„A szociális szolgáltatások területén is országos elsők között a helyünk”

Az előre megbeszélt időpontban Temesvár magyar alpolgármestere „hűvös” fogadtatásban részesítette a Nyugati Jelen szerkesztőjét, mert saját bevallása szerint nem szereti a túlfűtött helyiségeket, irodájában dideregnek a fázósabb kollégák. A téli időszakban Farkas Imre szabadidejét legszívesebben a sípályákon tölti, családja társaságában, de másfél év után elmondhatja, hogy immár a polgármesteri hivatalban is otthonosan érzi magát, ahol jelentős megvalósításokat könyvelhetett el. Temesvár magyar alpolgármestere az alábbiakban a 2017-es év legfontosabb városházi történéseit eleveníti fel a Nyugati Jelen olvasói számára, természetesen elsősorban a magyar közösség szemszögéből.

– A 2017-es év a választások utáni parlamenti káosszal indult, 2-3 hónapot takaréklángon dolgoztunk, mert mi csak akkor indulunk be, amikor a költségvetés megvan. Sajnos régi hagyomány, hogy az állam Temesvárt nem támogatja, önerőből kell boldogulnunk.

Azután beindultak a dolgok, ami fontos, hogy az intézményeink – itt a magyar iskolára, a magyar színházra, az egyházakra gondolok – amelyek felújításokra kértek támogatást, megkapták, amit kértek. Úgy érzem, fontos, hogy itt legyen a képviselőnk, hiszen a miénk a legnagyobb kisebbségi közösség és tudatosítani kell, hogy fontosak vagyunk a város számára. Az evangélikus templom parókiáját sikerült felújítani a tavalyi év folyamán, egy kicsit elhúzódott, de végül sikerült megvalósítani. Az idén is támogatjuk a külső-belső felújításokat, de önerőből is hozzá kell tenni egy bizonyos összeget. A legtöbb magyar civilszervezet is megkapta tőlünk a támogatást a kulturális alapokból, köztük néptáncosok, hagyományőrzők és más civilszervezetek.

Profi tánccsoport és Kulturális Központ

Fontos támogatást kapott a magyar színház, amelyet sajnos csak 90%-ban sikerült elkölteni. A célunk egy profi táncos csapat kialakítása a magyar színház intézményes keretein belül. Vannak kiváló néptánccsoportjaink, mint a Bokréta, az Eszterlánc és a többiek, a gyerekek táncolnak az óvodától a líceumig, de talán vannak közöttük olyanok, aki felnőttként is folytatnák, akár hobbiból, akár profiként. Ezt a profi tánccsoportot a színházon keresztül szeretnénk létrehozni de ez nem olyan egyszerű feladat, a táncosokon kívül kellenek hozzá szakemberek, próbatermek stb. Itt jönnek be a képbe a mozitermek, amelyeket tavaly decemberben kapott meg a RADEF-től a polgármesteri hivatal. Az elképzelés az, hogy ezekben Kulturális Központokat hozunk létre, ahol programokat szervezhetnének az Európai Kulturális Főváros eseménysorozat égisze alatt. Az egyik mozitermet, például a józsefvárosi Arta mozit, a Magyar Színház ernyője alatt működtetnénk. Az Arta mozi azért lenne jó nekünk, mert földrajzilag azon a környéken akarjuk kialakítani a „magyar szigetet”. A mozinak van egy nyári kertje is, amelyik szomszédos a Bartók Béla Líceummal és ők is használhatnák, ha ott létrehoznánk egy szabadtéri színpadot. A színháznak is kellene próbaterem, ott beindíthatnánk a tánccsoportot is.  Az én elképzelésem egy Kisebbségi Kulturális Központ létrehozása lenne, ahol a szerbekkel és bolgárokkal is együttműködnénk. A szerbek már régen szeretnének egy színházat létrehozni Temesváron, a Kisebbségi Központban ők is működtethetnének egy színházi csoportot. Visszatérve az Arta mozira, szerintem a nyári kertet gyorsan használhatóvá lehetne tenni, az épület is használható, de a moziteremmel gondok vannak, a vihar is megrongálta, állítólag életveszélyes bemenni. A felújításhoz pályázati pénzekre lenne szükség, de ahhoz, hogy pályázhassunk, már papíron is a miénk kellene legyen.

