Az adok és a kapok egyensúlyban kell legyen

Király Andrással, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnökével arról beszélgetünk, hogy 2020 tavaszától jelen lévő koronavírus-járvány közepette, hogyan tudtak eleget tenni az alapszabályzatban vállalt kötelezettségeiknek. Azok ugyanis a hagyományápolás, Arad kulturális értékeinek a bemutatása mellett, a magyar ifjúság számára szervezett közösségi, kulturális programokra is vonatkoznak.

– Elnök úr, a járvány közepette lehet-e közösségi programokat szervezni?

– Ami a 2020-as programjainkat illeti, azok 2019-ben készültek, és elképzelésünk szerint azok a magyar fiatalság felé irányultak, őket céloztuk és célozzuk meg manapság is. A fiatalok közül is inkább a gimnazisták számára szerveztünk programokat. Azoknak egy része megvalósult, kivételt képeztek azok, amelyek személyes részvételt igényeltek. Mert a vírusjárvány sok elképzelésünknek a kivitelezését gátolta meg. A Szabadság-szobor ugyanis tavaly volt 130 éves, ezért úgy képzeltük, kiadunk egy diákoknak szóló albumot, amelynek egy része a Szabadság-szobor történetét, a művészi alkotást mutatja be, másrészt viszont sok fotóval illusztrálja az újraállításának a csöppet sem zökkenőmentes történetét is. A programot úgy képzeltük el, hogy a vidéki általános iskolásokat behozzuk Aradra, legalábbis a mintegy 500 diákból legkevesebb 350-400-at, akiknek egy jól kidolgozott programban megmutatjuk a megyeközpontot, benne a Szabadság-szobrot és minden résztvevő kap egyet az említett kötetből. Ugyanakkor mindenki kap egy példányt a Szülőföld című folyóiratunkból, amely a VII. kiadásánál tart. Abban a vidéki és az aradi iskolák egy-egy történetet mutattak be népi hagyományokat vagy műemlékeket feldolgozva. E tervünket, sajnos nem tudtuk kivitelezni, de a kötetet elkésztettük és kijuttattuk az aradi és a vidéki magyar iskolákba. Ilyen szempontból úgy érzem: ha nem is teljes mértékben, de az elkezdett folyamatot, miszerint megismertetni a múltat, amit a jelenhez kötve közösséget építsünk, a célkitűzésünk magvalósult.

– A közkedvelt, általános iskolák futballbajnokságát sem tudták megszervezni.

– Sajnos, azt sem lehetett kivitelezni, továbbá a Magyar Nyelv Napjának a versenye is elmaradt, hiszen a járvány miatt nem lett volna biztonságos. Ugyanakkor folytatni tudtuk az immár harmadik éve nagy sikernek örvendő, a Communitas Alapítvány támogatta, az iskolákban működő szakkörök vagy a délutáni oktatásban zajló tevékenységeket. Ebben azonban állandó vitát képez, hogy az ott közreműködő pedagógust lehet-e honorálni? A 35 éves pedagóguspályám tapasztalataira hagyatkozva, sajnos, nem lehet támogatni. Mert másképpen néz az ki, ha egy katedrán kívüli tevékenységet honorálhatunk. Tudom, hogy a kötelesség és az odaadás nagyon szép dolgok, csakhogy mindenkinek van szabadideje és a jelzett tevékenységek a pedagógusok szabadidejének a kárára mennek. Ezzel együtt, a szakköri tevékenységeket támogatni tudtuk, és a vidéki iskoláknak a túlnyomó többsége megpályázza. A Csiky Gergely Főgimnáziumban zajló tevékenységet egy évben támogattuk, de rájöttünk: ez az intézmény elég jól el van látva, vannak forrás-lehetőségeik. Van saját alapítványuk, egyesületeik, ezért inkább a kisebb iskolákat, illetve azokat támogatjuk, amelyek nehezebben jutnak hozzá a többlet pénzforrásokhoz. E meggondolásból a jelzett tevékenységet folytatni kívánjuk. Ezzel tudatosítjuk a fiatalságban is a közösségépítésnek a fontosságát. Ugyanakkor gyakran elfelejtünk egy fontos dolgot: egy közösség akkor válik egységessé, ha közös célokért munkálkodik. Az egyházi és más jellegű közösségek tagjai nem csupán a pénzt, hanem a munkát is vitték, ezért egyesek úgy érezhették: a szervezők örvendjenek, ha részt veszünk a programjaikon, mert a közösséghez való tartozásban sokat számít, hogy az adok és a kapok egyensúlyban legyen. Ezt fiatalkortól a legegyszerűbb kiépíteni, ha a résztvevőkkel érzetetjük: ők egy közösségnek a tagjai, ahol nem csak jogok, de kötelezettségek is léteznek.

