Együtt indulni tovább a jászoltól!

Várj és ne félj, az Úr jön már! – dalolták együtt karácsonyra várva a helyi és környékbeli magyar közösségek, családok a dévai református templomban az idén immár ötödik alkalommal megrendezett Várjuk együtt az Urat kórustalálkozón. A felekezetek és nemzetek közötti megbékélést szorgalmazó taizéi közösség egysoros dalocskáját Kolozsváron tanuló ifjú zenészek hozták el ezúttal a dévaiaknak. Éneklésükbe spontán kapcsolódtak be gyermekek, felnőttek, református, unitárius, római katolikus és ortodox hívek. Érezni lehetett, hogy aki ott van, mind-mind reménységgel várja az Úr érkezését. És jó volt megtapasztalni a közös várakozást. „Karácsony történeteiben azt látjuk, hogy a napkeleti bölcsek, a pásztorok együtt indulnak el megkeresni a betlehemi kisdedet, és lélekben megújulva együtt, immár más úton térnek vissza. A Szentírásban számos további példát találunk arra, hogy csak együtt sikerül célba érni. És ezek a történetek mind arra intenek, hogy felismerjük: mi is csak együtt tudunk megérkezni az Úrhoz. Ha egyénieskedünk, ha nem tudunk együtt haladni, nem érünk célba. Azt tapasztalom, hogy itt, a mi mindennapi életünkben is nagyon nagy igény van arra, hogy együtt legyünk, hogy együtt készüljünk karácsony szent ünnepére. És ne csak három napig tartson a csoda, hanem lélekben felöltődve együtt induljunk tovább is. Igény van erre a szívekben, és ez az igény az idei kórustalálkozónkban is megmutatkozott” – mondta az ünnepi alkalmat követően Rátoni Csaba dévai lelkipásztor.

A kórustalálkozóra valóban nagyon sokan eljöttek. Különböző felekezetekből és a közeli településekről is. Az istendicsőítő Jósafát történetére épülő rövid igehirdetést Ilkei Lóránd unitárius lelkész imája zárta. Majd a Téglás Gábor Elméleti Líceum Pimpimpáré gyermekkórusa, Lengyel Izabella zenetanár vezetésével színes műsorral örvendeztette meg a jelenlévőket.  A csengő gyermekhangokat ezúttal is a tanítók útmutató hangja ölelte körül, és János Zsuzsa óvónő vezetésével immár nagyobbacska diákok hangszeres kíséretet is biztosítottak a kórusnak. A dévai Szivárvány nyugdíjasklub énekkara ezúttal is hagyományos karácsonyi népdalokat és egyházi énekeket hozott Domokos Balázs karvezető hangszeres kíséretével. A házigazda szerepet is betöltő református Cantemus gyülekezeti kórus többszólamú művekkel dicsérte Istent, Lengyel Izabella karvezető irányításával. „Úgy érzem, a karvezetőnk, dalos társaink kitartásának köszönhetően sokat fejlődött a gyülekezeti kórusunk. Saját magamon is tapasztalom, hogy éneklés közben végre hallom a mellettem álló dalos társ hangját is. Azt gondolom, ez egy lényeges eleme az együtténeklésnek, hogy halljuk a társainkat, figyelni tudjunk a harmóniára. Ezt az odafigyelést türelemmel meg lehet tanulni. Akárcsak a mindennapi életünkben” – mondta Rátoni Csaba lelkipásztor.

A kórustalálkozó üde mozzanata volt a Kolozsvárról érkezett fiatalok (Molnár Johanna és Eszter, illetve Gáspár-Barra Áron) F-hole együttesének előadása. A népdalfeldolgozások nyomán felhangzó taizéi dalba az egybegyűltek is szívesen bekapcsolódtak, ráhangolódva az immár hagyományos közös Csendes éj eléneklésére. Idén a szokásosnál is meghatóbbra sikeredett a kórustalálkozó záró mozzanata. Az 55-ös Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat tagjai elhozták ez alkalomra a betlehemi békelángot. „Olyan jó volt látni, hogy a templomból kifelé menet sokan a kezükkel körbefogták a kis mécsest, hogy megóvják a pislákoló lángocskát. Úgy gondolom, a szívünkben is így kell óvnunk a betlehemi lángot, hogy tudjuk magunkkal vinni, tovább adni azt – mondta Rátoni Csaba lelkipásztor.