Az egész család, az egyetemista fiai is segítenek

Komlósi Imrével, feketegyarmati nagybani zöldségtermesztővel a koronavírus-járvány miatt, régóta nem sikerült elbeszélgetnünk, kielemeznünk a nagybani zöldségtermesztés, illetve az értékesítés feltételeit, ez most a Feketegyarmaton megtartott Ibolyás-gála után végre sikerült.

– Úgy tudom, a nagybani zöldségtermesztés során a fóliasátorban jelentős mennyiségű munkaerőre is szükség van. Az immár másfél éve elhatalmasodott járvány közepette, hogyan boldogultak?

– Magam főként szabadföldi salátatermesztéssel foglalkozom, amiben nem voltak nagy fennakadások. Sajnos, a COVID a családunkban is felütötte a fejét, a feleségem kórházba is került miatta. Háromheti kórházi kezelés után, itthon is oxigénpalack használatára szorult, elég nehezen esett túl rajta. Novemberben magam is megfertőződtem, és minden, a koronavírusra jellemző tünet megjelent nálam: izomfájdalommal és torokfájással indult, majd levertség vett erőt rajtam. Bár soha nem volt vérnyomásom, ugyanis ötvenéves koromig futballoztam, a tünetek között a vérnyomás-növekedés is jelentkezett. Étvágytalanság és streszhatás is a hatalmába kerített. A nagyobbik lányomnál enyhébb tünetek jelentkeztek, a kisebbik gyerekeim Kolozsváron, illetve Nagyváradon járnak egyetemre. Ők nem voltak olyan betegek, a nálam tapasztalt szimptómák náluk nem jelentkeztek. Legjobban a feleségem szenvedte meg, akit Aradon 17 napig kezeltek, oxigénpalackra volt kapcsolva, ezért azzal a feltétellel engedték haza, hogy itthon is biztosítunk számára oxigénes ellátást. Folyamatosan mérni kellett az oxigénszintjét és amikor az csökkent, a gépre kellett csatlakoztatnunk. Nem múlt el egykönnyen, hiszen október végén jöhetett haza, de még februárban is voltak oxigénhiányos tünetei, gyengeség, levertség vett rajta erőt. Hála Istennek, most már teljesen rendben van, ellenőrzésen is járt, és nem találtak nála semmiféle gyanús megnyilvánulást.

– Miközben a felesége beteg volt, hogyan zajlott a zöldségtermesztés?

– Nekünk nem voltak súlyosabb tüneteink, ezért a megszokott tempóban dolgoztunk, a segítségeink sem betegedtem meg idén tavaszig, amikor két munkást is megfertőzött a vírus, de már ők is szerencsésen túljutottak a betegségen.

– Most hány fóliasátorban termeszti a zöldségféléit?

– A termesztést nagyban hátráltatta a decemberben pusztított szélvihar, amely az összes fóliasátrat széttépte, és a fémvázat is tönkre tette. Azokat még nem volt időm teljesen felújítani, de nyáron amúgy is, inkább szabadföldön termesztek fejes salátát, amit májustól novemberig szállítok a megrendelőnek.

– Jelenleg milyen területen termeszt?

– Három hektáron csak salátát nevelünk, illetve folyamatosan szállítunk a megrendelőnek…

– Megvan-e még a dinnyeoltó automata gépe?

– Természetesen, de tavaly ősszel rájöttem, hogy meghibásodott, ezért kapcsolatba kellett lépnem a koreai gyártóval, aki egy új vezérlőprogramot dolgozott ki számára. A dinnyeoltó automata gépnek a megjavítása mintegy kétezer euróba került. Azóta nem volt vele gondunk, a rendelések kicsit nehezen indultak be, de lassan olyannyira felszaporodtak, hogy nehezen tudtuk azokat kielégíteni. Az igazsághoz tartozik, hogy a vírusjárvány feje tetejére állította a zöldségtermesztést is, mert a termelők elbátortalanodtak. Egyrészt a piacok is be voltak zárva, ezért nem tudták felmérni, hogy értékesíteni tudják-e majd a zöldségféléiket.

Elsőbbséget élveznek az importőrök

– Jelenleg is szupermarketeknek szállít?

– Hogyne, a Profi logisztikai központjaiba szállítok fejes salátát Temesvárra, illetve Kolozsvárra.

– Számításai szerint, azt lehet-e nyereségesen termeszteni?

– Tavaly anyagilag jó évet zártam, idén azonban már sok gond adódott, főleg tavasszal, amikor elkezdtük a termesztést, de az egészet nem tudtuk eladni, mert a szupermarketeknél az a gond, hogy az importőrök elsőbbséget élveznek. Nekik prioritásuk a felvásárlási ár, vagyis attól vásárolnak, aki olcsóbban, jó minőségű, főként többfajta árut biztosít. Példának okáért, magam sem ígérhetem, hogy a fejes saláta mellett paradicsomot is termesztek. Ezt a hozzáállást nehezen értik meg a megrendelők, akiknek az a fontos, hogy az üzletben forgalmazott legtöbb zöldséget a legegyszerűbben, jó minőségben és olcsón szerezhessék be.

– Hetente hányszor szállítja a fejes salátát?

– Minden nap szállítanunk kell Temesvárra.

– Kivel tudja megoldani e komoly munkát?

– A nagyobbik fiam, Edvin velünk dolgozik, de a kisebbik fiam is besegít, aki egyetemre jár. Ugyanakkor segít a menyem, az unokahúgom, az unokaöcsém is. Tehát a rokonságot is befogjuk a munkába. Megmondom őszintén: a gyerekeket már kiskoruktól befogtuk a munkába, de aggódtunk: mi lesz, ha felnőnek és főiskolába, egyetemre járnak? Mert amikor középiskolába jártak és a néptánc mellett segítettek az itthoni munkában, még természetesnek tartottuk. Most viszont, két fiam is egyetemre jár, ugyanakkor mindkettő fellépett a mai néptáncbemutatón, de segítenek a kertészkedésben is. A tapasztalt szorgalmuk megnyugtat: a továbbiakban is számíthatok rájuk.

– Hogyan látja a jövőjét a nagybani zöldségtermesztésnek?

– Sajnos, az importból származó járulékos anyagok nagyon megdrágultak, ugyanakkor elképesztő költségek lépnek fel a zöldségtermesztésben. Mert a felvásárlási árakon a felvásárlók nem akarnak emelni, miközben a termelési költségek egyre növekednek, vagyis egyre kevesebb a nyereségünk. Amint tapasztalom, a mi generációnk még teszi a dolgát, de hogy mi lesz 10 év múlva, az teljesen kiszámíthatatlan. Mert a fiatalabb generáció tagjai csak a benne rejlő pénzt látják: megéri-e vagy nem? Mi az idősebbek viszont szívvel-lélekkel tesszük a dolgunkat.

– Kívánok további sok sikert és türelmet, köszönöm a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!

Komlósi Imre, feketegyarmati nagybani zöldségtermesztő a fejes salátáit naponta szállítja a temesvári, illetve a nagyváradi felvásárló központokba