Beszélgetés dr. Tatárné Vas Annával, a vasárnapi iskola-mozgalom munkatársával

Elkötelezetten a gyermekek iránt

2012. június 1. 20:14 (péntek) /

Benkei Ildikó, a Magyar Rádió munkatársa már évekkel ezelőtt beindította az ún. „vasárnapi iskola” programot, melynek keretében anyaországi pedagógusok a határon túl szórványban élő magyar gyermekekkel foglalkoznak. 

Január óta havonta egyszer az Arad megyei Borosjenőbe is ellátogat egy pedagógus családjával együtt, hogy az itteni magyar gyermekeknek segítsen magyarnak megmaradni, identitástudatukat erősítse.

 

– Egy Szeged melletti kis településen, Domaszéken élünk férjemmel és két gyermekünkkel. Foglalkozásunkat tekintve – bár rendelkezem pedagógus szakvégzettséggel is – szociális területen dolgozom segítő szakemberként, férjem pedig ügyvéd.

– Hogyan kerültek bele ebbe a programba?

– A településünkön élő, a programot kitaláló és szervező helyi vállalkozó, Kovács Attila újsághirdetés útján keresett önként jelentkezőket. Az induláskor még úgy tűnt, négyen kezdünk bele a programba, melynek kereteiben és lebonyolításában szabad kezet kaptunk. A program megvalósításához szerencsésebb a csoportmunka, mert minden felnőtt a saját személyiségét viszi bele. A kezdeti lelkesedés után azonban úgy tűnt, magunkra maradtunk. De lelkesedésünk ettől korántsem csökkent.

– Mi motivál egy anyaországi pedagógust, hogy havonta egy napot feláldozzon szabadidejéből, több száz kilométert utazzon saját költségén azért, hogy szórványban élő gyermekekkel foglalkozzon?

– Mondjuk úgy, hogy minden, a magyar nyelvet beszélő család és gyermek iránti elkötelezettség. Gyermekvédelmi szakemberként kiemelten fontosnak tartom a magyar nyelv ápolását, gondozását, a magyar történelem és hagyományok, szokások ismeretét, a gyermekek beszédkészségének, szókincsének fejlesztését Magyarország határain belül és kívül is. A másik indok: személyes, családi érintettségünk is van. A véletlen úgy hozta, hogy pont abban a városban adunk át a gyermekeknek ismereteket, ahonnan férjem édesapjának a családja származik, és jelenleg is élő rokoni kapcsolataink vannak.

– Milyen foglalkozásokat tartanak, és hogyan zajlanak ezek?

– A foglalkozások alapja a cselekedtetés melletti beszédkészség és kapcsolatteremtés fejlesztése. A Magyarország határán belül élő fiatalok esetén is az önkifejezést és a személyiség fejlődését segíti elő a magyar nyelv gyakorlása. Másrészt az elsajátított ismeretek, készségek révén megtanulják saját magukat kifejezni – játékos formában. Mindegyik gyakorlat jellemzője azonban az, hogy nem kötött korhoz. Az ideális csoportlétszám 10-15 fő ezeknél a gyakorlatoknál, de ha kevesebben vagyunk, akkor sincs baj.

Mozgásos, cselekvéses, valamint megfigyelést és részvételt igénylő, ismeretek, szokások, hagyományok megismerésen alapuló foglalkozásokat váltogatunk az egy napon zajló alkalmon.

A foglalkozásokat otthon férjemmel megosztva tervezzük, én a kommunikációs és készségfejlesztő helyzetgyakorlatokat, párom a történelmi ismereteket adja át képek, rajzos dokumentumfilmek, médiaeszközök útján a gyermekeknek. Az eszközök megteremtésében, beszerzésében, összeállításában teljes mértékben a saját erőforrásaink és találékonyságunk a mérvadó.

– Hogy látja, eredményes a munkájuk?

– Még úgy érzem, nagyon a folyamat elején vagyunk, eredményről még nem, inkább látható sikerekről lehet beszélni. Ha négy alkalom tükrében kell nyilatkoznom, akkor elmondhatom, hogy a gyermekek szívesen jönnek, nagyon jól érzik magukat, a tanult szavakat, kifejezéseket a foglalkozások során alkalmazzák.

– Miben segíti, illetve segíthetné munkájukat a helyi magyar közösség?

– Elsősorban abban, hogy gyermekeik számára lehetőséget adva minél több gyermek jön el az alkalmakra, s viszi tovább „jó hírünket, jó kedvünket”.

– Milyen terveik, célkitűzéseik vannak a jövőre nézve?

– Nem adtuk fel a reményt, hogy a kétszemélyes felkészítő csapatunkat stabil tagokkal bővítjük és még többféle, sokoldalúbb fejlesztési lehetőséget tudunk biztosítani a fiatalok számára. Célkitűzésünk pedig az, hogy minden gyermek a magyar szokásokra, hagyományokra nyitott füllel és szívvel érkezve jól érezze magát, és az alkalmakon tanult, elsajátított tapasztalati tudást később sikerrel, magyarságában erősödve tudja majd használni.

– Köszönöm a beszélgetést.

so- rán-

Hozzászólások