„Az igazi értékek soha nem mennek feledésbe”

Március 14-én ünnepi megemlékezést tartottak a Temes megyei Újbesenyő határában álló Honvédemlékkőnél, a temesvári Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület szervezésében. A látványos megemlékezésnek mintegy 50-60 résztvevője volt, és a szervezők szerint az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet az Újbesenyő határában 1905. szeptember 25-én közadakozásból állított Honvédemlékkő leromlott állapotára, amely sürgős felújításra szorul.

Az újbesenyői 1848-as emlékhely léte már-már feledésbe ment, néhány évvel ezelőtt a honismerettel is foglalkozó Bánsági Kárpát Egyesület tagjai fedezték fel újra a falu határában még álló, növényzettel benőtt Honvédemlékkövet. Évről évre egyre több megemlékező zarándokolt ki kerékpáron, autóval az újbesenyői emlékhelyre március 15. tiszteletére. Az emlékhely megmentését és felújítását tűzte ki céljául az Erdei Lajos vezette Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület, kiknek felhívására az idei ünnepségen részt vettek az 1848–49-es szabadságharc szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesületének teljes harci díszbe öltözött képviselői, Juhász János százados vezetésével. A megemlékezők csapata az újbesenyői állomástól gyalogosan, árkon-bokron keresztül menetelve közelítette meg a szántóföld közepén található kis szigeten álló honvéd emlékkövet.

Az ünnepség szép számú résztvevőjét Balázs Attila és Molnos András Csaba színművészek köszöntötték, akik felolvasták az újbesenyői Honvédemlékkő mára olvashatatlanná vált, magyar és német nyelvű szövegét, majd gróf Dembinszky Henrik honvédtábornok visszaemlékezései alapján felidézték az 1849. augusztus 9-én lezajlott temesvári csata történéseit. A megemlékezés fő szervezője, Erdei Lajos felidézte az újbesenyői emlékmű megmentésére tett kísérletek rövid történetét, hangsúlyozva, hogy jövőre, a temesvári csata 170. évfordulóját már méltó körülmények között, a felújított és elkerített emlékhelyen szeretnék ünnepelni a temesvári magyarok.

Igei köszöntőt mondtak ft. Szilvágyi Zsolt római katolikus plébános és nt. Gazda István református lelkipásztor. Ft. Szilvágyi Zsolt ünnepi beszédének fő gondolatai: az itt névtelenül nyugvó 54 szabadságharcos hős arra emlékeztet bennünket, hogy az igazi értékek soha nem vesznek el, vállaljuk értük az áldozatot, ha kell, és éljünk másokért. Nt. Gazda István arra a kettősségre hívta fel a figyelmet, ami az emlékhelyen állva keríti hatalmába az embert, hiszen március 15. a lelkesedés, a szabadság napja, ilyenkor mindenki örül a tavasznak, a magyarság egymással való találkozásának, ugyanakkor ez egy olyan hely, ahol 54 névtelen honvéd csontjai porlanak. Ezt az ellentmondást oldja fel Jézus, aki azt mondja: „Én vagyok az alfa és az omega, a kezdet és a vég”, ő volt az, aki ott volt a márciusi ifjakkal, Petőfi Sándorékkal a Talpra magyar elszavalásának pillanatában, de ott volt 1849. augusztus 9-én a temesvári csatában és október 6-án is. „Jézus velünk van ma is, lénye betölti a mindenséget és segít kiegyenlíteni vegyes érzéseinket, helyreállítva bennünk a harmóniát” – mondta nt. Gazda István.

Az újbesenyői megemlékezést a Bartók Béla Elméleti Líceum diákjai és az újszentesi Butykos néptáncegyüttes ünnepi műsora színesítette. A szegedi honvédek díszőrséget álltak a Honvédemlékkő mellett, amelynek talapzatánál a kegyelet koszorúit helyezték az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt, a hagyományőrző egyesületek és a civilszervezetek jelen levő képviselői, a határ mindkét oldaláról.

A rossz állapotban levő, kissé megdőlt Honvédemlékkő sorsáról Erdei Lajos, a Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület vezetője nyilatkozott a Nyugati Jelennek: „Két éve megkerestük az Újbesenyői Polgármesteri Hivatalt, Alin Nica polgármestert és tudomására hoztuk, hogy van egy emlékhely a község határában. Erről téves információik voltak, amikor kijöttek megnézni az emlékkövet, elmondtam, hogy mit jelképez, és hogy Újbesenyő lakosai közadakozásból emelték 1905. szeptember 24-én. Az elmúlt 112 év megtette a hatását, Trianon után nem gondozták az emlékhelyet, a talapzat meg van süllyedve, az emlékkövet is kikezdte az idő. A helyi polgármesteri hivatallal közösen szeretnénk ezt az emlékhelyet megmenteni és felújítani, egy sírkertet szeretnénk itt létrehozni, ebben partnerünk a Szegedi III. Honvédzászlóalj. Tavaly közös levelet írtunk a Hadtörténeti Intézet kegyeleti osztályának, ahonnan pozitív visszajelzést kaptunk arról, hogy támogatják anyagilag és szakmailag is a felújítást.”