Az anya szerepét hatékonyabban kellene támogatni

Horváth Leventét, az Arad Megyei Munkaügyi és Szociális Ügynökség volt aligazgatóját a közelmúltban nevezték ki a Munkaügyi és Szociális Minisztérium államtitkári tisztségébe. A következőkben, az új beosztása nyomán adódó terveiről, elképzeléseiről kérdezzük.

–       Államtitkár úr, milyen tervekkel utazott Bukarestbe?

–      Köztudott, hogy a munkaügyi és szociális kérdések nem egy kategóriába tartoznak, ezért egy összetett munkakör betöltésére, feladat teljesítésére vállalkoztam. Szerintem az RMDSZ csúcsvezetősége jól döntött, amikor magyar embert nevesített a megüresedett államtitkári tisztségre. Ez ugyanis olyan lehetőség, amivel közbe tudunk járni a magyar intézmények, a magyar emberek ügyében. Mert nagyon sok megoldásra váró probléma adódik. Számos ilyen jellegű törvényjavaslatot kellene bevinni, illetve keresztülvinni a parlamenti üléseken. Most nyár van, ez ügyben nem lehet előre lépni, de az őszi ülésszakokon folyamatosan napirenden kell tartanunk a nyugdíjasok, a fiatalok munkavállalási gondjait. A szociális ellátásra jogosult, illetve a fogyatékosok helyzetének a javítása mind megoldásra váró kérdések. Eddig nem sikerült közvetlen beszélgetést folytatnom a miniszter asszonnyal arról, hogy a kormányprogramban vállalt RMDSZ-es célkitűzéseket hogyan lehetne minél gyorsabban napirendre tűzni, minisztériumi kezdeményezésként. Hozzá kell tennem, az RMDSZ parlamenti képviselete igen aktív, ezért együttműködve könnyebben keresztül tudjuk majd vinni a magyarságot is érintő, szociális gondokra is orvoslást nyújtó intézkedéseket, törvényes kezdeményezéseket.

–       Milyen szakterületre szól a megbízatása?

–      Akarva-akaratlanul a legnehezebb tevékenységi területet, a Parlamenttel való kapcsolattartást kaptam, ami azt jelenti, hogy magam képviselem a minisztériumot minden törvénykezési ciklusban és fázisban, a törvényhozók érdekeinek a szembesítését a minisztériuméval. Ez azt jelenti, hogy hetente, hétfőtől szerdáig ez köti le minden időmet. Mivel azonban még egy államtitkári tevékenységi területet, az egyéb hatáskörök szétosztásáért felelős államtitkárt a miniszter asszony még nem nevesítette, magam látom el ezt a feladatkört is. Kértem Romana Plumb minisztert, hogy mivel magam a munkaerő- és foglalkoztatáspolitika területéről érkeztem, nem folytathatnám-e a jelzett területen? Úgy tűnik, nem volt fogékony a kérésemre, de hát, amikor az ember elvállal egy államtitkári feladatot, az nem arról szól, hogy mit szeretnénk, hanem arról, hogyan lehetne minél hatékonyabban szolgálni a magyarság érdekeit.

–       Ezt hogyan látja lehetségesnek a jelenlegi beosztásából?

–      Minél jobban tudunk együttműködni az RMDSZ képviselőivel a Szenátusban vagy a Képviselőházban, minél több saját kezdeményezést tudunk zökkenőmentesen átvinni, az már közös eredményt jelent. A minisztérium részéről nem a kezdeményezéseket gátló, azoknak keresztbe tevő tendencia nyilvánulna meg.

Mérföldkő a munkaerő átképzésében

–       Az Arad Megyei Munkaerő-foglalkoztató Ügynökség új épületszárnyának az átadásán azt mondta: büszke arra, hogy az Arad Megyei Ügynökség országos viszonylatban elsőként tudott munkaerő-átképző, -továbbképző létesítményt építeni EU-s támogatással. Más, hasonló ügynökségek miért nem pályáztak hasonló beruházásokra sikeresen?

