Erdély nélkül Budapest nem sokra megy

Szászváros és – idén első ízben – a Mócföldi Brád után a Hunyadmegyei szórványmagyarság Petrozsényben is már vasárnap délután megünnepelte március 15-ét, a Magyar Szabadság ünnepét.

Az ünnepség a római katolikus templom kertjében kezdődött, a tavaly ilyenkor felavatott székely kapunál és kopjafánál, ahol Ács Éva, a Jézus Szíve gyermekotthon igazgatója versbe öltött fohásszal köszöntötte az ünneplő közönséget. András József, a helyi RMDSZ-szervezet elnöke a székely kapu és a kopjafa jelképes üzenetét, a hazához való kötődést és az örökkévalóságot hangsúlyozta ünnepi beszédében. A kopjafa megkoszorúzása után a magyarság a templomba vonult, az ünnepség ott folytatódott.

Vajon a szabadság ugyanazt jelenti-e ma is, mint a márciusi ifjak idején, vagy jelentése eltorzult az évek és a történelem viharai során? Manapság sokak szerint a szabadság azt jelenti, hogy mindenki saját feje szerint megy, holott a szabadság Isten igéjében van, hangsúlyozta Gáll Sándor református lelkipásztor. A szabadság továbbra is az isteni gondviselésben, ember- és nemzettársainkkal együttvéve valósul meg, most is ugyanaz a magasztos eszme, a nemzeti összetartozás, a nemzeti önazonosság alapeleme, melyért hősök életüket áldozták a szabadságharc idején. Kardos József unitárius lelkész, illetve a házigazda Varga Rezső római katolikus plébános hasonlóképpen a nemzet–szabadság–Isten szétválaszthatatlanságát hangsúlyozták áldásaik során. Akárcsak az előző években, Petrozsényban a három történelmi egyház és híveik közösen ünnepelték március 15-t.

Ami példaértékű kellene hogy legyen a magyarság számára. Erdélyben és az anyaországban egyaránt, mert a széthúzás csak kudarcra vezethet, míg a siker kulcsa az összefogás. Már a szabadságharc idején nyilvánvaló volt, hogy Erdély nélkül a budapesti forradalmárok lelkesedése nem sokra megy, a fontos csaták Erdélyben zajlottak, s az erdélyi magyarság hozzájárulása létfontosságúnak bizonyult. 1848 bebizonyította, hogy a magyarság összefogva emelkedik fel: ez most sincs másképp, ha felbomlik a magyarság egysége, szétszakad a nemzet, derült ki Dézsi Attila prefektus üzenetéből, melyet Kacsó Roland tolmácsolt. Más megyei elöljárókhoz hasonlóan a főispán idén nem jelent meg személyesen a petrozsényi ünnepségen, mivel az ezzel majdnem egy időben Déván zajló hasonló március 15-i megemlékezésen vett részt.

Hasonlóan fogalmazott Széll Lőrincz, az országos ifjúsági hivatal vezetője, helyettes államtitkár, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabadság eszméje alatt 1848-ban eltérő vagyonú, társadalmi helyzetű, műveltségű és felekezetű emberek röpke néhány óra alatt nemzetté kovácsolódtak, s kivívták a magyar nemzet felemelkedésének jogát. Együttes erővel a magyar győztes nemzet, közösen, s nem egymással szembefordulva kell dolgozzunk most is, gyermekeinkért, feleségeinkért, közönségünkért, nemzetünkért, jövőnkért.

Claudiu Cornea, Petrozsény alpolgármestere Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester jókívánságait tolmácsolta, majd köszönetet mondott a magyarság jelentős szerepéért, mellyel Petrozsény fejlődéséhez hozzájárult.

A márciusi ifjak példája, a szabadságharc erőt ad a nemzetnek a nehézségek leküzdésére, mondta ünnepi beszédében Talabér Márta, országgyűlési képviselő asszony, a Veszprém megyei Várpalota testvérváros polgármestere, aki a bányavidékre érkezett együtt ünnepelni a hátáron túlra rekedt szórványmagyarsággal. Mert sorsunk közös, ugyanabban a közös múltban gyökerezik, s a jövő is csak közös lehet. Ami a kettős állampolgárság révén immár jogilag is közösségbe ölti az eddig inkább szellemi téren egységes anyaországi és határon túli magyarságot. Mert sose késő a nemzetért dolgozni, ahogy annyi hős tette még a legnagyobb üldözés idején is.

Az ünnepség a Jézus Szíve gyermekotthon diákjainak verses-zenés előadásával végződött. Ács Éva ismét kitett magáért, a gyerekek szépen szavaltak, énekeltek, ami annál is kiemelkedőbb teljesítmény, hogy közülük csak fele magyar, a többiek 1-2 éve tanulnak magyarul. Végül a római katolikus plébánián szeretetvendégségre került sor.