Boldog, amiért a családja körében élhet

A Fazekasvarsándon élő Opra Ferenc 1921. október 2-án a székelyföldi Szentkereszten született olyan családban, ahol összesen 9 gyermek jött a világra, de a nagy gyermekhalandóság miatt csupán öten nőttek fel. Tekintve, hogy akkoriban két évig nagy szárazság volt azon a vidéken, a szülei elköltöztek, legtöbbet Brassóban laktak. Az édesapjának volt egy favágó gépe, amivel tűzifát vágott az embereknek, ezért a gyerekeit is befogta segíteni a tűzifának a pakolásába. A felesége bejárónőként dolgozott a módosabb családoknál. A fiatal Opra Ferencet a Budapesten élő nagybátyja 1939 őszén magához vette, és a maga szakmájára, a szabómesterségre tanította. Délutánonként a pék, a szabó, illetve a hentesinasok iskolába jártak. Mivel a pékinasok péksüteményeket, illetve kenyeret, a mészárosinasok különféle felvágottakat vittek uzsonnára, közösen fogyasztották el, mert Ferencnek szabóinasként nem volt uzsonnája. Gondolt egyet, átállt mészárosinasnak Orosz Jánoshoz, akinek Kispesten volt a vágóhídja. Kitanulta a mészáros szakmát, de behívták katonának.

Hadifogság

Budapest ostroma közben a törzsőrmesterével a Csepel szigetre vonultak, egy gránát megsebesítette a törzsőrmesterét. Ferenc a segítségére sietett, közben az egész csapat orosz fogságba került. Az oroszok 200-300 fős hadifogoly konvojokat alakítottak ki, és gyalog kísérték őket Románia felé. Az út közben érintett városok állomásain az oroszok odarakták őket a vagonok lőszerrel történő megpakolásához. Ha út közben civilekkel találkoztak, akik érdeklődtek a hozzátartozóik holléte felől, a kísérő katonák a kérdezősködőket is belökték a hadifoglyok közé. Aki menekülni próbált, azt lelőtték. Amikor Szeged után átléptek Romániába, a temesvári Zölderdőben lévő nagy gyűjtőtáborba kísérték őket, ahol mintegy 30 ezer hadifogoly várt a sorsára. Egy bizonyos idő múlva bevagonírozták őket, és a Focşaniban létesített nagy hadifogoly gyűjtőtáborba vitték. Ott elosztották, majd Constancára vitték és hajóra rakták őket. Egy részüket Odesszába, a többit Szinferopolba szállították. A hadifoglyokat a szétbombázott városok romjainak az eltakarítására használták, éjjel az őrszemek felügyelete mellett, négy kerítés között, a többségük a szabad ég alatt katonazubbonyban aludt, mert az ott lévő régi istállóba csak kevesen fértek be. Enni azt kaptak, amit maguk főztek: ha került káposzta, azt ásóval összevágták, majd egy hordóban megfőzték, és megették.

Úgy építettek maguknak szálláshelyet, hogy esténként, amikor a romeltakarításból hazafelé tartottak, mindenki hozott 4-5 téglát, esetleg a köpeny aljában néhány lapát homokot. Két hét alatt annyi alapanyagot vittek haza, hogy felépíthették belőle a szálláshelyüket. Miután eltakarították a romokat, kivitték őket segíteni a vetésben, mivel minden munkát nők végeztek, a férfiak 15 éven túl a fronton voltak. Az utolsó években javult a helyzet, mert felépült az öntöde, ahol legalább meleg volt, meg az ott dolgozó civilek is hoztak néha egy-egy kenyeret a csontig leromlott hadifoglyoknak.

A lakosság nagyon meg volt félemlítve, szigorúan tilos volt a hadifoglyok megsegítése. Ha valaki adott nekik némi élelmet, azonnal elküldték, nehogy meglássa valaki, hogy segített nekik.

Ez idő alatt levelet sem írhattak, senkiről nem tudtak az otthoni hozzátartozók.  

