„A sportolás nem akadálya, hanem kiegészítése a tanulásnak”

Anghel Orsolya Angliában született, néhány hónapos volt csupán, amikor szülei visszaköltöztek Aradra, így értelemszerűen itt járt óvodába, és itt kezdte meg tanulmányait magyar nyelven. Jelenleg a Csiky Gergely Főgimnázium 10. osztályos diákjaként az iskola Diáktanácsának elnöke. Egy különleges hobbinak hódol, amely kevésbé jellemző a lányokra: szenvedélyesen futballozik. Nem csupán hobbiszinten rúgja a labdát, hanem hátvédként az aradi UTA női csapatában játszik, amely a román labdarúgó másodosztályban szerepel.

Orsolya elemi iskolás korában kezdett el focizni. Az iskola délutáni programjain (after school) mindig arra törekedett, hogy minél gyorsabban elkészüljön a házi feladatokkal, hogy kimehessen a fiúkkal játszani. Amikor édesanyja új cipőt vett neki, mindig megígérte, hogy vigyázni fog rá, de végül mindegyiknek ugyanaz lett a sorsa: nagyon gyorsan tönkrement. Később, a pandémia idején sok időt töltött édesapjával az udvaron focizva, ami színesebbé tette a mindennapjait. Amikor az iskola újraindult, megtudta, hogy Aradon van egy lánycsapat, és megkérte édesapját, hogy érdeklődjön utána, hogyan csatlakozhatna az edzésekhez.

– Mi az, ami megfogott a labdarúgásban? 

– A játék szépsége fogott meg igazán, és az, hogy a labdarúgás sok szempontból olyan, mint az élet. Néha győzünk, néha veszítünk, de mindig tanulhatunk és fejlődhetünk. Emellett lenyűgöz a csapatmunka, a szenvedély és az a kiszámíthatatlanság, amely minden mérkőzést izgalmassá tesz. 

– Gondolkodtál már azon, hogy a jövőben komolyabban is foglalkozz a labdarúgással, vagy inkább más irányba szeretnél elindulni? 

– Természetesen már elgondolkodtam rajta, hogy a labdarúgás komolyabb szerepet kapjon az életemben. Nagyon szeretem ezt a sportot, és rengeteg örömet ad, de a szívem mélyén egy másik cél vezérel. Mindig is az emberek segítése vonzott, ezért inkább az orvosi pálya felé szeretnék orientálódni.

– Mi a célod a labdarúgással? 

– Nincs egy konkrét célom. Ami számomra fontos, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek, még akkor is, ha ez annyiból áll, hogy egy labda után szaladgálok. A célom az, hogy sportoljak. Különleges érzés, amikor egy csapat tagja lehetsz, amikor a városod focicsapatának mezében játszol. Nem csak magadért, hanem másokért is, a városért. 

– Hogyan építed be a labdarúgást a mindennapi életedbe? 

– Úgy gondolom, hogy a sport minden diák életében kötelező kellene legyen, hiszen számomra is ez teremti meg az egészséges egyensúlyt. Igyekszem rendszeresen részt venni a heti edzéseken, és ebben a családom is támogat – édesanyám és édesapám segítenek eljutni az edzésekre. Előfordul azonban, hogy a tanulás, a versenyek vagy a diáktanácsi teendők miatt nem tudok részt venni. Ilyenkor egyénileg is sportolok, hogy folyamatosan fejlődjek. Különösen szeretek a Maros partján futni és hétvégén edzeni.

– Hogyan sikerül összeegyeztetned a tanulást és a sportot? 

– Szerintem a sportolás nem akadálya, hanem kiegészítése a tanulásnak. 

– Mi az, amit a labdarúgás tanított neked? 

– A legfontosabb dolog, az a csapatmunka. Mint hátvéd, megtanultam okosnak lenni. Úgy harcolni, úgy védekezni, hogy ne okozzak a csapatnak bajt, sőt biztonságot nyújtani, visszaszerezni a labdát, tovább passzolni, támadást indítani. 

– Mi a legfontosabb tanács, amit egy fiatal lánynak adnál, aki szeretne labdarúgó lenni? 

– Ha van egy álma, kövesse azt. Csinálja azt, amit szeret, bármit is mondanak az emberek róla. Kövesse azt, amit a szíve diktál és harcoljon ezért. 

– Ha profi labdarúgó lehetnél, milyen/melyik csapatban játszanál szívesen, és miért?

– Szívem szerint az Arsenal női focicsapatában játszanék. Angliában születtem, ez a kedvenc csapatom! Érdekes amúgy az UTA és az Arsenal közötti párhuzam, ugyanis Neumann báró Arsenal-szurkoló volt, ezért választotta csapatának a piros-fehér színeket (a román labdarúgás történetének egyik eredményes csapatát 1945-ben alapította Neumann Ferenc báró – szerk. megj.).

Anghel Orsolya története inspiráló példája annak, hogy a szenvedély, a kitartás és a céltudatosság hogyan teremthet egyensúlyt a sport és a tanulás között. A futball számára nem csupán egy játék, hanem tanulságok forrása – csapatmunkáról, küzdelemről és önmagunk fejlesztéséről. 

Orsolya hiszi, hogy az álmokat követni kell, legyen szó akár a pályáról, akár az életről, és ez az elszántság az, ami valóban győztessé tehet egy embert.