Dicséretes a magyar hagyományőrzők összefogása

Vasárnap IX. alkalommal szervezték meg a Pécskai Disznótor néven hagyományossá vált nemzetközi böllérversenyt, amelynek a programja ezúttal is a piaccsarnok szomszédságában épült L alakú jókora fedett sátorban zajlott le. A sátor bejáratánál, kedvcsinálóként, a díszes asztalnál egy felnőtt, illetve egy gyermek közösen húzta el bárkinek a nótáját. A főutca felőli bejárat jobb oldali első asztalánál a Magyarországi Hagyományőrzők csapata, mellettük jobbról a Szlovák Hagyományőrzők, mellettük jobbra a Szerb Hagyományőrzők, velük szemben, a leghosszabb asztalnál a helybeli Magyar Hagyományőrzők csapata egyesítette a Pécskai Kisebbségi Hagyományőrzők, a Búzavirág Egyesület, illetve a tornyai Pro-Pir-Kult Egyesület csapatait, összesen közel 30 személyt. Becsületükre legyen mondva, asztalaik messze a legszebben voltak kidíszítve: asztaluk előtt megcsodálhatták a fatüzelésű pörkölőt, a százéves köszörűt, a kézi hurka- és kolbásztöltőt, a régen használt fateknőket és egyéb régi böl­lérkellékeket.Tőlük balra, vagyis a csarnoknak a főutca felőli bejáratánál a Pécskai Román Hagyományőrzők csapata foglalt helyet. Egyik magyar csapattagtól, Engi Illéstől tudtuk meg, hogy szombaton két sertést vágtak le, ezekből készült ebédre a rengeteg töltött káposzta, illetve a pörkölt. Vasárnap 7 órakor gyülekeztek a csapatok, majd a papok áldást mondtak a disznóvágásra. Annak a tényleges végrehajtása 8 óra után kezdődött, amikor is 5 sertést EU-szabványok szerint áram­ütéssel bénítottak meg, majd leszúrták őket, összegyűjtötték a vérüket, illetve minden csapat a maga módszerével pörkölte meg a rábízott sertést. A Magyar Hagyományőrzők csapata a Suttyák András Tornyáról hozott fatüzelésű pörkölőjével szabadította meg a szőrétől a rájuk bízott sertést. Kérdésünkre, hogy a magyar hagyományok miben különböznek a többitől, Engi Illés érvelt nevek említése nélkül: Pécskán olyan disznóvágások is voltak, hogy a sertést leszúrták – a vérét engedték elfolyni –, megperzselték, majd felhasították, a beleit eldobták, majd a disznóhúst lesózták. Mára azonban minden itt élő nemzetiségnél hagyománnyá vált a levágott sertés feldolgozása, lehetőleg minden részének a hasznosítása. Tóth Piroska, a tornyai Pro-Pir-Kult Egyesület elnöke elmondta: maguk a régi hagyomány szerint távolabbi családtagoknak érzik magukat, hiszen ilyenkor a közeli családtagok mellett a távolabb lakókat is meghívták. Nagy elégtétellel nyugtázta: a IX. Pécskai Disznótoron végre összejött a hagyományos magyar nagycsalád. Mert mindhárom egyesület célja a magyar hagyományok őrzése, azoknak a továbbadása. Maguk a Tornyai Tájházból elhozták a régi, hagyományos disznóvágási kellékeket: a vágott fával működő disznóperzselőt, a kézi erővel működő hurka- és kolbásztöltőt, a régen használt fateknőket, sőt a kézi meghajtású köszörűt is, hiszen a disznóvágás mindig a kések megélesítésével kezdődött. Tornyán mindig szokás volt hajnalban a disznófogó-pálinka, majd a perzselés után a hagymával sült vér reggeli, ebédre köménymagos leves járta, majd vacsorára sült kolbász és hurka, amelyeket ugyancsak sült disznóaggyal tálaltak, szilvakompóttal. Az asszonyok vacsorára töltött káposztát is főztek, illetve friss pecsenyét is sütöttek s az ilyenkor hagyományos, szilvalekvárral vagy darált dióval, mákkal töltött hájas kiflit is készítettek.A gyermekek úgy tanulták meg a disznóvágási szokásokat, hogy kisebb korukban csak nézelődtek, később azonban befogták őket a tényleges munkába is, ami nagyon hasznos volt. Antal Péter polgármester és Miodrag Stanoiov alpolgármester vezetésével 14 óra után elindult az értékelő bizottság, amelynek a szóvivője, Riboviţi Stanislav szóvivő románul, magyarul, de szükség estén szlovákul is hangosbemondón ismertette egyenként a meglátogatott csapat készítményeit, kiemelve azoknak az erényeit. Ennek alapján minden csapat I. helyezést ért el, a Magyar Hagyományőrzők csapata a legszebben díszített asztalnak járó oklevelet vehette át Antal Péter polgármestertől.Az általuk elnyert cím egy pillanatig sem lehetett kétséges, hiszen csupán az ő asztaluk volt díszbe öltöztetve, méghozzá pazarul. Tekintettel az adventre, az asztalukon állott, fából faragott adventi koszorújukon égett a III. gyertya; asztalukat dísztökök mellett mindenfajta régi disznótoros kellék díszítette. Egy csuhéval töltött zsákot sertésnek festettek ki, asztaluk valóságos háztartási múzeum jellegét viselte.A kiértékelők után a fűtött vásárcsarnokban nemcsak a böllérverseny résztvevőit, hanem a Pécskára látogatott magyarországi partnertelepülések küldöttségeit, az oda látogatott polgárokat is ebéden látták vendégül. Hagyományos köménymagos levest, sertéshússal, utána a Román Hagyományőrzők főzte disznótoros paprikást burgonyával, illetve, aki másra vágyott, a Magyar Hagyományőrzők készítette igen ízletes, 1478 darab töltött káposztából fogyaszthatott.A IX. Pécskai Disznótor sikerét nagyban emelte a Magyar Hagyományőrzők összefogásával létrejött böllércsapat, amelynek nem csupán a vezér­egyéniségeit, de minden tagját  dicséret illeti.