Hadifogolyként igen sanyarú sorsuk volt, hiszen eleinte azt a kukoricát ették, amit a hajókból kipakoltak. A helybelieknek sem volt ennivalójuk, hiszen Sztálin parancsára, a németek előtt mindent felrobbantottak, felégettek. Az oroszok közül már a 15 éves gyerekeket is besorozták. A hadifoglyok közül mintegy 30 ezren meghaltak, Temesváron emlékművet is emeltek a tiszteletükre.

Opra Ferencnek megfagytak a lábujjai, amelyekről lehullt a köröm. Mivel másfajta kötszer nem volt, pokrócokkal kötözték be a lábaikat.

Opra Ferenc szülei, minden hír hiányában, úgy tudták, hogy a fiuk Budapest ostrománál meghalt. Az édesanyja a Vöröskereszt közvetítésével is kerestette, eredmény nélkül. Talán azért is, mert a személyi irataikat is találomra töltötték ki, Opra Ferenc hadifogoly iratán úgy szerepelt, hogy 1921. október 10-én született.

Hazatérés

A hadifoglyokat 1948-ban engedték haza. Újra Focşaniba került, ahol három hétig karanténban tartották. Onnan kapott egy olyan igazolványt, amivel 15 napig bármilyen szállítójárművel ingyen utazhatott, hogy megtalálhassa a családját.

Opra Ferenc visszament a szülőfalujába, Szentkeresztre, ahol megtudta, hogy az utóbbi két év aszálya, illetve a szegénység miatt a szülei valahova Arad környékére költöztek. Amikor katonaruhában az aradi állomásra ért, sokan megkérdezték: tud-e valamit az eltűnt fiukról? Amikor megmondta a nevét, és kérdezősködött a szülei felől, egyik asszonytól megtudta, hol találja őket. Vele együtt felszállt a Nagyvárad felé közlekedő vonatra, Szentannán leszálltak, majd átgyalogoltak Fazekasvarsándra. A falu végén az asszony megmutatta, melyik tanyán találja a szüleit. Amikor benyitott a megmutatott házba, anyja nagyon boldog volt, mert belátta: igazat mondott a jósnő, aki még előtte való nyáron megmondta: magának karácsonyra nagy öröme lesz, mert a fia él, hazajön. A család a Bloch-birtokon dolgozott, az apja a tehenek és a lovak gondozásával foglalkozott, az anyja egyedül volt otthon. A hazatérő annyira le volt fogyva, hogy alig lehetett felismerni, még a testvére sem ismerte fel – amikor hazatért a munkából és azt látta, hogy egy idegen az ő ingében ül az asztalnál, kérdőre volta az anyját.

A falu közkedvelt mészárosa

A továbbiakban Opra Ferenc is a Bloch-birtokon dolgozott, egyszer azonban egy Kovács István nevű varsándi gazda elhívta borjút, illetve sertést vágni. Mivel nagyon elégedett volt a hentes-munkájával, neki ajándékozta a kését. Egy másik gazda az ugyancsak jól végzett hentesmunkáért megajándékozta a húsdarálójával. Egyre többen hívták sertést ölni, bőven került munkája, ezért a következő évben megnősült, egymás után születtek a gyermekei. Közben olyan sok munkája került, hogy 1950-ben már a füzetében vezette a nyilvántartást a betervezett disznóvágásokról. Egyenként megérkezett a három gyermek: 1950-ben Ferenc, 1954-ben József, 1956-ban György.

A következő években a mezei munkája mellett a falu lakosságának a többsége vele vágatta, dolgoztatta fel a sertését. 1959-ben, amikor Fazekasvarsándon is megalakult a kollektív gazdaság, annak olyan nagy volt az állatállománya, hogy mészárszéket is nyitottak, ahol Opra Ferenc dolgozott, de földműveléssel is foglalkozott.

Opra Ferenc és családja jó géneket örökölt, a húga még él, 88 éves. Két unokája van, Ferenc és Arnold.

Az oroszországi hadifogságban, elfagyás miatt szerzett lábsérülései még manapság is kezelésre szorulnak. Ezzel együtt, még egészséges, naponta olvassa a Nyugati Jelent. Boldog, amiért a családja körében ünnepelhette a 100. születésnapját, amelyen sokan gratuláltak, egy jubileumi kosarat is kapott és a település polgármestere, Petru Răuţ is felköszöntötte.