Arad megyében kevesebb bejelentés

A norvég gyermekvédelmi hatóság (Barnevernet) által a Bodnariu-szülőktől elvett, félig román származású gyerekek kapcsán számtalan hír látott napvilágot, lapunk már több ízben is reagált a történtekre. Az esetből kiindulva kerestük fel az Arad Megyei Gyermekvédelmi és Szociális Főigazgatóságot (DGASPC), ahol szakemberek segítségével körbejártuk a témát és megnéztük, hogyan kezelik nálunk, konkrétan Arad megyében az ilyen és ehhez hasonló eseteket.

Stark Erika főigazgató a norvégiai üggyel kapcsolatban már a beszélgetésünk elején leszögezte: amíg az illetékes hatóságok nem zárják le a vizsgálatokat, célszerűbb lenne nem kommentálni a történteket. Éspedig azért nem, mert senki nem tudhatja 100%-osan, mi is történt valójában. „Hagynunk kell a román, illetve a norvég hatóságok képviselőit, hogy végezzék a dolgukat. Nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a családban valóban bántalmazták a gyermekeket, mint ahogyan azt sem, hogy a norvég gyermekvédő hatóság hibázott, mert nem ismerünk minden tényezőt. Mindazt, amit tudunk, a sajtóból tudjuk, illetve ismerjük a szülők nyilatkozatait. Ahhoz, hogy teljes képünk legyen a történtekről, nem ártana ismerni a norvégiai gyermekvédelmi kollégáink véleményét, illetve a szociális ankét eredményét.” – nyilatkozta.

A családon belüli erőszaknál maradva: sajnos, még mindig érkeznek bejelentések – egy részük az ingyenes 116-111-es lelkisegély-vonalon – Arad megyében fizikailag, szellemileg és szexuálisan bántalmazott gyermekekre. Bíztató azonban, hogy a 2013-ban regisztrált 88 esetről 2015-ben 77-re csökkent az igazgatóság alkalmazottai által a panaszok nyomán kivizsgált esetek száma. A 77 ügyből 44 fizikai, 16 szexuális, 17 pedig lelki bántalmazásra vonatkozott. Egy lelkileg meggyötört gyermek problémáit talán a legnehezebb visszavezetni az okokra. (Egy válás okozhat például komoly érzelmi sérülést egy gyermekben.) A panaszok sok irányból érkezhetnek. Családból – volt, hogy maga a gyermek telefonált be segítséget kérni –, iskolából, szomszédoktól, háziorvosoktól stb. Természetesen ezek az adatok nem fedik teljes mértékben a realitást. Az igazgatónő úgy véli, Romániában még mindig a verést tartják a leghatékonyabb gyermeknevelési módszernek, ebben pedig alapvető mentalitási különbség van a romániai és például a norvégiai családok között.

A főigazgatóság vezetője szerint rendkívül hasznosnak bizonyultak a szakembereik által a megyében, különféle intézményekben és közösségekben, szegényebb negyedekben lebonyolított (pl. erőszakellenes) felvilágosító kampányok. Megyei szinten ebből a célból alakult egy ún. interszektoriális csoport is, melynek tagjai a családon belüli erőszak megelőzésével foglalkoznak.

Egy panasz kivizsgálása összetett munkát igényel, kezdve a szociális ankéttól a dosszié összeállításáig, a családnak nyújtott tanácsadásig stb. A romániai gyermekvédelmi jogszabályok nagymértékben eltérnek a norvégiaiaktól, mondják az aradi szakemberek, és csak egészen különleges, halasztást nem tűrő esetekben szakíthatják el a hatóságok – bírósági határozat alapján – a gyermeket annak szüleitől. „Előfordulhat, hogy a családtól való elszakítással nagyobb traumát okoznak a gyermeknek, mint annak a családon belüli bántalmazásával. Mi elsősorban azt nézzük, hogy szeretik-e azt a gyermeket a családban, törődnek-e vele.” – mondja Stark Erika, aki szerint egy gyermekbántalmazásra vonatkozó bejelentést minden oldalról meg kell vizsgálni, ez pedig hosszadalmas és bonyolult feladat. Nem beszélve arról, hogy az esetek egy részében – tekintve, hogy a jelenség leginkább a hátrányos, nehéz körülmények között élő családokra jellemző – az érintett család tagjai be sem engedik a szociális asszisztenseket, sőt a gyermekvédelmiek gyakran rendőri kíséretre szorulnak. Nem egyszer kerültek veszélyes helyzetbe, mert a szülők megfenyegették őket, rosszabb esetben rájuk támadtak.

Az igazgatónő szerint mindig figyelembe kell venni a hazai társadalmi-gazdasági helyzetet. „Ha a norvég modellt alkalmaznánk és körbejárnánk Romániát, a gyermekek 60%-át kivehetnénk a családból az anyagi helyzetük miatt. Attól még, hogy egy család nem képes külön szobát biztosítani minden gyermeknek, még nem jelenti azt, hogy alkalmatlanok a gyereknevelésre vagy hogy a gyermek el van hanyagolva”. Amiben talán a leginkább eltér a hazai rendszer a külfölditől, hogy Romániában, amikor a gyermeket óhatatlanul ki kell emelni a családból, szükség van a szülők beleegyezésére. Volt, hogy a bántalmazott, veszélyeztetett kiskorút, a nehézkes jogszabályok miatt, hetekig nem vehették ki a családból, de olyan is előfordult Aradon, hogy a kiskorú két órán belül, elnöki rendelettel (!) a hatóságokhoz került (súlyos betegsége miatt).

Tavaly megyei szinten bántalmazás és elhanyagolás (két különböző kategória) miatt összesen 36 gyermeket helyeztek állami gondozásba.

Mihaela Codreanu, az igazgatóság gyermekbántalmazási osztályának munkatársa szerint az ankétokon, a felkeresett családoknál mindig azt nézik, hogy gazdasági lehetőségeikhez mérten képesek-e maximálisan kielégíteni a gyermek testi-lelki szükségleteit.           

Rudolf Anna aradi iskolapszichológus a Nyugati Jelennek adott nyilatkozatában kegyetlennek és brutálisnak minősítette azt, ahogyan a norvégiai gyerekeket elválasztották a szüleiktől. „Minden olyan szervezet, amelyik azt mondja magáról, hogy a gyermek érdekeit tartja szem előtt, tudja, hogy bármely gyereknek az a legjobb, ha természetes közegben, a családban nevelkedhet. Ha felmerül a gyanú, hogy káros a család hozzáállása a gyermekhez, az első dolog, hogy segítem őket, hogyan gondozzák, neveljék megfelelően gyerekeiket, támogatom, hogy egészséges család lehessenek (elküldöm tanácsadásra, családterápiára). És ha minden igyekezet ellenére a helyzet nem javul, akkor előfordulhat, hogy az adott pillanatban a gyermek alapvető jogait csak úgy lehet biztosítani számára, hogy átmenetileg kiemelik a vér szerinti családból. Tudomásom szerint a norvégiai család helyzetében ez nem így történt!!!” – nyilatkozta. „Nem értek egyet a testi fenyítéssel. De a szülői erőszaknak más formái is lehetnek. Kérdem én, nem ugyanolyan káros egy gyerekre nézve a megszégyenítés, a gyerek alapvető szükségleteinek az elhanyagolása? Ezeknek is súlyos következményei vannak.”