Ahogyan dolgozunk, az Isten olyan mértékkel mér nekünk

Novák Eduárd, ifjúsági és sportminiszter Hunyad megyei látogatása alkalmával nem csupán hivatalos tárgyalásokon és kerékpáros körversenyen vett részt, de nagy örömmel követte a Szent Ferenc Alapítvány növendékeinek ökölvívó bemutatóját is. Az ifjú sportolók, az azóta eltelt röpke hét alatt tucatnyi mérkőzést tudnak maguk mögött, és jó pár arany-, ezüst- és bronzérmet gyűjtöttek be a budapesti Kőbánya-kupán, illetve a Románia-kupa Aradon megrendezett versenyén. Látványos sikereik hátteréről felkészítőjükkel, HUSZÁR ÁRPÁDdal, az Erdélyi Godako Ökölvívó Akadémia edzőjével beszélgettünk.

– Gyergyószentmiklóson 2017-ben indult az Ökölvívó Akadémia. Minek köszönhetően?   

– Gyergyószentmiklóson hagyománya van e sportágnak, de nem versenyszerűen gyakorolták. Amikor mi képbe kerültünk, akkor inkább családi kezdeményezés volt, első körben a saját gyermekemet neveltem, és fel is készítettük versenyszintre. Aztán tartottunk néhány bemutatót a helyi és környékbeli iskolákban. Nagy volt az érdeklődés a gyermekek részéről, volt, hogy egy ilyen tornaóra után harmincnál több gyermek is feliratkozott, hogy ökölvívásra akar járni. Akkor gondoltuk át, hogy hivatalossá kellene ezt tenni, egyesület formájában.

– Hogyan kerültek a klubba a Szent Ferenc Alapítvány gyermekei?

– Amikor bemutató tornaórákat tartottunk a környéken, akkor Gyergyószárhegyre is elmentünk. És az Alapítványtól hatan iratkoztak fel. Mind a hat gyermek a mai napig edzésre jár.

– Szokatlan nevet választottak az akadémiának. A Godako jelentését hiába kerestem az értelmező szótárban.

– Igen, ez egy összetett szó. Az eleje, a God, azaz Isten, a második tagja pedig a régi magyar mértékegység, az ako. Azt jelenti, hogy ahogyan dolgozunk, az Isten olyan mértékkel mér nekünk.

– Az eredmények alapján ez nemcsak név, de jelszó is.

– Arra törekszünk. Hiszen nincs nagyobb érték annál, mintha egy gyermeket ránk bíznak. Minden gyermek önmagában érték. És ez benne is kell tudatosuljon. Ha így indítjuk el a munkát, és első perctől figyelünk egymás megbecsülésére, a rendre, fegyelemre, tisztaságra, akkor a gyermek is úgy áll hozzá. Miután a szárhegyi gyermekekkel elkezdtük a munkát, úgy 6-7 hónap elteltével szerveztünk egy versenyt, az első Székely Régió Kupát. És akkor eljött a szárhegyi tanítónő, és megköszönte a munkánkat, hogy a gyermekek annyit fejlődtek önfegyelem, céltudatosság, tanulás terén. Hát mondtam, hogy mi végezzük a munkánkat, ami a feladatunk, és örülök, hogy ettől változtak, fejlődtek a gyermekek. Ma is itt vannak mind, és nyugodt szívvel állíthatom, hogy a saját korosztályukban élvonalban vannak a magyarországi és a romániai ökölvívásban is.

– Hogyan terjedt ki a gyergyószárhegyi vállalkozás a Szent Ferenc Alapítvány többi házára?

– Mikor láttuk az eredményeket, elindult egy folyamat. Csaba testvérrel körbejártuk az otthonokat, tartottunk egy-egy bemutató edzést. Megismertem a nevelőket, gyermekeket. Mindenhonnan iratkoztak fel gyermekek, akik ökölvívást szeretettek volna tanulni. Így kiépítettünk egy rendszert. Gyergyószentmiklóst leszámítva, van egy-egy kis központunk Déván, Petrozsényban, Szalontán, Kézdivásárhelyen, ahol olyan fiatalokat nevelünk ki edzőnek, akik az alapítványnál nőttek fel. Hivatalos képzést kapnak, jövő hónapban lesz az utolsó vizsgájuk. És akkor ők tudják képezni a gyermekeket, a mi felügyeletünk alatt. Kapnak pontos programot, ami szerint megszervezhetik a képzést, és havonta tartunk egy-egy edzőtábort itt, Gyergyószentmiklóson, ahova mindenhonnan eljön 4-6 gyermek, és egy hétig velük dolgozunk.

– Mennyit edzenek a fiatalok?