– Más közösségépítő programokat terveznek-e?

– Folytatjuk az aradi magyarság életének a bemutatását. A közelmúltban jelent meg, de még nem vittük ki a köztudatba a III. kötetet, aminek címe Az aradi magyarok a kommunizmus időszakában. A bemutatásával várjuk a járvány által engedélyezett, megfelelő alkalmat. Ugyanakkor folytatjuk a sorozatot, amiben 1989 decemberétől 2010–2015-ig próbáljuk bemutatni mindazt, ami megvalósult az aradi magyarság életében. Ezzel párhuzamosan kutatjuk azokat az ösvényeket is, amelyeken tovább kellene haladnunk. Tehát igyekszünk minden lehetőt megtenni.

– Honnan szereznek e tevékenységekhez anyagi támogatást?

– Az érdekvédelmi szövetség, az RMDSZ rendszeresen támogat a Communitas Alapítványon keresztül, ezen túlmenőn az RMDSZ Arad Megyei Szervezete, Arad Megye Tanácsának a Kulturális Központján keresztül is, de a Bethlen Gábor Alap is évente rendszeresen támogatja egy-egy tevékenységünket.

– Tekintve, hogy a vírusjárvány intenzitása alig enyhült, a programjaiknak egy részét nem próbálják-e online módon lebonyolítani?

– Sajnos, egyelőre a vírussal egyénileg próbálunk megbirkózni, vagy megóvni magunkat tőle, ezért a tevékenységünket is alaposan lecsökkentettük. Az viszont nem jelenti, hogy az elnökség tagjai nem találkoznak. Azon is dolgozunk, hogy a Csiky Gergely Főgimnázium meg tudja-e szervezni a Magyar Nyelv Napját. Szerintem ugyanis az online módszer nem az igazi. Az oktatásban is megmutatkozik, mi az eredménye az online oktatás kényszer-helyzetének, mert tanévet vagy tanéveket nem lehet kihagyni. Pillanatnyi véleményem szerint, megvárjuk a járványnak a kimenetelét, vagy legalábbis egy olyan szintre való csökkenését, amikor már szervezhetünk valamilyen közösségi programot.

– Vannak-e kézzelfogható elképzelései?

– Magam futballpálya mellett lakom, tehát naponta látom a fiatalok számára szabadban szervezett edzéseket, ezért arra gondoltam: egy iskolás futball-bajnokságot magunk is megszervezhetnénk… Igen ám, de azonnal felvetődik a kérdés: mi történik, ha valaki vagy valakik a résztvevők közül megfertőződnek? Éppen ezért, egyelőre tartózkodunk, és várjuk: egyszer újra ünnep lesz a világon… Tehát egyelőre megmaradunk a könyvkiadásnál, de tagságunknak a felmérését is megtehetjük online módszerrel. Mert 2003-ban az Egyesület alapításakor 600-nál többen iratkoztak be a világ minden pontjáról. Manapság azonban az aktív tagjaink száma 50 alatt lehet, ezért a járvány miatti kényszerszünetet kihasználva, megpróbáljuk rendezni a sorainkat…

– Sok sikert kívánok a terveikhez, köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!