Csak a templomban találkoznak a magyarok

A Székesút Községhez tartozó Németszentpéteren elbeszélgettünk régi olvasónkkal, Magyar Rozáliával, akinek a társaságában székesúti, illetve munári magyarokat kerestünk. Munáron örömmel találkoztunk ottani régi olvasónkkal, Botka Antallal, aki egyben a helybeli katolikus templom mindenese is. Amint a gyermekkorára visszaemlékezett, az 1950-es évek elején, amikor a falu lakosságának 30-35%-a magyar volt, maga is anyanyelven tanult a Munáron működött összevont magyar nyelvű elemi iskolában, Taubert Rozália tanítónő jóvoltából. Akkoriban ugyancsak a tanítónő foglalkozott a helybeli magyar közművelődési élettel: magyar nyelvű színdarabokat tanított be, illetve a 4 párral beindított magyar néptánccsoport olyannyira sikeres volt, hogy eljutott a megyei válogatóra is. Akkoriban Munáron rendszeresen szerveztek magyar bálokat, ahol a németszentpéteri zenekar húzta a talpalávalót. A magyar iskola azonban 1960-ban gyermekhiány miatt megszűnt, és nem csupán a magyar, de a zömmel német nemzetiségű római katolikus hívek száma is mára 24 főre csökkent. A németek kivándoroltak, a magyarok elfogytak, ezért manapság már csak a templomban találkoznak. Az eddigi plébános havonta egyszer tartott szentmisét, de a közelmúlttól a németszentpéteri, a munári és a székesúti híveket is pasztoráló ft. Czegládi Ferenc pécskai plébános vállalta, hogy havonta kétszer tart szentmisét. A falu legnagyobb ünnepe a Jézus szíve tiszteletére felszentelt templom búcsúünnepsége, amit július derekán szoktak megtartani. Ilyenkor általában együtt ünnepel a község katolikus magyarsága, ugyanis a helybeli kis létszámú templomkórus énekeit Magyar Rozália közreműködésével erősíti a németszentpéteri, háromtagú templomkórus is. Olvasóink legnagyobb fájdalma, hogy a község három településén szolgáló két postás a küldeményeket, illetve az újságokat is hetente csupán kedden és pénteken tudja kézbesíteni.