– Az egészen kezdőknek heti három edzésük van, a haladóknak öt, a versenyzőknek heti hat alkalom. De a versenyre felkészítő edzőtáborokban napi három edzés van: egy átmozgató, egy állóképesség és erőfelmérő és egy technikai. Ez napi öt órát jelent.

– Az akadémia honlapján megfogalmazott célkitűzések között szerepel a részvétel a 2024-es olimpián. Lát erre esélyt?

– 2024 nagyon közeli időpont. A 9–10 éves gyermekek, akikkel négy évvel ezelőtt elkezdtük a munkát, most 13–14 évesek. A nagyobbak, akikkel 14–15 évesen kezdünk dolgozni, nem nagyon tudják már beérni azokat, akik sokkal fiatalabban elkezdik az edzéseket. Nincs bennük annyi munkaóra. Nem várható el olyan eredmény. De nagyon szépen haladnak ők is. Azt mondanám, hogy az olimpiára való kijutás célját még toljuk odébb négy esztendővel. Bízom benne, hogy 2028-ra ez sikerülni fog, hiszen a gyermekek is, mi is mindent megteszünk azért, hogy ott lehessünk.

– Versenyekből azonban most sincs hiány. Néhány napja jó pár érmet begyűjtött a csapat...

– Igen Déváról egyenesen Budapestre mentünk a Kőbánya-kupára, ahol a 13–14 éves korcsoportban 3 aranyérmet és egy ezüstöt szereztünk. A 15–16 évesek, mint első éves tanítványok nagyon szép bemutatót tartottak. Onnan jövet Aradon részt vettünk a Románia-kupán. Ez egy négynapos verseny volt, 16 versenyző indult. Első nap volt 8 mérkőzés, aki győzött továbbjutott. Aztán négy mérkőzés, kettő és végül egy. A 13–14 éves korcsoportban itt is szereztünk egy aranyat, egy ezüstöt és három bronzérmet.

– Az ökölvívással szemben sok az előítélet. Sokan úgy gondolják, hogy ha valaki megtanul szakszerűen verekedni, gyakran visszaél a tudásával, erejével. Különösképpen, ha olyan környezetbe kerül. Önnek mi a tapasztalata e téren?

– Valóban sok az előítélet. Sok tanárnál is szembesültünk ezzel. De aztán eljöttek az edzésekre, és meglepődtek, hogy mennyire komplex sportág ez. Az első hónapokban a gyermekek felhúzzák ugyan a kesztyűt, de csak azért, hogy legyen rajtuk... Az edzések még játékosak, a hangsúly a lelki felkészülésükön van. Igazi küzdelemre csak akkor kerülhet sor, amikor a gyermek már felkészült erre testileg, lelkileg, amikor megtanult úgy küzdeni a ringben, hogy levetkőzi az indulatokat. Ez önfegyelmet, önkontrollt jelent. Amikor a gyermek leveszi a kesztyűt, mosolyog, és megöleli az ellenfelét. Nincs harag. Na, ez az, ami fontos! Ha csak azt látjuk az ökölvívásban, hogy bemegy két gyermek a ringbe, és ott verekszik, az nagyon téves szemlélet. Mert az a két gyermek képzett harcos, képzett ökölvívó, aki nyugalommal küzd. És hála Istennek, most is volt 23 mérkőzésünk, és egy gyermekünk sem kapott verést. Jól fel voltak készülve, tisztességgel meg tudták védeni magukat, a mérkőzések végigmentek, és nagyon szép eredmények születtek.

– Pillanatnyilag hogyan áll a romániai ökölvívás világviszonylatban? A Godakonak milyen szerep jut e sportágban hazai szinten?

– Románia jelenleg a világranglista első tíz helyezettje között van. A Godako pedig, úgy gondolom, fontos tényező lesz e sportágban, máris az, hiszen tavaly a serdülő korcsoportban országos második helyen voltunk, és bár idén még nincs összesítés, jól kezdtük az évet, a Románia-kupán is dobogós csapat vagyunk.

– Meglehetősen sok időt tölt az edzőteremben. Szép eredményeket érnek el, de vannak kudarcok, nehéz napok is. Mi tartja önt a „ringben”?

– Amikor délután 3 órakor elkezdjük az edzést, számomra megszűnik a külvilág. Nincs más, csak a gyermek, a munka, amire figyelni kell. Nagyon sokat adok magamból. De sokkal többet kapok vissza. Ha látom, hogy a gyermeknek sikerült legyőznie egy akadályt, a mosolya, a nézése mind-mind ajándék. És este boldogan megyek haza. Ez nem olyan munka, amit pénzért lehet tenni. A gyermekekkel való foglalkozás sokkal többet ad az anyagiaknál. Pontosan nem is tudom megmagyarázni. De örömmel végzem a munkám!

– Köszönöm a beszélgetést és további örömteli, sikeres munkát kívánok! Hajrá Godako!