Abbahagyták az éhségsztrájkot

Kedden abbahagyta az éhségsztrájkot a két Zsil-völgyi szakszervezeti vezető is. A lónyai és korojesdi bányászok vezérei: Vasile Păduraru és Dorin Vezure a múlt héten szerdán este léptek éhségsztrájkba, a Hunyad Megyei Energetikai Konszernnél alkalmazott megszorítások ellen tiltakozva. A múlt csütörtökön, további Zsil-völgyi és marosnémeti szakszervezetisek csatlakoztak az éhségsztájkolókhoz, de egy-két napon belül valamennyien feladták e tiltakozási formát. A Muntele Szakszervezet ügyvezetője, Darius Câmpean szerint a két Zsil-völgyi éhségsztrájkoló keddre meglehetősen rossz egészségi állapotba került, lévén, hogy tiltakozásuk idején megtagadták az orvosi felügyeletet. Véleménye szerint azonban az éhségsztrájk nem volt hiábavaló. Bár a beígért minisztériumi látogatás és egyeztetés elmaradt, a szakszervezeti vezetők hétfő este megállapodást írtak alá a CEH igazgatótanácsának elnökével, melyben a bányászok követeléseinek egy részét is orvosolják.  Câmpean szerint rövidesen sor kerül a teljes vezetőtestülettel való egyeztetésre. A CEH-nél amúgy pillanatnyilag azért is enyhült a feszültség, mivel a rendkívül alacsony hőmérséklet miatt növelni kellett a marosnémeti erőmű kapacitását, s ezzel együtt megnőtt a szénigény is. Egyelőre tehát van munka, s valószínűleg januárban a béreket is idejében ki tudják adni.

A bányászkövetelések között a csonka munkahét eltörlése és a CEH gazdasági helyzetének stabilizálása, valamint  a kollektív munkaszerződés betartása mellett ott szerepel a konszern vezetőségének menesztése is. A bányászok elsősorban Petre Nica volt szakszervezeti elnök menesztését kérik, aki jelenleg a CEH aligazgatói tisztségét tölti be. Utóbbi azonban úgy véli, a múlt heti tiltakozási hullám igencsak politikai indíttatású. A csőd szélére sodort CEH vezetését saját embereire akarja bízni a kormány, és ehhez kell egy kis diverziókeltés.

Tény, hogy a nagy lendülettel indult tiltakozás, melynek során az elmúlt héten több százan tagadták meg ideiglenesen a munkába állást és tucatnyinál többen vállaltak éhségsztrájkot, meglehetősen hamar kifulladt, anélkül hogy reális megoldás született volna az 5300 embert foglalkoztató vállalat jövőjét illetően.