Életet vinni a megálmodott terekbe

László Bernadett unitárius lelkész néhány hete érkezett a Zsil völgyébe. Milyen lelkülettel, tervekkel vállalta az itteni szolgálatot? Hogyan fogadta a gyülekezet? Miért választotta a lelkészi hivatást? Maradna-e hosszabb ideig a Zsil völgyében? – érdeklődtünk a lelkésznőtől.– Gyepesből, a szülőfalumból érkeztem. Idén szeptemberben tettem le a kispapi vizsgát. A püspök úr monda, hogy az egyéves szolgálatom gyakorló segédlelkészként itt lesz, a Zsil völgyében. Ennek örültem, meg picit aggódtam is. Főleg azért, mert távolra kerültem az otthonomtól. De örültem, mert jártam már itt. Az előző lelkésznő, Márton Editke jó barátnőm, és több alkalommal voltam itt látogatóként, vendégként és teológusként is, hiszen 2020 nyarán itt töltöttem az egy hónapos nyári gyakorlatomat. Örömmel jöttem, mert nem volt teljesen idegen a hely. Az első két nap egy picit éreztem a távolságot az otthontól. De olyan szeretettel fogadtak, hogy az első vasárnap után már éreztem, jó helyre jöttem. – Mekkora gyülekezetekben szolgál itt?– A Zsil völgyében két társgyülekezet van: 90 lelkes a petrozsényi, és 112 lelkes a lupényi gyülekezet. Vulkánban is vannak 17-en. Habár a gyülekezet nagy része idős, nagyon lelkesen eljárnak templomba. Az időjárás néha közbeszól, főleg Lupényban, ahol eléggé távol, egy dombtetőn van a templomunk. De így is eljárnak szép számban. – Már gyülekezeti rendezvényre is volt alkalom... Megünnepelték az idősek vasárnapját.– Igen, hát ifjú lelkészként igyekeztem meghívókat készíteni, kiosztani, a gyülekezet vezetőségével kis ajándékot készítettünk az időseknek, a nők verset olvastak. Sikerült egy kis örömet szerezni. – Vannak-e nagy tervei az itt töltendő esztendőre?– Hát olyan nagy terveket még nem szőttem. Elsősorban elindultam végiglátogatni a gyülekezet tagjait. Aztán kicsit foglalkozni szeretnék a nőszövetséggel. Az elmúlt években nagyon sok felújítás történt. Az előző lelkésznő sokat pályázott, az épületeket nagyon szépen rendbe szedte. És én most úgy érzem, meg kellene töltsük élettel azokat a tereket, amelyeket megálmodtak, megvalósítottak. Aztán az élet hozza a maga lehetőségeit, hogy ki mit szeretne, mit lehet...– Ha lehetőség, illetve szükség lesz rá, el tudja képzelni hosszabb ideig az itteni szolgálatot? – Igen. A romántudásom aggaszt, de ez ellen is lehet tenni, mindenki biztat, hogy itt meg lehet tanulni. Ha megszokom, el tudom képzelni magam itt két-három évet. De ezen még nem gondolkodtam. Hallottam és látom, hogy ezek az emberek milyen lelkesek, és azt tapasztalom, hogy nekik a magyarságuk és az unitáriusságuk egyet jelent. És azt is tapasztalom, hogy egy kicsit ragaszkodóbbak a lelkészhez is, mint például egy olyan közösségben, ahol mindenki unitárius. – Egy ilyen szín unitárius faluból származik. Mi indította a lelkészi pályára?– Talán kicsit a neveltetésem, az iskolám. A székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Kollégiumban végeztem. Érettségi után dolgoztam két évet, és csak akkor felvételiztem a teológiára. Nagyon sok helyen kérdezik, hogy egy fiatal lányt mi késztet arra, hogy ezt a hivatást válassza, amely a mai korban nem olyan menő, mint az IT meg egyebek. És az évek során az ember ezt a kérdést újra és újra meg kell, hogy válaszolja, önmagának is. Én úgy vélem, hogy több tényező is befolyásolta a döntésemet. Az unitárius iskola mellett az is szerepet játszott az életem alakulásában, hogy édesapám a gyülekezetünk gondnoka volt jó néhány évig. Ott laktunk a templom árnyékában, mindenféle közösségi alkalmon részt vettünk a testvéreimmel, közmunkáztunk, szavaltunk, énekeltünk. Gyepes egy pici falu, és sokáig a Homoródszentmártoni egyházközségből járt ki a lelkész. Nyaranta kaptunk gyakorló teológusokat, és nekem nagyon tetszett, ahogyan ők foglalkoztak velünk. Kirándultunk, szalonnát sütöttünk a réten, beszélgettünk, énekeltünk, játszottunk. Ezek az élmények nagyon sokat jelentettek nekem, és igazából úgy érzem, ezek befolyásoltak leginkább a döntésemben. – Itt most jó száz kilométerre van a legközelebbi unitárius lelkészkolléga. Tartják-e a kapcsolatot?  Hamarosan, november elején tartják az unitárius zarándoklatot Déva várába. Készül-e a petrozsényi gyülekezet?– November 5-én lesz a zarándoklat. Készülünk nagy szeretettel. Jó dolog az, hogy a dévai kollégával, Ilkei Lóránddal együtt végeztünk idén. És a nagyenyedi kolléga is fiatal, még együtt hallgattunk órákat. Nagyon jó, hogy fiatalok vannak itt, akiket ismerek. Nemrég voltunk a kolozstordai egyházkör értekezletén. Közösen terveztük, hogy megmozgassuk az embereket. Ha lesz rá igény, szervezni akarunk kirándulásokat, megnézni ezt-azt, meghívni egy-egy előadót, elmenni színházba Kolozsvárra, kirándulni fiatalokkal. Reméljük, hogy meg is valósul valami a terveinkből.– Adja a Jóisten, hogy megvalósuljon, és áldásos szolgálatot kívánok itt, a Zsil völgyében!