–      Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy országos szinten a közintézmények, főként a polgármesteri hivatalok ódzkodnak az EU-források lehívására készítendő pályázatoktól, a túlzott bürokratizmus, illetve az utána várható óvások miatt, amelyek meggátolják, megnehezítik e pénzösszegek lehívását, illetve elszámolását. Másrészt viszont, az EU-s pénzekkel nem tud bárki dolgozni, egyrészt az igen összetett elszámolási rendszer miatt, de már a megíráskor is olyan nehézségek merülnek fel, amelyek, a többhónapos önfinanszírozás mellett, komoly szakmai hozzáértést is igényelnek. Ez egy állami intézmény vagy polgármesteri hivatal esetében, ahol nincs külső projektmenedzser, nagyban kétségessé teheti a projekt sikerességét. Arad megye nagyon sok mindenben elöljáró, amikor az ügynökség aligazgatója voltam, bevállaltuk e több millió euró összértékű projektet, aminek egyik fő célkitűzése az Arad, Temes és Bihar megyékben élő, nem nyilvántartott munkaerő-állománynak a feltérképezése volt, hiszen országos szinten több mint 2 millió ember munkaképesnek van nyilvánítva, de nem dolgozik. Ugyanakkor az országos munkanélküliek nyilvántartásában a munkahellyel nem rendelkezők száma nem haladja meg a 490 ezret. Tehát van egy nagy lakossági réteg, amiről nem lehet tudni, mivel foglalkozik. Véleményem szerint közülük sokan, főleg az elmaradott megyékben, mezőgazdasággal foglalkoznak, talán arra sincs pénzük, esetleg nem is tudnak róla, hogy egy kérdőív kitöltésével nyilvántartásba vetessék magukat. A mi régiónkra vonatkoztatva 4-5 ezer fős állományról lehet szó, ezért az volt a projektnek a célkitűzése is, hogy megpróbáljuk megkeresni azt a 4-5 ezer embert, akik nem szerepelnek a nyilvántartásokban. Éppen ezért meg kell vizsgálni az okokat is, amiért nem szerepel a támogatott vagy a nem támogatott munkanélküliek nyilvántartásában. Ebben a projektben elérkeztünk egy állomáshoz, a multifunkcionális épületnek az átadásához, ami azért fontos, mert közelebb kerülhetünk azokhoz a munkanélküliekhez, akik ténylegesen szeretnének munkát vállalni képesítés, esetleg továbbképzés igénybevételével. A saját termek biztosításával csökkenteni tudjuk az átképző vagy továbbképző tanfolyamok költségeit, a továbbiakban már csak a szakemberek, illetve a didaktikai- és fogyóeszközök biztosítása igényel komolyabb ráfordításokat. E projekt aradi szinten azért is mérföldkő, mert reagáltunk arra a szükségletre, ami a munkaerő-kínálat és -kereslet összekapcsolását tűzte célul. Folyamatos kapcsolattartás működik a munkáltatók és a munkaerőpiac képviselői között. Sok munkaerő-közvetítő céggel dolgoztunk együtt, háttérbe próbáltuk szorítani a külföldi munkavállalást. Aláhúztuk mindazokat a hátrányokat, rizikófaktorokat, amelyekbe ütközhetnek hazánk fiai, leányai a külföldi munkavállalás során.

–       Nem lehetséges-e, hogy a munkaerő nyilvántartásból hiányzó 2 millió állampolgár éppen külföldön dolgozik?

–      Az ország lakosságának egy része bizonyára külföldön dolgozik, ezért statisztikailag valószínűleg lefedhető a 2 milliós számmal, de szerintem nem ugyanazokról van szó. Aki ugyanis külföldön vállal munkát, az ott befizetett társadalombiztosításának itthon is nyoma van, de ha nincs, akkor is nyomon követhetők a hazaküldött pénzösszegek nyilvántartásában. Rajtuk kívül azonban biztosan létezik egy olyan társadalmi réteg, amely ha nem is 2 millió, de mindenképp több százezer személyt számlál. Egyszerű példa a háziasszonyok kategóriája, ami elfogadott, közismert társadalmi helyzet. Mert munkaképeseknek vannak tekintve, de hivatalosan nem munkanélküliek, nem is alkalmazottak. A családok felépítésében a háziasszony-státus mindenki által elfogadott.

