Aradról üzent az RMDSZ-nek a Néppárt vezetősége

Amint tegnapi lapszámunkban rövid hírben közöltük, szerdán a Jelen Ház kistermében tartott sajtóértekezletet az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Csomortányi István, Toró T. Tibor ügyvezető elnök társaságában.

Üdvözlőszavait követően az elnök kitért a román kormányválságra, előrebocsátva: már elejétől megállapították, hogy a PSD–ALDE-kormány perspektíva nélküli, az ország polgárainak a gondjait nem képes megoldani, ezért hibás lépés volt ennek a politikai alakulatnak a bárki részéről történt támogatása. E hibáknak közösen fogjuk meginni a levét, és ma már mindenki számára világossá vált: az elmúlt 3 év, 3 kormányzásához semmilyen megvalósítás nem fűződik.

A három kormány idején folyamatos volt a botrány a Büntetőtörvénykönyv módosítása miatt, mert az csak azt szolgálta, hogy a különböző korrupciós ügyekben érintett, a PSD-hez közel álló politikusokat megpróbálják kimenteni a felelősségre vonás alól. A Közigazgatási Törvénykönyv ugyancsak egy botránytörténet, aminek különösebb gyakorlati hatása nem lesz az ország életére. A legszánalmasabb vonása az volt, hogy az Alkotmánybíróság visszautasította, ezért csak sürgősségi kormányrendelettel tudták elfogadtatni. A kormány általános tendenciája, hogy a döntéseit a parlament megkerülésével, sürgősségi kormányrendeletekkel tudta elfogadtatni, hűen tükrözi a helyzetet. Ha a gazdasági helyzetet tekintjük, ott sem történtek jelentős dolgok, hiszen nagy kérdés, hogy a folyamatosan kozmetikázott gazdasági alapon kimutatott teljesítmény valójában létezik-e?

Egy biztos: az inflációval párhuzamosan, az államadósság is elszabadult, az idei állami kölcsönökkel már ott tartunk, hogy az ország adósságállománya meghaladta a 100 milliárd eurót – állították az EMNP képviselői.

„Ami a magyar közösség szempontjából mindenképp szót érdemel, az az Úzvölgye kapcsán kirobbantott botrány, ahol a Dăncilă-kormány a teljes apparátusával felelős, de nem csak ők, hanem a két prefektus, köztük a Hargita megyei is felelős. Ugyanakkor a Védelmi Minisztérium, a Kulturális Minisztérium, de rendvédelmi szervek is mind hozzájárultak az ott kialakult helyzethez. Ugyanakkor a marosvásárhelyi polgármester is meglobogtatta: megpróbálja visszaállamosítani a Római Katolikus Gimnázium épületét. Azt se feledjük, hogy a Román Kormány e tekintetben valamit lépett, de az ügy újramelegítésében része volt. Összességében elmondható: az elmúlt 3 év magyar szempontból több megoldatlan kérdést hagyott, mint amennyit megoldott. Az egyet előre, kettőt hátra politika érvényesült, ezért sérelmezzük, amiért magyar politikusok, parlamenti képviselők és szenátorok is támogatták ezt a kormányt, és kicsit a süllyedő hajóról való menekülésnek is tartottuk, amiért az utolsó pillanatban léptek ki a kormányzat mögül, holott nem is kellett volna oda keveredni. Mindezt azért mondjuk el, mert ami várható, az egy hosszan tartó kormányválság. Ha minden igaz, az ellenzék bizalmatlansági indítványt fog benyújtani a kormány ellen, de az Alkotmány előírásai szerint, az államelnök-választás miatt, a kormány még hónapokig a helyén maradhat. Utána viszont már annyira közel lesznek a parlamenti választások, hogy a Dăncilă- kormány „béna kacsa módjára” kihúzhatja 2020 végéig. Akkor viszont kimondhatjuk: a jelenlegi kormány Románia legutóbbi 30 évének a legtehetségtelenebb, inkompetensebb kormánya lesz a leghosszabb életű. Szomorú látlelete ez az országnak és az is szomorú, hogy ebben magyarok is részt vettek. A magunk részéről, kezdettől fogva rossz lépésnek tartottuk a PSD támogatását, ezért az lenne az ildomos, ha az államelnök-választás után a kormányt menesztenék, amihez meg kell keresni az eszközöket, előrehozott választásokat kiírni, hogy végre szűnjön meg ez a rémálom.”

