Bazi nagy magyar lakodalom

A nyári hónapokban a falunapok szezonját éljük – a hétvégén a fazekasvarsándira került sor. A program szerint, ami az Essig József Kultúrotthon (a „kiskultúr”) ablakaiban a szépen, lakodalmas szokás szerint feldíszített bejárattól jobbra meg balra, háromnapos. Mármint azoknak, akik részt vettek a hatalmas szervező, előkészítő munkában (illetve sokuk számára sokkal több napos), a vendégeknek azonban, akik csak úgy beállítottak a szombati bazi nagy lagziba és a vasárnapi rendezvényekre, legfeljebb kétnapos. A lakodalom meghívták a falu magyar népét: hagyományos lagzi volt, hagyományos ételekkel, a szokásoknak megfelelő szertartásokkal, egészen úgy, ahogy ezt – nem falunapon – csinálni szokták. Igaz, az esemény előtt hívogató vőfélyek nem voltak, de az asszonyok egy-egy kövér tyúkkal hozzájárultak (volt is összesen vagy hatvan szárnyas a kitűnő húslevesben meg a rizsesben), a férfiak, szombaton délután a lagziba érkezéskor egy-két palackot lóbáltak – leginkább saját készítésű – borral, pálinkával.

És minthogy menyasszonynak, vőlegénynek, násznagynak, örömanyának, miegymásnak is lennie kell, hát kerítettek. Aki nem tudta, hogy miről van, s csak úgy betéved a kiskultúrba, meg nem mondta volna, hogy nem egy igazi esküvőn jár.

A fazekasvarsándi „kemény mag”, amely mindenféle kulturális rendezvény kovásza, ezúttal azt találta ki, hogy a megszokott falunapot új ötlettel dobja fel. Így lett az idei – Lakodalom van a mi utcánkban címmel – lagzi. A megnyitón Manguci Erzsébet tanítónő azt mondta el, hogy mindig igyekeznek valami újat kitalálni, s megtudhatta a közönség azt is, hogy Gyurkócza Tünde és párja, Török Sándor volt az ötletgazda. (A maga szerepét nem említette, de aki végignézte az eseményeket, magától is kitalálhatta, hogy az egyik főszerep a szervezésben, lebonyolításban neki jutott.) Beszámolt arról is, hogy idén mit sikerült elvégezniük a helyi magyaroknak az Essig József kultúrotthon körül: többek között függönytartó és függöny került a színpadra, a fiatalok két ping-pongasztalra tettek szert, Mátyás Zoltán segítségével megvalósult régi álmuk, a hűtőkamra, a grillező fölé pavilon épült Essig Andor támogatásával. A közeljövőben szeretnék megjavítani a konyhát és bővíteni felszerelését. „Őseink, összefogással, felépítették ezt az épületet (kultúrotthont, szerk.), nekünk kötelességünk megőrizni és továbbadni utódainknak”, hangsúlyozta., egyszersmind dicsérte a fiatalokat, akik vigyáznak mindenre és gondozzák az épületet.

S minthogy ekkor, délután három körül, a lagzi legelején tartottunk, köszöntötte a menyasszonyt, vőlegényt, a Németországból hazajött Szász Lászlót és Făt Juliannát, a falu szülöttét, Vincze László nagyvőfélyt (ő Kolozsvárról tért haza, s nem hiába művész az alapmestersége, kiválóan oldotta meg feladatát), Török Sándor kisvőfélyt, a koszorús párokat (a csinos koszorúslányok az este folyamán kisestélyi ruhájuk fölé fehér pincérruhát öltve szolgáltak fel), a kocsmárosokat, elárusítókat, tésztafelelősöket, a szakácsnék népes családját, sőt, egy születésnapos helyi lány ünnepéről sem feledkezett meg. Ugyancsak köszönetet mondott a megyei és helyi RMDSZ-nek – később Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök is üdvözölte a helybelieket Tóth Mihály helyi tanácsossal együtt –, a Szabadság-szobor Egyesületnek, a helyi Délibáb civilszervezetnek az anyagi támogatásért.