– A temesvári önkormányzatban az RMDSZ a mérleg nyelve, a magyar tanácsosok szavazata nélkül nincs meg a többségük a liberálisoknak. Mit kért az együttműködés keretében az RMDSZ a liberálisoktól?

– Az önkormányzatban a 27 képviselőből 12 a liberálisoké, a többséghez szükségük van 2 szavazatra. Azt a két szavazatot mi biztosítjuk, immár 100%-ban az RMDSZ-esek, miután az RMDSZ-listán indult bolgárok és a szerbek mandátuma letelt.  Már 2016-ben papírra vetettünk bizonyos elvárásokat és kéréseket. Az én szempontomból a legfontosabbak az oktatási és kulturális intézményeink támogatása.

Meleg ebéd a magyar iskolásoknak

Ami konkrétan megvalósult: a Bartók Béla Líceum bővült egy épülettel, a polgármesteri hivatal átadta nekünk a józsefvárosi katolikus plébánia régi épületét, miután ők építettek egy új plébániát. Az épület elég jó állapotban van, ki lehet használni és ki is fogjuk használni.  Az elképzelésünk az, az hogy EU-s vagy magyar állami támogatással étkezdét hozzunk ott létre, saját konyhával, így minden gyerek, aki a Bartók Líceumba jár, kapjon naponta egy meleg ebédet. Az étkezde termét használhatnák a hét végén más összejövetelekre is. Az étkezde létrehozása és működtetése a régi plébánia épületében, az európai normák szerint, komoly befektetést jelent, ez sem lesz kis feladat.

Ott van a közelben, a Iuliu Maniu utcában a 10-es óvoda, amelyik a magyar iskolához tartozik. Amióta a polgármesteri hivatalnál vagyok, ott is sikerült rendbe tenni a papírokat és ha minden jól megy, ott is bővülni fogunk egy új épülettel! A magyar állam támogatja az erdélyi oktatási intézményeket, az óvodától az iskoláig és mi is felkerültünk a térképre. Az ötlet az, hogy bővüljön a 10-es óvoda is az első épület lebontása után egy új épület létrehozásával. Ott szeretnénk új óvodai csoportot indítani és egy dísztermet létrehozni az óvoda számára, biztos vagyok benne, hogy ez sikerülni fog.

– Ezen a kérelmi listán szerepeltek magyar emlékművek, emléktáblák, utcanevek, amelyekkel hangsúlyosabbá tehetnénk jelenlétünket a Bánság fővárosában?

– A tavalyi év folyamán a belvárosi református gyülekezet kezdeményezésére sikerült elhelyezni Szegedi Kis István teológus mellszobrát a belvárosi református templom falára, a reformáció 500 évfordulója tiszteletére. Ehhez a mellszobor-állításhoz a polgármesteri hivatal is hozzájárult, azt hiszem, ezt is pozitív eredménynek könyvelhetjük el. Tudom, hogy még több szoborra és emlékműre lenne szükség, az idén ezt nem erőltetném, de van még hátra két év a mandátumunkból. Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy bebizonyíthatjuk: velünk nagyon jó dolgozni városi szinten, szavatartó emberek vagyunk, gerincesek, lehet bennünk bízni. Elindítottunk egy olyan folyamatot, ami az elfogadást teljessé teheti.

