„Egy ember 1956-ban, 1956 egy emberben”

Az írók – és az írogatók – egy néhány perces történetből remek novellákat – akár regényeket is – kikanyarítanak. Ha tehetségesek.

Családi történetekből egészen nagy alkotások születhetnek.

A harctéri történetek, a hadifogságban eltöltött idő, a börtönévek – politikai elítéltekre gondolok – is gyakran írásra késztetnek.

1956! Magyar forradalom, szabadságharc!

Memoár, dokumentum, színjátszás, líra, muzsika, szobrok, festmények…, maradandó vagy csak tiszavirág életű alkotások, értékek! Sok ilyen alkotás van. A kiválóak közül említem vitéz Mihály Árpád: TÁJKÉP CSATA UTÁN LOVAKKAL munkáját (Barankovics Alapítvány, 2019; lektor Szabó István).

 „Születtem a „Szögedi Nemzetből” települt Csanádapácán 1937. 03. 02-án.

Ez a táj Alföld, de a kelő nap már Erdély hegyeit mutatja. Az, hogy televény földjében a Maros aranycsillámai szikráznak, szimbolizálják a gazdagságot, termékenységet, ami ízt, zamatot adott gyümölcsnek, búzának, víznek és embernek egyaránt.”

Most írhatnék az érettségi előtt álló fiatalember Corvin-közi  szereperéről, vagy a már kész művész szobrairól, kiállításairól, díjairól, távol-keleti utazásairól, mert erről szól ez a sajátos hangulatú 152 oldalas könyv. Nem ezzel a szándékkal ültem le írni.

Azt sem részletezem mit hozott magával Turán, Szibéria, Kis-Ázsia tájairól, a „sámánságtól” sem idegen Domaszéken megtelepedett, a hódmezővásárhelyi képzőművészekkel lelki közösséget vállaló vitéz Mihály Árpád.

Úgy tudjuk: minden sikeres férfi mögött ott áll az alkotásra, munkára biztató, nyugalmat biztosító nő.

„Ez a könyv nem valósulhatott volna meg Forró Marianna állhatatossága és mérhetetlen odaadása nélkül, így ezt a könyvet neki ajánlom.”

Végül is miért írtam le ezeket az alig bővített, egyszerű mondatokat?

Szeretném, ha a Sarkadon, Szegeden, Pécskán, Varjason és Aradon is jól ismert Szabó István tanár, helytörténész, filozófus barátunk végre elhozná Aradra Mihály Árpádot és Forró Mariannát, de legalábbis írna róluk, egy munkásságukhoz méltó tanulmányt.

Megkíséreltem érvényt szerezni ebbeli szándékomnak már néhány évvel ezelőtt. Ha jól emlékszem, eredménytelenül.

Jó lenne meghallgatni egy Mihály Árpádról szóló előadását.

Milyen az amikor „egy nemzet JÓ lett. Megjavult. Mindenki testvér volt. Egyszerre volt költészet és valóság.”

Azt is érdemes lenne megismerni, „milyen is a tájkép csata után lovakkal?”

Réhon József