A szórvány élni akar

A Magyar Szórvány Napján a magyarországi Monoron látták vendégül Hunyad megye magyarságának képviselőit. A monori Bethlen Gábor Erdélyi kör immár harmadízben szervezi meg a településen a Magyar Szórvány Napját,az országhatáron kívül rekedt közösségek képviselőit híva meg ezen alkalmakra.

Szükség van az objektív képre

– Arra törekszünk, hogy megismertessük a szórvány sajátosságait az érdeklődőkkel. A magyarországi lakosok, ha nincs határon túli kötődésük, nem tudják elképzelni, hogy milyen lehet az élet a szórványban. Van valami fogalmunk a Székelyföldről, jobb esetben Erdély történelmi nevezetességeiről, de furcsának tűnik az, amikor egy olyan közösségből érkezik valaki, ahol a döntő többség nem magyar anyanyelvű. Azért jók ezek az alkalmak, mert hiteles emberek mondják el, hogy mi is történik a szórványban. Számomra ez nagyon fontos, hogy ismereteinket tudjuk szélesíteni és objektívebb képet tudunk alkotni a szórványban élő nemzettestvéreink helyzetéről. A magyarországi népesség körében két szélsőséges megközelítés tapasztalható, különösen azok körében, akiknek nincs közvetlen kötődésük Erdélyhez vagy más elcsatolt területhez. Van, aki Wass Albert vagy épp Rákosi Viktor műveiből tudja elképzelni az erdélyi helyzetet, ami viszont nem igaz, mert 60 vagy éppen 100 évvel ezelőtti helyzetet mutat.  És vannak olyanok is, a másik végleten, akik úgy képzelik, hogy ha átlépnek Nagylaknál a határon, onnan kezdve mindenki román, több magyar nincs. És valahol e két szélsőség között kellene kapjunk egy hiteles képek azoktól, akik ott élnek, akik valóban el tudják mondani a mindennapok kihívásait, a nehézségeket, küzdelmeket és szépségeket. Mi nem tudjuk, mit jelent mondjuk egy egyházközség életében a kétnyelvűség vagy a kettős identitás, hogy hogyan tudja megfogalmazni a maga identitását egy olyan ember, aki Déván él, ahol a lakosságnak alig 10 százaléka magyar. És azért jó ez találkozás, mert egy mélyebb, átfogóbb, objektívabb képet kaphatunk – fogalmazott Szőnyi Attila, a monori rendezvény fő szervezője. Elmondta, a helyi református egyházközségek 2017-ben rendezték meg először a Magyar Szórvány Napját, a Bethlen Gábor Erdélyi Körrel karöltve. Az első esztendőben kárpátaljai, tavaly felvidéki, idén dél-erdélyi meghívottak előadásai révén ismerkedve a szórvánnyal.

Kormányprogramokkal gyógyítják a történelmi sebeket

Idén a monori Bethlen Gábor Erdélyi Kör vállalta a teljes körű szervezést. Így egyfajta házigazdaként szólalt fel dr. Szekeres Sándor, az Erdélyi Körök Országos Szövetségének (EKOSZ) elnöke, aki átfogó előadásban vázolta fel, hogy milyen történelmi események vezettek szerte a Kárpát-medencében a magyar népesség megritkulásához, egyes vidékek elszórványosodásához. A török-tatár pusztításokon és a szászföldi betelepítésen túl, az erdélyi egyházi vezetők, birtokosok, majd később megszálló hatalmak több ízben telepítettek be havasalföldi és moldáv családokat. De sajnos a nemzet fiai is, néha külső bujtogatásnak engedve, belháborúkban pusztították egymást. Ezek a folyamatok vezettek oda, hogy a 17. században még szinte száz százalékban magyar lakosú dél-erdélyi városok 1910-re már román többségűek lettek.