Alkalmazott családanyák?

–       Nemcsak elfogadott, hanem az egészséges családépítés, a gyermeknevelés szempontjából szükséges is lenne. Talán éppen az lenne a legjobb megoldás, ha egy bizonyos számú, kiskorú gyermek neveléséért az anya, állami alkalmazásba kerülne…

–      Visszatérve a statisztikához: az anya, aki gyermekneveléssel foglalkozik, illetve támogatást kap, szerepel a hivatalos nyilvántartásban. Tehát amely háziasszony-kategóriáról én beszéltem, annak a tagjai már nem nevelnek kétévesnél fiatalabb gyermekeket, hanem a háztartással foglalkoznak. Ezzel együtt, szükség van egy olyan szociálpolitikára, ami nálunk, illetve EU szinten is stimulálná a gyermekvállalást, de az anya szerepét is hatékonyabban kellene támogatni. Ez EU szinten is aktuális kérdés, hogy mi legyen a gyermekkel, illetve mi a szülő helyzete, aki a kétéves gyermekét még nem írathatja óvodába, miközben a napköziknek a helyzete kétséges, kevés hely van bennük, nagyon nagy harc folyik a napközis helyeknek a betöltéséért, mert egyelőre nincs anyagi keret létszámnövelésre. Megoldást talán a magán napközik jelenthetnének, amire volna is törvényes lehetőség, mert a Munkaügyi, illetve az Oktatási Minisztériumok helyi szerveinek kell jóváhagyniuk, ugyanakkor magánkezdeményezésre is létre lehet hozni napközi otthonokat. Ezekhez azonban szakképzett pedagógusokat, illetve szociális asszisztenseket is alkalmazniuk kell, hogy mindkét Minisztérium elvárásainak megfelelhessenek.

–       Az aradi épületszárny átadásán mondott beszédében az önök Minisztériuma által nyilvántartott 5% alatti, 490 ezer fős munkanélküli táborral szemben említette az Eurostat adatait, amelyek szerint 7%, illetve 700 ezer fő munkanélküli van az országban. Honnan származhat e különbség?

–      A mi nyilvántartásainkban szereplőkről tudni kell, hogy nagyjából egyharmaduk kap támogatást, a többi nyilvántartott munkanélküli. Az Eurostat adatai szerintem további elemzésre szorulnak. Legfontosabb azon elgondolkozni, hogyan tudjuk a fiatalságot arra ösztönözni, hogy ne akarják a pályájukat munkanélküli segéllyel kezdeni, hanem komolyan keressenek állást. Azt vettem ugyanis észre, hogy a fiatalok részéről elég alacsony a reális munkavállalói hajlandóság. Egyrészt azért, mert a mi régiónkban a nyugati autóipart kiszolgáló multinacionális vállalatok szinte minimálbérért foglalkoztatják az embereket, megelégszenek egy alacsonyan vagy közepesen képzett munkaerővel, ami sok embernek nem felel meg. Arad nem az a része az országnak, ahol alulképzett munkaerő lenne, hanem egy jó középkategóriába sorolható. A frissen végzett fiataloknál viszont azt a tendenciát véljük felfedezni, hogy a komoly munkavállalás előtt megpróbálják a munkanélküliségi segélyt igényelni. Később megpróbálnak valamilyen munkát találni, miközben nem érdeklik az átképzési lehetőségek. 3-4 év múlva, amikor az ügynökséghez visszaeső munkanélküliként kerülnek vissza, már komolyabban fognak gondolni a tovább- vagy átképzésekre.

–       Köszönöm a beszélgetést!