A nyugdíjasok is szeretnek játszani

Arad testvérvárosa, a magyarországi Gyula sok mindenről nevezetes – egyebek közt a „vizek városa” néven emlegetik –, itt folyik át a Körös egyik ága, Európa-szerte ismert nagyszerű termálfürdője, különleges a város központjában megépített szökőkútrendszere – hogy téglaváráról s az abban tartott nyári várjátékokról, a nemrég gyönyörűen felújított Almássy-kastélyról stb. ne is beszéljünk Erkel Ferenc szülővárosában.

Gyulán folyton kitalálnak valami újat, öt évvel ezelőtt például a Gyula-napi vidám, játékos nyugdíjas összejövetelt. Ami helyi rendezvénynek indult, utóbb, Nagyszalonta bevonásával, nemzetközivé lett, s most, idén, Arad csatlakozásával még inkább azzá vált.

De hogy mi is ez pontosabban, arról beszéljen a legilletékesebb, az összejövetel-verseny-barátkozó rendezvény főszervező-mindenese, Bagyinszki Zoltán, a helyi önkormányzat vezető tanácsosa, fotóművész, tucatnyi Kárpát-medencei (gyönyörű, történelmi helyeket ábrázoló) album szerzője, akit nemrég Aradon is láthattunk egy Almássi-kastélyról szóló fotókiállításán.

– Gyulán az idősekkel való foglalkozás, a rájuk való odafigyelés fontos dolog, hagyománya van, komoly intézményrendszer van a városban, komoly szakembergárdája van. Nekem, személy szerint, a rendezvények és a kulturális terület a saját feladatköröm, és arra gondoltam: találjunk ki valami újdonságot, hogy megszólítsuk a nyugdíjasokat. Eldöntöttük: valami olyat csinálunk, ami még nem volt.

Nagyon örülünk az aradiak részvételének, ez egy hirtelen jött ötletből származik. A Gyula-napot áprilisban, a bolondságok hónapjában már ötödik éve megtartjuk, ezek a most felvonultatott apróságok nem véletlenek: ne komolykodjunk mindig, ez most nem erről szól. A nyugdíjasok is nagyon szeretnek játszani, az egészséget, a mozgást, a kultúrát, játékot, közösséget céloztuk meg. Egy kicsit „vissza a gyerekkorba”. Vevők voltak rá, élvezték, akadtak támogatók is. A város közben megpályázta az „idősbarát önkormányzat” címet, és megnyerte – ehhez azonban valamit tenni is kell(ett). Összeállnak a csapatok, mi megszervezzük, amit kell. Két éve jött az ötlet Nagyszalonta bevonására. Hogy Arad miért nem jött akkor, nem tudnám megmondani. 

– Hogy értékeled az idei rendezvényt?

– Szerintem nagyon jó volt. A rohadt hangosítás (nemigen értette senki, hogy mit mond a mikrofonnal felszerelt bemondó – szerk. megj.), erről nem tehetünk. De most, hogy ti (aradiak – szerk. megj.) is itt vagytok, jövőre akár két csapattal is indulhattok – láthatjátok, hogy milyen, esetleg nálatok is valami hasonlót szervezhetnétek. Magam ebben szívesen felajánlom tapasztalataimat.

***

A Gyula-nap Gyulán találkozót (amely,­ mellesleg – vetélkedő is volt) a város egyik sportcsarnokában szervezték meg, a hivatalos megnyitón a köszöntőt a polgármester, dr. Görgényi Ernő tartotta, Kónya István alpolgármester szinte végig jelen volt a kb. háromórás vetélkedőn, illetve az azt követő eredményhirdetésen, a gyulai húskombinát kolbászainak, májasainak felhasználásával készült szendvics-ebéden.

A verseny elméleti és gyakorlati próbák sokaságából állt –  az elméletiek között, például Veszprém megyei (Balatonfüred szintén partner a játékban) jellegzetes épületeket kellett felismerni, régi, ötvenéves slágerek előadóit megjelölni –, a gyakorlati próbák között volt több csapatügyességi, repülőhajtogatási és -távdobási verseny, saccolás a Gyulai tavasz rendezvényeivel kapcsolatban stb. Magam, nyugdíjasként örömmel néztem, amint kortársaim (több-kevesebb sikerrel, de a legnagyobb igyekezettel) hajtottak a győzelem kivívására. De a (10-10 kiló banánnal, naranccsal, almával járó) győzelemnél, helyezésnél úgy gondolom, sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon, főleg az idősebb korúaknál: a találkozás öröme biztosan.

Az aradi, Erdélyi István kapitány (Öregkakasok nevű) vezette csapat végül is tisztességesen helytállt: a hét induló (négy gyulai, két nagyszalontai csapat mellett) a negyedik helyen végzett. Bár induláskor, újoncként, fogalma sem volt, hogy milyen kihívások várnak rá...