Beindult a kisebbségek gondjaival foglalkozó iroda

A listán volt még a kisebbségek gondjaival foglalkozó iroda létrehozása a Városházán. Ilyen Romániában még nem volt, ez összefüggésben van a Kisebbségek Konzultatív Tanácsával, amelynek a szerepét ez az iroda át fogja venni. A különbség nagy, mert ez egy hivatalos kisebbségi intézmény, a másik pedig a Kulturális Igazgatóság alatt működött és csak konzultatív szerepe volt. Az irodában van három hely, versenyvizsgát tartottak, egyelőre csak Valdman Kingának sikerült a vizsgája. Nagyon örülök neki, hogy Kinga itt van a Városházán, nagyon jól dolgozunk együtt. Ha valamelyik kisebbségi intézménynek, például az iskolának valami gondja van, ő is közbenjárhat, nem csak én, ez nagy előny, mert nekem sok más feladattal is meg kell birkózni. Ezt az irodát hídnak gondoltuk a kisebbségi civilszervezetek, intézmények, iskolák színházak felé és azt szeretnénk elérni, hogy ők keressenek meg bennünket a gondjaikkal.

– Sikerült-e újjáéleszteni a kapcsolatokat Szeged testvérvárosunkkal?

– Tavaly megünnepeltük a németországi Karlsruheval a 25 éves testvérvárosi kapcsolat évfordulóját. A kapcsolat inkább tudományos szinten él, mindkettő egyetemi város és közös egyetemi, illetve közbeszerzési programok voltak. Szegeddel is jól indult a kapcsolat annak idején, Temesváron van magyar, Szegeden van román közösség is, ami összekapcsol bennünket. Eljárogattak a tanácsosok, beindultak a határon átnyúló programok, sikerült néhány kisebb dolgot elérni, de lassan elhidegült a kapcsolat, mert a politika szele is befolyásolta a dolgokat.

Magyarul levelezik a szegediekkel

Tavaly volt 19 éves a testvérvárosi kapcsolatunk Szegeddel, az idén 20 éves lesz! Tavaly meghívtak a Szegedi Napokra. Nagyon megható volt, 9 város képviselői jöttek el, köztük volt Oxford is, de voltak Ukrajnából, Lengyelországból, jó volt megismerni őket, tanulni tőlük. Temesvárnak jó volt a fogadtatása, mint jövendőbeli Kulturális Főváros, felértékelődtünk az utóbbi időben. Sikerült képviselőkkel, tanácsosokkal, alpolgármesterekkel beszélni, velük nagyon jó a viszony. Persze ennél többet kellene tenni. A határon átnyúló projekteket megyei szinten elosztották, anélkül, hogy a két város beleszólhatott volna. A Szegedi Színház is érdekelt az Európai Kulturális Főváros programokban, a Szabadtéri Fesztivál ugyanúgy, nagyon nyitottak felénk. Fontos az, hogy magyarul levelezek velük és aláírom, hogy Temesvár alpolgármestere. Eltelik néhány óra és visszahív a polgármester, hogy ilyen levelet még nem kaptak Temesvárról, sokat számít, hogy magyarul veszem fel velük a kapcsolatot.

– Az RMDSZ keretében mit sikerült megvalósítani 2017-ben?

– Részt vettünk az RMDSZ Kongresszuson, ahol életemben először szólaltam fel. Azt kértem többek között, hogy 3%-ra vigyék le a választási küszöböt, mert a szórványmegyékben egyre kevesebb az esély, hogy bekerüljünk a megyei és a városi önkormányzatokba. Részt vettem az önkormányzatisok országos találkozóján, ahol a polgármesterek, alpolgármesterek találkozhattunk a képviselőkkel, szenátorokkal. Ők elmesélik, mi történik az országos politikában és kikérik a mi véleményünket. Létrehoztak egy információs platformot is, ahol a véleményünket megírhatjuk, szerintem ezek jó kezdeményezések.

– Tisztújítások elé néz a Temes megyei RMDSZ. Gondolt esetleg arra, hogy az alpolgármesterség mellett új tisztséget vállaljon az RMDSZ-szervezetben is?

