A sakk (is) az egyetemes civilizáció része!

Csütörtökön délután kettős meglepetésben volt részem a Jelen Ház kávézójában, ahova a Kölcsey Egyesület ezúttal rendhagyó, a sakkal, sakkozással kapcsolatos rendezvényre hívta meg az érdeklődőket. Az egyik abszolút pozitív, a másik abszolút negatív volt.

A pozitívum egyértelműen a két előadó, a házigazda Berecz Gábor levelezéses sakkmester, illetve a nagyváradi vendég, Makai Zoltán szereplése volt. Minden túlzás nélkül állíthatom, produkciójuk – nyilván némi átfésülés után, ami az időtartamra is vonatkozna – bármilyen szakfórumom megállná a helyét. A negatívum viszont az, hogy egy ilyen színvonalas rendezvényen szigorúan véve összesen két – olvassd: kettő! – külső érdeklődő vett részt, és összességében – a bárkisasszonyt is beleszámítva – tízen hallgattuk/hallgatták végig a két előadást, és nézték meg az azt követő vetített képeket.

Az összejövetel amolyan védőbeszéd is volt a sakk érdekében, hiszen már az előadásokat megelőző beszélgetésekből is kiderült – egyáltalán nem az 1989 előtti rendszer iránti nosztalgiázásból! –, hogy messze nem olyan érdeklődés övezi manapság a sakkozást, mint korábban. Ebben annak is szerepe lehet, hogy nem minősítették látványsportnak – például Magyarországon –, és így nem is részesül komolyabb pénzügyi támogatásban.

Hogy jön ide Magyarország?

Egyszerűen úgy, hogy a találkozó apropója, a nagyváradi születésű, Romániában is komoly sikereket elérő Makai Zsuzsa (1945–1987) nemzetközi sakkmesternő az 1977-es magyarországi áttelepülés után már az 1978-as Buenos Aires-i sakkolimpián tagja lehetett az ezüstérmes magyar női csapatnak Ivánka Mária, Verőczy Zsuzsa és Kass Rita társaságában – nem is olyan mellékesen a Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István, Vadász László összetételű magyar férfi csapat itt első helyen végzett.

Ezt követően azonban mellőzték a válogatottból, ezért aztán főként szakújságírással és rendezvényszervezéssel foglalkozott – ez utóbbit, kiváló nyelvtudásának is köszönhetően, szintén olimpiai szintig vitte.

Berecz Gábor előadásában – ha úgy tetszik – szinte Ádámtól és Évától kezdve, kiterjedt tudásanyagának köszönhetően elvezetett a kezdetektől egészen az újkori sakkozásig, amely már sem szabályzatában, sem versenyszervezésében, sem finanszírozásában nem hasonlít az évezredekkel, évszádokkal előbbiekhez.

Makai Zoltán mindezeket, természetesen, Makai Zsuzsa bátyjaként főként személyes információkkal, húga családi kapcsolataival, hazai és nemzetközi eredményeivel egészítette ki. Mindehhez egy képanyaggal gazdag, családi kiadásban megjelentetett album bemutatásával és egy vetített képes összeállítással is járult, ebben a jelenlévő legnagyobb fia, Makai Dimény Zoltán és legnagyobb unokája, Makai Dimény András is közreműködött.

Az előadásokon és a közbeszólások alatt számos aradi vonatkozás is elhangzott, csak úgy röpködtek a modern kori sakkvilág nagy nevei, ezek említésétől ezúttal eltekintünk. A felemás élmény tanulsága annyi, hogy a sakkozás néhány megszállottjával találkozhattunk, és egyáltalán nem túlzás, amit többször is hangsúlyoztak: A sakk az egyetemes civilizáció része!

Hogy ez csak a megszállottak hite marad-e, vagy valahol, odafönt is meggyőződnek erről, az majd valamikor kiderül. Csak reménykedhetünk abban, hogy nem túl későn!...