Dr. Szabolcs Attila, a rendezvény fővédnökségét vállaló Nemzetpolitikai Államtitkárság főmunkatársaként hangsúlyozta: tenni kell azért, hogy a határon túl élő magyar közösségek megmaradjanak. A Magyar Kormány ilyen irányú széleskörű tevékenységéből megemlítette a gazdasági, egyházi, oktatási támogatásokat, kiemelve a Határtalanul programot és Petőfi-, illetve Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjakat, melyek révén a különböző országok területén élő magyar közösségek közvetlenül megismerhetik egymást, jól felkészült fiatal szakemberek segíthetik egy-egy szórványtelepülés kulturális, egyházi életét.

A monoriak nevében Csúzi Attila, a városi önkormányzat jogi és közbiztonsági bizottságának elnöke köszöntötte a népes közönséget, melynek soraiban szép számban voltak jelen gyáli, ócsai, pilisi érdeklődők is. A műsorba bekapcsolódott a monori Borzsák Endre Hagyományőrző Egyesület, mely két mérai népdallal gazdagította az estet, valamint Fábián Zoltán, a Hungarica zenekar énekese, aki szülőföldről, megmaradásról, a múlt lángjának őrzéséről, továbbadásáról dalolt.

A megmaradás feltétele: Isten szavát követni!

Az idei monori rendezvény szórványbeli meghívottjai Dél-Erdélyből érkeztek, a dévai református egyházközség képviseletében. Rátoni Csaba lelkipásztor a misszió parancsára irányította az egybegyűltek figyelmét. A Hunyad megyei református egyházközségeiben évszázadok óta jelen van a kétnyelvűség. A fő kérdés tehát a mai napon, hogy Jézus parancsára hallgatva megnyitjuk-e a szívünket, a kapunkat a többségiek előtt és hajlandóak vagyunk-e számukra érthető nyelven is hirdetni az igét vagy elzárkózunk és passzív szemlélői maradunk a folyamatos fogyásnak. – Én úgy látom, hogy a Hunyad megyei szórványban is van remény. A magyarnak egyházi nyelvként való őrzése mellett a kazuáliák (keresztelő, esketés, temetés) alkalmával elmondott rövid román nyelvű prédikációk hozzásegíthetnek ahhoz, hogy az egyházközségünkkel kapcsolatba kerülő román ajkú emberek is megismerjék egyházunkat, Jézus tanítását és közelebb kerüljenek hozzánk. A parókián magyar nyelvórákat tartunk gyermekeknek, felnőtteknek és azt látjuk, hogy több vegyes házasságban élő férj, feleség igyekszik részévé válni a gyülekezetünknek – fogalmazott Rátoni Csaba lelkipásztor, megemlítve a szállóigévé vált mondást is, mely szerint a legszebb zászló a pelenka. – Öt gyermeket nevelünk feleségemmel, és meggyőződésem, hogy a szórványosodás megállításának a leghatékonyabb módja Isten szavának a követése mind a gyermekvállalás, mind a más anyanyelvű testvéreink felé történő nyitás terén.

Gazdag múlt, tolerancia és reményteli jövő

A dél-erdélyi szórvány történetéről, mai értékeiről Gáspár-Barra Réka tartott előadást, felvázolva röviden azokat a sajátos történelmi, társadalmi folyamatokat, melyek Dél-Erdély mai etnikai összetételéhez vezettek. – Számomra a Magyar Szórvány Napja egyértelműen örömünnep, nem csupán azért, mert ez a kezdeményezés éppen Hunyad megyéből indult, Bethlen Gábor fejedelem szülőházának tövéből, hanem azért is, mert a történelmi tények ismeretében azt tapasztalom, hogy a Hunyad megyei magyarság több évszázadra visszanyúló szórványlétben is képes volt megmaradni és mind a mai napig számarányát meghaladó eredményeket, értékeket felmutatni – fogalmazott az előadó. A vidék történelmi, kulturális értékeinek bemutatása kapcsán szerzőként, szerkesztőként ismertette az Erdélyben premiernek számító Hunyad megyei Magyar Értéktár első kötetét. – Bár kevesen élünk ezen a vidéken, olyan történelmi hagyatékkal bírunk, mint Vajdahunyad, illetve Déva vára, Bethlen Gábor marosillyei szülőháza vagy éppen a 11–12. századra datált algyógyi rotunda. Fontosnak tartottuk mindezt kötetbe foglalni. A könyv megjelenésének fő támogatója, Winkler Gyula-EP képviselő azonban ragaszkodott hozzá, hogy ne csupán a múlt, de jelenbeli értékeink is helyet kapjanak a lapokon. Így olvashatnak az érdeklődők a széleskörű összefogással megépült önálló magyar iskolánkról, a hatezer nehéz sorsú, árva gyermeket nevelő Szent Ferenc Alapítványról, a bukovinai székely hagyományőrzésről és számos egyéb megvalósításról, melyek mind arról tanúskodnak, hogy Hunyad megyében él és élni akar a magyar közösség.

