„Az álmainkat soha nem szabad feladni”

A ballagási ünnepség egyfajta modernkori beavatási szertartás, amelyet a felnőttkor küszöbén átlépő, a védelmet és biztonságot nyújtó iskola kapuján kilépő fiataljaink tiszteletére szervezünk meg évről évre. A közösség egyik legnagyobb ünnepe ez, amely a közös jövőnkről, anyanyelvünk és értékeink tovább éltetéséről szól.

Negyvenhárom diák végzett az idén a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum XII. Matematika-Informatika és Biokémia, XII. Társadalomtudományok és XII. Közgazdasági osztályaiban, akik Nemes András, dr. Tasi Margit és Urbán Mónika osztályfőnökök védőszárnyai alól „kirepülve” kezdik el felnőtt életüket.

A megható ünnepség résztvevőit, ballagó diákokat és pedagógusokat, szülőket és nagyszülőket, rokonokat és ismerősöket, virágcsokrokat szorongató kistestvéreket dr. Erdei Ildikó iskolaigazgató egy Ted Engström idézettel köszöntötte:

„A világnak szüksége van olyan emberekre, akiket nem lehet megvásárolni, akiket köt az adott szavuk, akik a jellemet többre tartják a jómódnál, akiknek van véleményük és akaratuk, akik többek a hivatásuknál, akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni, akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben, akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban, akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal, akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra, akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja, akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben, akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság, akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű, akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is”.

Én hiszem, hogy ma ilyen emberek búcsúznak a Bartók Líceum iskolaközösségétől, mondta dr. Erdei Ildikó, aki, mint minden évben, megkérte a végzősöket ünneplő felnőtteket, hogy fogadják be őket a nemzeti közösségünk felnőttjei sorába és támogassák őket abban, hogy értékalkotó magyar emberek lehessenek. „Az ő jövőjük a közös jövőnk záloga is” – mondta.

Az elballagó diákoknak az anyaország kormányának jókivánságait tolmácsolta Tamás Péter, Magyarország tiszteletbeli temesvári konzulja, aki maga is a temesvári Bartók líceum véndiákja. „Bár magyar közösségünk lélekszáma évről évre csökken, úgy érzem, hogy Budapest figyelme irántunk évről évre nő” – mondta Tamás Péter, aki két fontos gondolattal bocsátotta útjukra a ballagó diákokat: a valahová tartozás üzenete és az otthonkeresés célkitűzése, ami az anyanyelv megtartása nélkül elképzelhetetlen, hiszen „a nyelv a lét háza” (Heidegger).

A ballagó osztályok nevében Kulcsár Eszter (XII. Közgazdaság), Pál Tímea (XII. Társadalomtudományok), Fazakas Szilvia (XII. Biokémia) és Bodnár-Végh Krisztina (XII. Matematika-Informatika) fogalmazták meg ünnepi gondolataikat. A végzősök a „természetes szelekció során fennmaradt legfejlettebb, legéletképesebb egyedek csoportja, akik zigótából embrióvá fejlődtek a líceumi évek alatt, majd valamikor emberré változnak” – mondta humoros búcsúbeszéde során, biológiai tanulmányaira hivatkozva Fazakas Szilvia. Az elballagó diákok „könnyes” búcsút vettek osztályfőnökeiktől, az iskola tanáraitól és egymástól is, hiszen útjaik hamarosan elválnak és kitárul előttük a nagyvilág. A ballagási ünnepséget az iskola Marasztalók nevű zenekarának dalai színesítették.

Az iskola jelképes kulcsának átadása után Ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános és Nt. Fazakas Csaba református lelkipásztor megáldották az Élet kapuján kilépő végzős diákokat. Ft. Szilvágyi Zsolt felolvasott néhány megszívlelendő gondolatot a végzős diákok írásaiból: boldogság megosztani a világgal értékeidet; álmainkat és életcéljainkat soha nem szabad feladni; a szeretet a legnagyobb erő. „Remélem, hogy ha haloványan is, de ég bennetek a hit lángja és útmutatást ad számotokra az életben” – mondta Ft. Szilvágyi Zsolt.

A Himnusz közös eléneklése után eljött a virágcsokrok, a gratulációk, az örömkönnyek ideje. A ballagó diákok számára most következik a nagy megpróbáltatás: az érettségi vizsga!