– Az RMDSZ-ben elég új vagyok, ahhoz némi szerencse is kellett, hogy elfoglalhassam Temesvár alpolgármesteri székét. Ebben a pozícióban, úgy érzem, jól tudom képviselni az RMDSZ-t és a magyarságot, de ugyanakkor a várost is kell képviselnem. Ha kapok egy feladatot, akkor szeretek 100%-osan teljesíteni. Városi szinten hozzá szeretnék járulni az RMDSZ-tevékenységek felpezsdítéséhez, de megyei szinten nem ismerem a helyzetet, nincs rálátásom a dolgokra.

Videóüzenetben köszönte meg a segítséget

– Előző beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy fő alpolgármesteri feladatai közé tartoznak a szociális kérdések, a szociális intézményekkel való kapcsolattartás.

–  Büszke vagyok rá, hogy 14 év után sikerült átszervezni a szociális igazgatóságot. Úgy éreztem, a vezetőség ebből az igazgatóságból nem a kiszolgáltatott emberekre koncentrál, hanem inkább az adminisztrációs, projektes dolgok érdeklik. Sokszor felvetettem, hogy az állami öregotthonunk, amelyikről sokan nem is tudják, hogy létezik, miért van olyan rossz állapotban? Irodákat fel tudtunk újítani EU-s pénzeken, az öregotthont nem. Van egy intézmény, amelyik a veszélyeztetett gyerekekkel foglalkozik. Ezekkel is együtt dolgozunk, 7 év óta én voltam az első ember a polgármesteri hivataltól, aki meglátogatott minden szociális intézményt. Megkérdeztem: hány veszélyeztetett gyerek kellene itt legyen? Azt mondták, hogy 60. Akkor miért van csak 5? Mert nem jönnek oda. Hiányoznak is szociális intézmények, például szükség lenne bántalmazott nőknek a központjára, de ilyen nincs Temesváron. Megdöbbentő volt, hogy beszélgetve a rászorulókkal, csak annyit tudtak a szociális szolgáltatásokról, hogy a mozgássérültek, vagy akik nem dolgoznak, azok kaphatnak állami támogatást, esetleg jön egy asszisztens és házi gondozásban részesíti őket 1-2 órát naponta. Hogy milyen intézményeink vannak: mozgássérült gyerekek és felnőttek, veszélyeztetett gyerekek, Alzheimer kóros idősek központja, agyvérzés utáni rehabilitációs központ, szociális beilleszkedés központ – ezekről nagyon kevesen tudnak az emberek. Városi szinten majdnem 20 ezer embert ellátunk. És még lehetne többet tenni. Ami eddig is jól működött, az a hajléktalan központ és a szociális kantin, ahol több mint 900 ember kap meleg ételt naponta.

Szociális téren Rodica Cojan lett az új kinevezett igazgatónő, fél év alatt beindítottunk 3 intézményt, bővülünk és áthelyezzük a téli menhelyet civilizáltabb körülmények közé. Nagyon beindultunk, 1-2 év alatt szociális területen is elsők lehetünk az országban. Azt akarjuk bizonyítani, hogy Temesvár nemcsak gazdaságilag és a befektetések szintjén van az elsők között, hanem szociális területen is ott a helye

– Mi történt Krestyán Ilona ny. tanárnővel, akinek tavaly leégett a háza és az utcára került?

– Krestyán Ilona tanárnő jól érzi magát, az Inocenţiu Klein utcai öregotthonban kapott egy helyet, szobatársa is van. Teljesen felépült, miután olyan állapotban került hozzánk, hogy mindkét lábát amputálni akarták. Most jár, kimegy sétálni, jól van, szocializál. Karácsonyi videó üdvözletet kaptam tőle, ahol szépen elmondta, hogy 100%-osan felépült. Azt is mesélték, hogy kért papírt és ceruzát, mert könyvet akar írni. Amikor ellátod az embert és azt látod, hogy kezd visszatérni az életbe, akkor nagy elégtételt jelent, hogy tudtam segíteni rajta, és nem egy ilyen eset volt.

– Köszönöm a beszélgetést!