Állítólag nem bánt bennünket

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem személyesen nem igazán zavar Arad városi zaja. Hallottam azonban idős falusi embert, aki határozottan mondta: „nem tudnám megszokni ezt a rettenetes lármát”.

Vajon valójában milyen Arad a zajszennyezettség szempontjából: bántóan hangos-e, elviselhetően közepes, netán egyenesen csendes?

A zajszint megítélése természetesen szubjektív, azaz egyéntől függő dolog is, de vannak rá műszerekkel jól mérhető és elfogadott normák is. A legfelső, a hallást nem károsító és a közérzetet túlságosan negatívan nem befolyásoló szintnek a 70 decibel körüli tekinthető, 85 decibel fölött a tartós zajszint már hallószervi károsodást okozhat, 120 decibeles a fájdalomküszöb, efölött már tartós a hallásszervi károsodás (süketülés), 160 decibelnél dobhártyarepedés áll be.

A fentiekből kitűnik, hogy az 50–60 decibeles városi zaj nem tekinthető nagynak, sőt elfogadhatónak mondható.

Az Arad Városi Tanács előtt néhány nappal ezelőtt bemutatott (az ACCON Environmental Consultants Kft. által készített) zajtérkép azt rögzíti, hogy a 370 kilométeres utcahálózattal, 67 kilométeres villamosvonalakkal, 36 171 lakással rendelkező, 4618 hektáron elterülő kb. 147 720 lakossal bíró városban a lakosok abszolút többsége, jó 125 ezer ember nincs kitéve 50 decibelnél nagyobb zajnak. Viszonylag kevésnek (1200-nak) kell elviselnie 60 decibeles szintet, 65 decibel már mindössze 200 lakosra „jut”, 70 decibeles zaj – nyilván egyedi esetektől (például két autó összeütközésétől, a szomszédoknál folyó ordítozástól), eltekintve, átlagban – nincs is.

Ezt mondja a tanulmány, és ezek szerint „mérhető, tudományos” szempontból elég jól állunk. Mint mondtuk azonban, a zajérzékelés és az arra való reagálás szinte egyénenként változó, s a fenti megítéléssel valószínűleg nem mindenki ért majd egyet. (Hallottam, például, egy viszonylag csendes zónában lakó kedves ismerőstől, hogy őket bizony zavarja az utca túlsó végén lakó család juhának bégetése, a szomszédok áthallatszó veszekedése.) Mikelakán, a vasúthoz viszonylag közel lévő tömbház lakójától viszont azt hallottam: amióta elszigetelték a tömbház falát és termopán ablakot, ajtót szereltek fel, minimálisra csökkent, és tulajdonképpen nem igazán zavaró az elhaladó vonatok zaja.

Hogy ne feledjük: a lakáson belül lényegesen csökkentheti a zajt a falak rendes szigetelése (ami a régebbi tömbházaknál teljességgel hiányzik – olyat is hallottam, hogy az újak egy részénél is!)), és a korszerű nyílászárók felszerelése.  

A tanulmány készítői mindenestre, a város különböző zónáit, negyedeit, a főbb útvonalakat tekintve alapos(nak látszó) munkát végeztek, s úgy találták, hogy Arad különböző részein nem kell a lakosságnak nagymértékű zajjal megbirkóznia. Remélhetőleg jól számoltak.