A (rádió)mikrofon szerelmese

Aki eddig csak a rádióból ismerte, az múlt szombaton személyesen is találkozhatott a temesvári Black and Gold kávézóban Bartha Csabával, a temesvári rádió fáradhatatlan riporterével. A közéleti személyiségeket testközelbe hozó Bizalmas beszélgetések sorozat keretében a Koczka György – Mátray László páros faggatta Bartha Csabát, akit, mint kiderült, nem is kellett annyira faggatni, mondta ő magától is.

Bartha Csabát a tévés-rádiós múlttal rendelkező kolléga, Koczka György tömören így jellemezte: a mikrofon szerelmese. A budapesti kitérőt leszámítva, amikor Bartha Csaba a Román Kulturális Intézet aligazgatói tisztségét töltötte be néhány évig, Csaba immár 25 éve tartja kezében a mikrofont, a rádió- és tévériportok elkészítésének elmaradhatatlan eszközét. Eleinte gyalogszerrel, hátizsákkal járta be Temesvárt és a megyét riportalanyok után kutatva, később kerékpáron cserkészte be „áldozatait”, ma már autón közelíti meg a bánsági régió izgalmas témákat kínáló helyszíneit. A mikrofon iránti szerelme azonban semmit sem veszített intenzitásából, olyannyira, hogy – saját bevallása szerint – emiatt házassága is majdnem zátonyra futott. Csak akkor akasztotta szögre néhány évre a rádiómikrofont, amikor régi ismerősét és kollégáját, Brânduşa Armancát kinevezték a budapesti Román Kulturális Intézet igazgatójának és ő felkérte Csabát, hogy vállalja el mellette az aligazgatói tisztséget. Így ismerkedett meg Horia Roman Patapievici-csel, aki akkor az ICR igazgatója volt, majd az Intézet alkalmazottjaként a román és a magyar diplomácia világával. Bartha Csaba budapesti tevékenysége elsősorban kulturális programok szervezésére irányult, amire Patapievici igazgatósága idején pénz is jutott, az új ICR-igazgató, Andrei Marga idején már kevésbé. Bartha Csaba nevéhez fűződik a Román–Magyar Jazzmozdony útjára indítása, amelyre először csak román és magyar dzsessz-zenészek „szálltak fel”, de később Európai Jazzmozdony lett belőle, neves külföldi meghívottakkal. A beszélgetés során szó esett a diplomáciai tevékenység árnyoldalairól is: amikor Patapievici ellen heves lejárató sajtókampányt indítottak bizonyos médiák, akkor az általa kinevezett ICR-tisztségviselőknek is „kijutott a jóból”. Végül Horia Roman Patapievici-et, majd később Brânduşa Armancát is leváltották tisztségéből – Bartha Csaba az ICR budapesti igazgatóhelyettese maradt egészen 2014 tavaszáig.

A milyen volt Budapestről hazajönni a román valóságba? kérdésre Bartha Csaba – aki még mindig a mikrofon szerelmese és időközben visszament a rádióhoz – így fogalmazott: nehéz megszokni, hogy itthon semmi sem úgy működik, ahogy kell, káosz van a közlekedésben, az utcákon, a fejekben és mindenki megpróbálja az embert átverni. Itt elsősorban a magukat mesterembereknek nevező urakra gondolt a rádióriporter, akit számos kellemetlen megpróbáltatás ért lakása felújítása vagy autójavítás során. Ilyen a hazai valóság…