Emelni anyanyelvű oktatásunknak a hatékonyságát

Dr. Túsz Ferenccel – miután gratuláltunk az elmúlt hétvégén átvett Ezüstfenyő-díjhoz, amit személyesen Kelemen Hunortól vett át – nem a tudományos munkáiról, hanem a közösségi tevékenységéről beszélgettünk.

– Mit érez az ember, ha egy magas rangú kitüntetést kap attól az érdekvédelmi szövetségtől, amelyet évtizedekig képviselt különböző beosztásokban? RMDSZ-színekben milyen tisztségeket töltött be eddig?

– Kezdeném azzal, hogy Arad Város Tanácsának voltam a tagja mintegy 12 évig, illetve közel egy évig Arad Megye alprefektusa is. Városi tanácsos koromban többször voltam a gazdasági, illetve a politikai szakbizottságnak az elnöke. Amire büszke voltam, de általában nem járt sikerrel, Pellegrini Miklós helyettes főtanfelügyelő úrral, illetve másokkal közösen elkészítettük az Arad Megyei Magyar Oktatási Stratégiát. Nagy fájdalmamra az papíron maradt, gyakorlati hasznot nem hozott, mert mindenki csak beszélt, de nem lett belőle semmi konkrétum. Reménykeltő, hogy az elmúlt héten felkerekedtünk a helyettes főtanfelügyelő úrral, hogy előmozdítsuk a jelzett stratégiában szereplő pontoknak az egyikét. Kiutazunk Kisperegre, ahol összegyűjtöttük az iskolásoknak a szüleit, mintegy 30-at. Azt ígértük nekik, hogy ott is megvalósítjuk azt, ami Aradon már működik, vagyis: a gyermek 9 órakor elmegy az iskolába vagy az óvodába, ahol 12 óráig tart az oktatás. Utána szünet, majd ebéd következik, játszanak egy keveset, majd tanár vagy tanító felügyeletével elkészítik a házi feladataikat. Miután megvan, 18 óra tájban hazamennek zsebre tett kézzel, iskolatáska, illetve könyvek, füzetek nélkül. Csupán pénteken visznek haza tanulni valót. Nem az én ötletem, de erre tanítom a diákjaimat is: azt csináld életedben, amit szeretsz, abban legyél a legjobb, illetve, te legyél Románia legnagyobb tolvaja! Vagyis a választott mesterségének a tudnivalóit lopja el bárkitől, aki nála jobban műveli.

– Honnan származik ez a fajta hozzáállás?

– Egyszerű: én az életemben rengeteget loptam, köztük ezt az ötletet is. Harkányban hallottam egy szülőtől, aki elmondta, hogy egész nap dolgoznak. Erre megkérdeztem: a gyermekeikkel mikor foglalkoznak? Úgy kerültem Harkányba, hogy oda minden évben viszek aradi gyerekeket úszóversenyre. Idén nem vihettem, mert elvitték őket Kolozsvárra.

– Tapasztalt-e valamilyen pozitívumot az ötlete nyomán?

– Hogyne. Amikor elmondtam az embereknek, az arcukon látszott, hogy kivirulnak, és tetszik nekik, mert egy komoly munkától megszabadulhatnak, ráadásul a gyermekük nem stresszes állapotban indul reggel az iskolába, mert a házi feladatait szakember felügyelete mellett készítette el. Ugyanakkor arra is megkértem őket: a gyerekeiket ne magolni, hanem helyesen tanulni tanítsák! Ez csak egyik ok, a másik viszont a tanügyi törvény, amiről olyan információim vannak, hogy Romániában a tananyag az egyik legbőségesebb, ezért a gyerekeknek nincs idejük elsajátítani.

– Ezt példával is alátámasztaná?

– Hogyne, vegyük a matematikát, ami olyan, mint egy ház, amit ha úgy építesz, hogy egy sor téglát kihagysz, az összedől. Meg aztán több fajta gyerek van, főleg a mi, a magyar oktatásunkban nem igazán van szelekció. A Moise Nicoară Kollégiumban van szelekció, ráadásul azokat a szülők meditálni is küldik. Nálunk viszont egy-egy osztályban van nagyon okos, közepes és gyenge, mert a szülőknek nincs idejük foglalkozni velük, ezért mindkét fél stressz hatás alatt él. Másik ok a diferenciálódás, ezt az unokáimtól tudom, mert nekik hála Istennek, van egy olyan édesanyjuk, aki felnőtt a feladathoz, és komolyan foglalkozik velük. Olykor az apjuk is besegít, de nem ez a lényeg, hanem: nem minden gyermeknek vannak ilyen tanulási feltételei. Az előbb jelzett eseteknél a tanár nem tudja, milyen színvonalon tanítson. Ha az alsó szintre megy, a jobbak unatkoznak az órán, ha viszont felső szinten tanít, a gyengébb diákok semmit sem értenek. A délutáni felkészítő tanár munkája mindezt kiküszöbölheti, mert azzal a gyerekkel is megszerettetheti a matematikát, aki addig utálta.

Megszerettetni a matematikát

– Erre van kézzelfogható példája?

– Nekem volt egy módszerem: amikor először mentem be egy osztályba, leteszteltem a gyerekeket, hogy megtapasztaljam, milyen színvonalú a tudásuk. A gyengébb tanulóknak könnyű feladatokat adtam, hogy egyedül megoldhassák őket, legyen sikerélményük. Ha az megvan, akkor megszeretik a matematikát is, és törekszenek az egyre nehezebb feladatok megoldására. Ha viszont a gyengébbeknek soha nem jön ki az eredmény, nincs sikerélményük, egyre jobban utálják azt.

– Értem, de térjünk vissza az eredeti témánkhoz: a délutáni felkészítés költségeit ki fogja fedezni?

– Ha az uzsonna felét állná az önkormányzat, a másik felét szívesebben fedeznék a szülők. Számításaink szerint egy délutáni uzsonna fejenként 10 lejbe kerülne, szerintem a szülők beleegyeznének, hogy naponta 5 lejért a gyermekük meleg ételt kapjon. A felkészítő pedagógus fizetésének a biztosítására pályázati forrásokat, vagy alapítványi támogatásokat próbálunk bevonni. Olyan lehetőség is van, hogy Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök Kolozsváron próbál támogatást szerezni hozzá. A működéshez viszont az is szükséges, hogy minél több gyermeknek a szülei igényeljék a délutáni felkészítőt, mert 1-2 gyermek miatt nem vállalják a pedagógusok.

– Tehát kísérleti jelleggel Kisperegen hamarosan beindul a délutáni felkészítő?

– Ha elég sok szülő igényli szándéknyilatkozatban, akkor tanévkezdéstől beindulhat.

– Sok sikert kívánok a magyar közösségépítő törekvéseihez! Köszönöm a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!