A második, az elnökválasztás témakörét Torón T. Tibor ügyvezető elnök taglalta: „Nem kell komoly politológiai elemzést végezni a megállapításhoz: Romániának ezután sem lesz magyar elnöke. Viszont a romániai magyarság számára is fontos egy ilyen országos megméretkezés. Alkalom a tematizálásra és az erőfelmutatásra. Öt évvel ezelőtt az EMNT tett kísérletet a saját elnökjelölt indítására az RMDSZ elnökjelöltje mellett. Akkor az volt a vezérgondolat, hogy ez nem egy olyan típusú megmérettetés, ahol a magyar közösség valamit elveszíthet, hiszen nincs szükséges küszöb, mint a parlamenti választásokon. Éppen ezért, akkor indították Szilágyi Zsolt elnökjelöltet, aki a regionalizmus és a föderalizmus és autonómia hármasával rövid időre, de sikerült országos tényezővé válnia. Azelőtt ugyanis tabunak számt5ottak az általa feldolgozott témák. Azért indítottak külön jelöltet, mert elégedetlenek voltak az előtte indult magyar jelöltekkel, akik nem vállalták fel a jelzett témaköröket. Példának okáért, a rendszerváltás után először történt meg a föderális államberendezkedésről ilyen bátran, részletekre menő értekezés. A 2019-es elnökválasztáson viszont úgy látjuk, sokkal fontosabb lenne az egységes fellépés, már csak azért is, mert az EP-választás megmutatta, hogy az egyszínű pártlistás megmérettetés mire elég. Orbán Viktor segítségével csak éppen sikerült meglépni az 5%-os küszöböt, de az etnikai számarányunk alatt szerepelt a magyar közösség. Éppen ezért, az EMNP úgy látja: félre kellene tenni a politikai nézetkülönbségeket és az első fordulóban olyan magyar államfőjelöltet kellene találni, aki köztiszteletnek örven, pártok fölött áll. Egy ilyen személyt konszenzussal kellene találni, olyan ember legyen, akikre minden magyar szívesen szavazna. Minderre azért lenne szükség, hogy ne ismétlődjön meg az utolsó EP-választás tendenciája, vagyis: a magyarok ne hagyják el az etnikai tömböt, ne szavazzanak a román pártok jelöltjeire. E tendencia főleg az erdélyi nagyvárosok esetében volt észlelhető, ahol több tízezres nagyságrendben szavaztak magyarok a román jelöltekre, főként a Mentsük Meg Romániát Pártra.

Ha nem tudunk pártok fölött álló, köztiszteletnek örvendő jelöltet találni, megismétlődhet a jelzett eset. Nem szeretnénk, ha a Szövetség a saját jelöltje mellett döntene, az EMNP azt szeretné, ha az egy általuk is támogatható személy lenne. Tehát ne pártpolitikus, hanem olyan személy legyen, aki bírja a romániai összmagyarságnak a bizalmát.” Toró T. Tibor szerint Tőkés László sokáig ilyen személyiség volt, „de Kató Béla, erdélyi református püspök, akár az egyetemeink rektorai, személyiségei között, lehetne Bölöni László ismert sportember, de Böjte Csaba atya is lehetne egy ilyen személyiség. Reméljük a lehetőséget az RMDSZ döntéshozói is felismerik”.

Hogy a Néppártnak vannak-e ilyen típusú jelöltjei? Toró T. Tibor kijelentette:

nem akarnának feltétlenül okosabbaknak látszani, hiszen ebben az RMDSZ vezetőségének van döntő szava. E kérdésben már több ízben tárgyaltak is különböző RMDSZ-es vezetőkkel. Legfontosabb szempont: olyan személyiség legyen, akit az erdélyi magyar társadalom egésze szívesen támogatna. Ha ilyen jelöltet sikerülne találni, a lehető legtöbb magyar szavazatra lehetne számtani.

Újabb kérdésre, hogy az RMDSZ csúcsvezetését megkeresték-e? Toró leszögezte: „Nem kerestük, de régóta folyik a közbeszéd egy megfelelő közös jelölt megtalálásáról. Ez feltétlenül fontos volna, hogy ne ismétlődjön meg az EP-választás eredménye, amikor is a 6,5% magyarság kínkeservesen produkált 5,2% szavazati arányt.

Arra, hogy a Néppártnak az eddigi gyakorlattól eltérően, a következő parlamenti választásokon lesznek-e saját jelöltjeik Csomortányi István kifejtette: „Számunkra nem az a fontos, hogy melyik párt vagy milyen koalícióban, illetve formációban vesz részt, hanem legyen egy olyan típusú együttműködés a magyar szervezetek között, hogy a magyarság jó szívvel, bizalommal álljon hozzá a szavazatok maximalizálása érdekében. A tapasztalat azt mutatja: ezt egyetlen magyar párt nem tudja megtenni, ezért lenne szükség egy olyan típusú megállapodásra, ami minden erdélyi magyar bizalmát elnyeri.”

Az elmondottakhoz Toró T. Tibor hozzáfűzte: „Az Erdélyi Magyar Néppárt számára a parlamenti részvétel nem cél, hanem eszköz lehet a magyar közösség erejének a növelésére, a közjogi autonómiagaranciák megszerzésére. Mi regionális pártként az önkormányzatokban való szereplés hatékonyságában akarunk közreműködni. Mindez nem jelenti, hogy elvetnénk a parlamenti képviselet lehetőségét.”

A sajtótájékoztató végén az elnök és az ügyvezető elnök elismerte: azért kívántak találkozni a sajtó képviselőivel, hogy építő jellegű szándékukat eljuttassák az RMDSZ csúcsvezetéséhez.