Az oktatás szintjén kell megragadni és visszaépíteni mindazt, ami ezer évig volt

Miklós Gáborral, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójával Simonyifalván beszélgettünk. Amint elmondta, azért járja az erdélyi és a partiumi vidékeket, településeket, hogy megismerje az ott élő magyar közösségeket, a tömböt és a szórványt egyaránt. Azzal a szándékkal teszi, hogy később az egyetemi hallgatókat, a diákokat is elhozhassa megmutatni nekik, hogy Erdélyben nem csupán múlt, hanem magyar jelen is van. Abban bizakodik, hogy jövő is lesz. Ahhoz viszont az is szükséges, hogy magyarországi érdeklődés is megnyilvánuljon iránta, ugyanakkor az erdélyi magyarság is érdeklődjön Magyarország iránt. Egy nemzetgazdaság építésének ez nagyon kicsiny, de fontos szelete, mert csak akkor lesz érthető, életképes a kapcsolat.

Simonyifalvára azért érkezett, hogy megtekinthesse az Aradi Kamaraszínház kihelyezett, Ki szívét osztja szét című előadását. Tekintve, hogy az aradi térség magyar szórványát még nem ismerte, annak a megismerését összekapcsolta a Kamaraszínház előadásával, akiket már korábbról ismert. Simonyifalván elbeszélgetett a magyar közösség tagjaival, akiktől megtudta, hogyan élnek, mivel foglalkoznak. A szerzett tapasztalatok olyan tananyagnak az összeállítását teszik lehetővé, ami hiány Magyarországon. Az összegyűlt információkon alapuló tudásanyagot a szeptembertől kezdődő kurzusokon tanítani kívánja, képi anyaggal, saját tapasztalatokkal alátámasztva. Egyelőre ilyen témájú tankönyv nincs, de cél, hogy a témakört fejlesszék, és kidolgozzák a tanításához szükséges tankönyvet is.

Sajnos, az anyaországiak keveset tudnak a külhoni magyarokról, noha azoknak naponta meg kell küzdeniük a magyarságukért.

Komoly eredménynek tartja, hogy tavaly Szárkőre vezetett egy gimnáziumi csapatot Kaposvárról, ahol született, és amikor Temesváron jártak, Dózsa György emlékművénél egyik fiatal hölgy nagyon felhúzta magát Dózsa nevének a román elírása miatt. Ehhez hasonlót maga még nem tapasztalt, akkor értette meg, mint jelent külhonban magyarnak lenni. Olyannyira, hogy filctollal a kezében felmászott a névig kijavítani a feliratot. Azzal tudják leginkább segíteni az anyaországi fiatalokat, ha megértetik velük, mi zajlik a külhoni területeken, ahol naponta meg kell harcolni a magyar tudatért, a nemzeti érzésért és létért. Másrészt, nem csupán a köveket és a történelmet óhajtják megismertetni az anyaországi fiatalokkal, hanem az itt élő magyarokat is. Velük barátságok alakulnak ki, sőt szerelmek is szövődtek már erdélyi és anyaországi magyarok között. A megfogalmazás, hogy erdélyi vagy magyarországi magyar megnevezés korábban nem volt, ezért a megkülönböztető jelzőnek idővel el kellene tűnnie. Ez akkor válna igazán lehetővé, ha magyar nemzetgazdasági tér alakulna ki a Kárpát-medencében.

Amint Miklós Gábor kifejtette, 2009-ben saját szakállukra kezdték el a Kárpát-medence kutatását, megismerését, évente több mint 100 kilométert tettek meg a Kárpát-gerincen. A kutatásban igen jelentős, hogy a mostani Orbán-kormány olyan oktatáspolitikát folytat, ami lehetővé teszi az egyetemi hallgatók számára a valóság és az igazság megismerését. Mert az oktatás szintjén kell megragadni és visszaépíteni mindazt, ami 1000 évig volt és rajtunk múlik, hogy lesz-e újabb 1000 évünk a Kárpát-medencében. Miklós Gábor számára nagy fájdalom a Nyugat-európai gerincpuhító irányzatoknak a törekvése.

„Mi, lengyel, cseh, szlovák, magyar, részben román vonalon is megtapasztalhattuk, mit jelent, ha szélső-baloldali kommunista világ van jelen, amikor össze akarják mosni a nemzetiségeket azáltal, hogy rájuk telepítik a többségieket. E törekvéseket szemléltetik a nagyvárosokban épült hatalmas panel-tömegek. Mi ezt nem akarjuk, küzdünk elenne, mert a nemzet magtartására, gyarapítására van egy másik út is, a gyermekvállalás, aminek a pénzügyi forrásaival együtt a lehetőségét is megteremti Magyarország kormánya. Természetesen, ez egy hosszabb és nehezebb út, de nem kérünk a nemzetnek bevándorlókkal való szaporításából” – mondta el beszélgetésünk során Miklós Gábor a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.