A Hunyad megyét bemutató előadásokat követően, az elhangzottak megerősítéseképp lépett színpadra a dévai református egyházközség ifjúsági zenekara, friss, örömteli, Istent dicsőítő dalokkal örvendeztetve meg a közönséget. A fiatalok a történelmi és egyéni sérelmekre utalva meggyőződéssel énekelték: Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj. / Hagyni kell, hadd vigye a szél! / Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más. / Mielőtt megjegyezhetnéd. Hiszen a továbblépéshez, az életben maradáshoz, reményteli jövőhöz elengedhetetlen a megbocsátás, a múltbeli sérelmek törlése és az értékek továbbadása.

Monoron a helybeliek jóvoltából szeretetvendégséggel zárult a szórványnapi rendezvény, mely érezhetően sok kérdést vetett fel a jelenlévőkben.

Isten a történelem ura

A Hunyad megyéből érkezettek vendéglátásában fontos szerepet vállalt a Reménység szigete karitatív kulturális központot működtető budapesti Erdélyi Gyülekezet is. – Idén felkérést kaptam a monori Erdélyi Körtől, hogy a Szórvány napja alkalmából tartsak előadást Erdélyről. S bár magam is erdélyi származású vagyok és a gyülekezetet is többségében Erdélyből politikai okokból kivándorolt emberek alkotják, úgy gondoltam, az ottani szórvány jelenlegi helyzetéről nem én vagyok a legilletékesebb beszélni. Idén nyáron láttuk vendégül családjával együtt Rátoni Csaba dévai lelkipásztort, és úgy véltem, ő tudna igazán hiteles képet nyújtani e kérdéskörben. Örömmel fogadta a meghívást és a gyülekezetében működő ifjúsági zenekarral együtt vállalt szolgálatot itt az erdélyi gyülekezetben is – fogalmazott dr. Zalatnay István, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora. A meghívásnak eleget téve, Rátoni Csaka dévai lelkész, a vendéglátók körében aktuális témához kapcsolódva beszélt Istenről, mint a történelem uráról. Jeremiás könyvéből vett alapigével világított rá: Isten elsősorban a saját életem urává kell váljon. Meg kell hallanom az ő szavát és meg kell tennem azt, amit tőlem kér, akkor is, amikor ez lemondással, áldozattal, fájdalommal jár. A hit szép harcának lehet nevezni ezt a belső küzdelmet, ami csak később, visszatekintve válik széppé, amikor felismerjük, hogy Isten a történelem uraként minden helyzetben ott van velünk. Mindenekelőtt az ima, a Vele folytatott párbeszéd által kapaszkodhatunk belé és tapasztalhatjuk meg, hogy Isten számára nincs lehetetlen – fogalmazott a lelkipásztor.

Az ige üzenetét az Erdélyi gyülekezet körében is a dévai ifjak éneke erősítette meg, reménységet lopva azok szívébe, akik több évtizeddel ezelőtt kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, de mind a mai napig ragaszkodnak hozzá.

SK