Együtt Európa nemzeti kisebbségei

Kolozsváron tartotta csütörtökön, pénteken és szombaton tizenhetedik kongresszusát az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN). Az őshonos nemzeti kisebbségek ernyőszervezete az Európában élő 60 millió kisebbségi európai polgárt képvisel. A kolozsvári kongresszuson a FUEN több mint 50 tagszervezetének képviselői, összesen több mint 300 küldött és meghívott vett részt.

A kongresszus fő témája a Minority SafePack volt, vagyis a kisebbségi jogokat EU-s szintre kiterjesztendő keretcsomag, amely a nemzeti kisebbségek megmaradását és megerősödését biztosítaná az egész unióban. A Minority SafePack elképzelését az RMDSZ és a FUEN dolgozta ki, és az őshonos nemzeti kisebbségeket érintő nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén javasolt intézkedéseket az EU-nak. A kezdeményezés bejegyzését korábban elutasította az Európai Bizottság (EB), de határozatát a kezdeményezők megtámadták az EU luxemburgi bíróságán. A perben Románia és Szlovákia a kisebbségi kezdeményezés elleni oldalhoz csatlakozott, Magyarország pedig a kisebbségek oldalán foglalt állást. Végül a FUEN márciusban megnyerte a pert, az EU kormányának számító Európai Bizottság megállapodott a kezdeményezőkkel a javaslatcsomag részleges bejegyzéséről. Ehhez azonban a FUEN-nek legalább egymillió aláírást kell gyűjtenie az EU legalább 7 tagországa polgáraitól jövő áprilisig.

Eltérő helyzetek, eltérő kihívások

A nemzetiségi ügy EU-s szintű szabályozása radikálisan megváltoztatja a kisebbségekhez való viszonyulást, jelenleg ugyanis a kisebbségi kérdés szabályozása a tagállamok hatáskörébe tartozik, jelentős országos különbségekkel. A legtöbb nyugati ország – különösképpen a skandinávok – szinte tejbe-vajba füröszti nemzeti kisebbségeit. A másik véglet azonban szintén Nyugaton található: Franciaország még a nemzeti kisebbségek létét sem ismeri el, józan ésszel elképzelhetetlenül durva elnyomása megkérdőjelezhetetlen állampolitika több mint 200 éve. A kelet-európai országok kisebbségpolitikája a kettő között van, nem annyira nagylelkű, mint a nyugati országoké, de nem szélsőségesen kisebbségellenes, mint Franciaországban. Ebből fakadóan a kisebbségek helyzete is igen eltérő, az 1,3 milliós erdélyi magyarság, például, csak álmodozna olyan széles körű nemzeti jogokról, mint a 250 000-nyi finnországi svéd, vagy az 50 000-nyi németországi dán, viszont legsötétebb rémálmaiban sem képzelhetne el akkora jogfosztottságot, mint az 1,3 milliós franciaországi (elzászi) németség.

Nemcsak az országok kisebbségpolitikája eltérő, hanem a kisebbségek helyzete is. Vannak milliós nagyságrendű nemzeti kisebbségek, pár százezres kisebbségek és csupán néhány tízezresek. Egyeseknek van külső anyaországuk, amely támogatja őket, mások (hollandiai frízek, franciaországi bretonok, svédországi lappok, krími tatárok, cigányok stb.) viszont nem számíthatnak külső támogatásra. A kihívások tehát nyilván mások, derült ki a kolozsvári kongresszuson elhangzott felszólalásokból. Közös, EU-s szintű kisebbségpolitika kidolgozása aligha lesz könnyű, a FUEN-nek is jelentős kihívás a konkrét javaslat elkészítése.

Kelet-Európa reflektorfényben

A kongresszuson elfogadott kiáltvány leszögezi, hogy a kisebbségek helyzete nem tekinthető a tagállamok belügyének, EU-s standardokra van szükség, különös tekintettel a kis létszámú, illetve az anyaország nélküli kisebbségekre.

A FUEN kiemelt célpontja azonban a kelet-európai kisebbségek helyzetének javulása, nemzeti jogaik kibővítése és garantálása. Végül is a legtöbb nyugati kisebbség jóformán minden célkitűzését elérte, mindene megvan, a közös EU-s fellépést inkább a mostohább sorsú keleti kisebbségekkel való szolidaritásból szorgalmazzák.

Az autonómia tüskés kérdés, derült ki David Smith, a Glasgowi (Skócia) Egyetem professzora előadásából: noha fontos eszköz a kisebbségek megerősödése szempontjából, a keleti országok többsége veszélyforrásnak tekinti, a térségben csupán Magyarország (kulturális autonómia) és Szerbia (korlátolt területi autonómia a Vajdaság számára) karolta fel. A skót professzor azonban így is kiinduló példának tekinti a magyar és szerb megközelítést. Daniel Alfreider, a FUEN alelnöke, az autonóm Dél-Tirol kormányának minisztere és olaszországi parlamenti képviselő szerint eljön az autonómia ideje is, náluk sem zajlott egyik napról a másikra. Petra Roter szlovén kisebbségszakértő sajnálatosnak nevezte, hogy a kormányzati intézmények nem mindig teljesítik az emberi jogokra vonatkozó kötelezettségeiket, a kisebbségek törekvéseit problémának, sőt veszélyforrásnak tekintik, számos ország manapság is legfeljebb népviselet, néptánc formájában képzeli el az agyonhangoztatott diverzitást. A kisebbségek közös fellépése ezért is fontos, az anyanyelvi jogok szavatolásáról szóló, 1996-ban Barcelonában elfogadott keretegyezmény is annak köszönhető. Az anyanyelv ugyanis több, mint kommunikációs eszköz, a nemzeti identitás tartópillére, tehát alapvető emberi jog, szögezte le a katalán Josep-Maria Terricabras, a Barcelonai Egyetem professzora.

Aláírások Európa térképén

A kongresszus péntek esti fénypontja azonban nem Kolozsváron volt, hanem a közeli Bonchidán, a Bánffy-kastély udvarán. Ott került sor az aláírásgyűjtési kampány hivatalos elindítására. Vincze Loránt, a FUEN erdélyi elnöke szerint az aláírásgyűjtés meggyőzhetné a többségeket, hogy a kisebbségek gazdagabbá teszik Európát. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint nem is annyira az aláírásgyűjtés jelent kihívást, hanem az, hogy partnereket szerezzünk, olyanokat, akik képesek lesznek a döntéshozók véleményét befolyásolni, hogy a célegyenesben az ellenzéki hangokat is le tudjuk győzni. Hasonlóan vélekedett a dániai német Hans Heinrich Hansen, a FUEN volt elnöke, aki szerint együttesen fellépve, komoly érvekkel és kemény munkával Európa 60 millió kisebbségi polgára eléri célját, a Minority SafePack EU-s szintű elfogadását.

Az egymillió aláírás begyűjtése – amiből az RMDSZ 250 000-t vállalt be – minden bizonnyal könnyű lesz az 500 millió lakosú EU-ban, főleg, hogy bármely uniós polgár, többségiek is aláírhatnak. Az akció elindítása jelképes, az ünnepség pedig felemelő volt: Beethoven Örömódája akkordjaira az Európa minden sarkából érkezett kisebbségi szervezetek képviselői a kastély udvarán felállított Európa-térképen írták alá szimbolikusan a polgári kezdeményezést.