öt-hat félévit úgy, hogy azok ne fedjék sem egymást, sem a sima felmérőket, és valahova be lehessen ékelni a hagyományos iskolai rendezvényeinket is. Most, hogy nincs ez a nyomás, sokkal jobban beosztható az idő. Persze a modulrendszert reálisan legalább egy ilyen iskolai év letelte után lehet majd kiértékelni.– A tanárok többségében azért él a kényszer, hogy minden modulban jegyet adjanak. Szükséges ez?– Tantárgya válogatja. Én földrajz szakos vagyok, és ebből a tantárgyból, heti egy órával elég négy jegyet adni egész évben. Kettőt mondjuk a karácsonyi szünetig, kettőt aztán nyárig. De nem kötelező így megosztani. Azoknál a tantárgyaknál, ahol heti 4-5 az óraszám, ott viszont modulonként legalább egy minősítést be kell írni. De úgy nézem, ez nem jelent gondot. Nagyjából most már minden tantárgyból vannak jegyek a naplókban. – Tavaly nemcsak a tanulmányi előmenetel, a sűrűbb minősítési kényszer miatt volt feszültebb a hangulat az iskolában, de a fűtéshiány is elég sok gondot okozott, főleg a logisztika terén. Ez most már végleg megoldódott?– Nagyon remélem, hogy igen. Október első napjaiban beindítottuk az új fűtési rendszert. A mi iskolánk olyan szerencsés fekvésű, hogy az idei hosszú meleg ősszel szinte fűtés nélkül is jó hőmérséklet lenne a tantermekben. Úgyhogy nem működtetjük a fűtést teljes kapacitáson, próbálunk mi is takarékoskodni. De meleg van a termeinkben. Ha nem fordul országos szinten súlyosabbra az energiaválság, akkor a fűtés miatt már nem kell aggódni.  – A fűtés megoldásán túl egyéb fejlesztések is tervben voltak idénre. Mit sikerült eddig megvalósítani?– Igen, a bentlakás volt az egyik prioritás, mert az új előírásokhoz kell igazodnunk. Le kellett mondani az emeletes ágyakról, és új bútorzattal, ágyneművel rendezni be a szobákat. Ehhez ki is kell meszelni, illetve a világítótesteket és a kapcsolókat, fali csatlakozókat is kicseréljük, valamint néhány szobaajtót. Ez most van folyamatban. Tudom, hogy nem tanév közben kellene az ilyen munkálatokat végezni, de most kaptunk pénzt erre a polgármesteri hivataltól. A bentlakási bútorzatunkat 16 évvel ezelőtt, és azóta is mindenféle pályázatból próbáltuk beszerezni. Nagyon megérett a felújításra. Most jött először pénz erre a várostól, aminek nagyon örülünk. E hónap végére biztosan elkészülnek a felújított szobák. A bölcsődében is sikerült elvégezni azokat a kisebb munkálatokat, melyek a működési engedély beszerzéséhez szükségesek. De azért engedélyünk még mindig nincs. És van egy, a Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott pályázatunk, amely a szerződéskötés fázisában van, négymillió forintra. Ebből a második és harmadik emeleti osztálytermek és a tanári szoba árnyékolását szeretnénk megoldani, mert mint említettem, az iskolánk olyan fekvésű, hogy nagyon sok napsütés éri, ami jó és hasznos, de kora tavasztól, késő őszig eléggé megnehezíti a létezést a termekben. Emellett most már számos osztályteremben van okostábla, amelynek hatékony használatához szintén be kell kissé árnyékolni a termet. És itt a pályázatok rendjén még megemlíteném a Communitas Alapítványhoz benyújtott pályázatainkat az ingáztatási és félbentlakási költségek fedezésének a pótlására. – Hány diák ingázik, és hányan vannak bentlakók?– Napi szinten 92 diákot ingáztatunk. Ennek költségeit részben fedezi az önkormányzat, a különbözetre kértünk támogatást. A bentlakóink száma sajnos a demográfiai eséssel megcsappant. Jelenleg tíz bentlakó diákunk van, de ők is más iskolákba járnak, és nem szorulnak támogatásra. Van viszont 77 diákunk félbentlakási rendszerben, azaz részt vesznek a délutáni foglalkozáson. Számukra az Iskola Alapítvány biztosítja az ellátás jelentős részét, de sajnos ez nem fedezi teljes mértékben a kiadásokat. Itt is kiegészítésre szorul a támogatás, és ennek érdekében, akárcsak a korábbi években, idén is a Communitas Alapítványhoz fordultunk. Reméljük, pozitívan bírálják el a kérésünket, hiszen idén olyan helyzet alakult ki, hogy a szeptemberben kiszámolt költségek már szinte megduplázódtak, és nem tudom, hogyan fogjuk tartani a lépést ezzel a nagy léptékű árnövekedéssel. Márpedig ha ez az ellátás minőségének a rovására megy, az régen rossz. Mindenképp biztosítani szeretnénk az ebéd minőségét, mert ha ez nincs meg, a gyermekek nem esznek, és kárba vész az egész. – Visszakanyarodva beszélgetésünk indításához: a korábbi években a félévi dolgozatok mellett a közösségi események is besűrűsödtek ilyenkor. Aztán volt két év csend. Idén visszatérnek-e a hagyományos téglásbeli rendezvények?– Azon vagyunk, hogy visszatérjenek. Már megvolt az idei gólyabál, ami egész jóra sikeredett. November 25-én lesz a szalagavatónk, ami egy nagyon bensőséges, szép ünnepség. December 10-én újra megtartjuk az Adventi koszorú szavalóversenyt. Ez sajnos két évig teljesen kimaradt. Javasolták, hogy tartsuk online, de szerintem ennek a versenynek a hangulata a lényeg. Az nem működik online. Idén végre újra meg lehet szervezni. Aztán tavasszal lesz a Hauer Erich-fizikaversenyünk, még azelőtt a hagyományos farsangi mulatság. És persze decemberben karácsonyi sokadalom. Szóval lesz zsongás. És közben a minisztériumi meg egyéb szervezésű országos versenyeken is igyekszünk helytállni, a helyi és megyei szakaszok megszervezésével is.  És két osztályunk teljes gőzzel részt vesz az Örökségünk őrei vetélkedőn. Nekik is nagyon szurkolunk, hiszen ez az erdélyi méretűvé vált mozgalom is innen, a mi iskolánkból kapott szárnyra. És ez is megerősít abban, hogy az ilyenfajta közösségi rendezvények néha egészen széles körben képesek visszhangra találni. Szükség van ezekre, a diákok is igénylik, úgyhogy igyekszünk szépen visszaépíteni mindent, amit a világjárvány lerombolt.  – Kitartást és erőt kívánok a munkához!– Köszönjük!