Ezek után valóban kezdődött a mulatság, a nagyvőfély humoros bevezetőjével (a szöveget, tudtuk meg, Gyurkócza Gyuri bácsitól jegyezték le – ő volt egyike annak a néhány helybeli „profi vőfélynek”, akik valamikor lakodalmakban szolgáltak. Az „első beszéd” lényege az volt, hogy a kisvarsándi réten gyűjtött virágokat a menyasszonytánckor meg kell fizetni.

De lássuk a „boldog ifjú párt”.

Először két házasulandó fiatalra gondoltak, de nem vállalkoztak a szerepre, így hát a fehér menyasszonyi ruhát (a már férjezett) csinos aradi (persze fazekasvarsándi származású) mesterfodrász, Rákóczi Kinga öltötte fel, a vőlegényt pedig Török Norbert domborította. (Ez utóbbi bevallotta, hogy egyelőre nincs szándékában igaziból nősülni.) Méltóságteljesen ültek az asztalnál Gyurkócza Magda kontyolóasszony társaságában, mosolyogtak, fogadták a jókívánságokat, de táncoltak is, főlg a menyasszony – pénzért.  A kiválasztott örömanyák (Manguci Erzsébet és Gyurkócza Tünde), mint fő szervezők, leginkább azzal törődtek, hogy minden rendben menjen (és így is történt), az örömapák (Török Ferenc és Szász Mihály) szintén.

A kultúrotthonból a hosszú nászmenet a helyi evangélikus templomba indult, ahol nt. Zelenák József püspökhelyettes az esemény kapcsán a házasságról és annak szentségéről beszélt. Eztán a násznép, zenészek kíséretében (az aradi húzta a talpalávalót vasárnap reggelig) végigvonult a község magyarok lakta néhány utcáján, közben elhangzottak a szokásos kurjongatások (például: „Álljunk meg a kishídon/pisiljon a menyasszony”, „Piros alma gömbölyű/A násznagyunk fél…kű”), s a násznép jó szívvel kínálgatta egymást a sokfajta itókákkal.

Az ebédhez és vacsorához tulajdonképpen a kultúrotthonban terítettek, de ekkora tömeget az nem volt képes befogadni a terem, ezért az udvaron felállított sátrak alá is bőven jutott a vendégekből. Akik között harmonikás, pisztonos is akadt, akik aztán „rendelésre” játszották a dallamokat a nótázó kedvűeknek. Ebédnél és vacsoránál a nagyvőfély minden fogáshoz verses beszédet mondott, levezényelte az új asszony táncát és „kézben tartotta” a lakodalom egész menetét, az ór5iási tortát azonban ők vágták fel és osztották szét. Már hajnali három óra körül járt, amikor különleges produkcióval álltak elő: a „gádzsér” nevű, Fazekasvarsándon lakodalmakban legények által előadott produkcióval: a gácsér üldözi, csípdesi az embereket, akiket maga mögé állít, tánclépésben haladnak, és mindenkinek utánoznia kell a vezérgácsért. Tóth Csaba kemény legénynek bizonyult, menekült előle, aki tudott, de nem nagyon tehette. Megjelent a bálon a fazekasvarsándi Conchita (Delezsán Jácint alakításában), és igen nagy sikere volt.

Hogy mikor lett vége a mulatságnak? Hajnali négykor még javában tartott.

Tegnap délelőtt, az istentisztelet után, az evangélikus parókián megnyílt az Essig József által Kolozsvárról idehozott, Kalotaszeget, népét, viseletét bemutató fotókiállítás. A mintegy hetven fotó tekintélyes részét is az egykori fazekasvarsándi lelkész, a kultúrotthon névadójának fia készítette, aki bátyjával, Andorral együtt jelen volt a fazekasvarsándi falunapon.