Erővel, hittel és áldozatkészséggel megáldott közösség

Telt házas gálaműsorral ünnepelte a hétvégén 30. születésnapját az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezete. Vasárnap délután a Dévai Művészeti Színház nagytermében gyülekeztek az ünneplők, magyar emberek a megye minden sarkából: Urikánytól Brádig és Szászvárostól Marosillyéig. Közel félezren jöttek, gyermekek, fiatalok, felnőttek és idősek, akik úgy érezték, ott a helyük ezen a nagy közös ünnepen. – Azzal a szándékkal szerveztük a gálaműsort, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik 1989 decemberében itt Déván, Vajdahunyadon, a Zsil völgyében mertek remélni, tervezni és tenni is. Akik 1990 első heteiben megalakították a helyi magyar közösségek első szervezeteit. És köszönetet mondjunk azoknak is, akik az elmúlt esztendők harmincszor 365 napján kitartóan dolgoztak a közösségünkért, szervezetünk célkitűzéseinek megvalósításáért. És nyilván köszönetet kívántunk mondani azoknak is, akik a Szövetség vezetőiként támogatták Hunyad megyei törekvéseinket, mellettünk álltak, és most elfogadták meghívásunkat: Kelemen Hunor szövetségi elnöknek, Markó Béla volt szövetségi elnöknek és Takács Csabának, aki kettős minőségben volt jelen az ünnepségen, mint az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezetének alapító tagja és mint volt országos ügyvezető elnök, akinek a víziója, munkája, támogatása benne van minden Hunyad megyei megvalósításunkban – mondta Winkler Gyula EP-képviselő, aki az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezetének elnökeként ünnepeltje, de egyben szervezője és házigazdája volt a vasárnapi eseménynek.

A gálaműsort a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum Pimpimpáré kórusa nyitotta meg, Lengyel Izabella zenetanár vezetésével szólaltatva meg farsangi gyermekdalokat, illetve ifj. Somorjai József- és Selmeczi György-műveket. Majd színpadra lépett a Szent Ferenc Alapítvány néptánccsoportja Szabó Annamária, Petőfi-ösztöndíjas táncoktató vezetésével és a Szabó Juliánna vezette Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület tánccsoportja, akik Vörös Árpád Petőfi-ösztöndíjas táncművész irányításával székelyföldi és bukovinai székely táncokból hoztak ízelítőt. A megye történelmi hagyatékát ápoló Dél-Erdélyért Kulturális Társaság Renaissance együttese korabeli táncokkal lépett színpadra, a dévai Szivárvány Nyugdíjasklub énekkara pedig Domokos Balázs vezetésével bukovinai székely dalokat, mesét, táncot adott elő. – Örömmel, bizakodással töltött el az a sok ragyogó szem, mosoly, a lendület, az odaadás, mellyel a megye különböző közösségei elénk állították kitartó munkával őrzött, átörökített értékeinket. Felemelő érzés volt a közönség soraiból vagy épp a kulisszák mögül szemlélni ezt a sokszínű műsort, látni azt, hogy itt Hunyad megyében sokan vannak, akik őrzik a hagyományt, a táncot, a dalt, a verset, a mesét, mindazt, ami minket Hunyad megyei magyarrá tesz. És öröm látni azt, hogy van, aki mindezt átadja, vannak szülők, nagyszülők, pedagógusok, és vannak fiatalok és gyermekek, akik egészen zsenge korukban magukénak érzik ezt a sok kincset, és ápolni akarják. Ez reménységgel tölt el egy olyan esztendő küszöbén is, amelyben komoly kihívások elé nézünk – mondta Winkler Gyula.

Az ünnepi felszólalások sorát Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke nyitotta meg, aki megemlítve a megye történelmi, kulturális, társadalmi értékeit, a Téglás Gábor Elméleti Líceum építésének történetét emelte ki, párhuzamba állítva azt az RMDSZ 30 esztendejével. – Egyszer, amikor Hunyad megyébe látogattam, Takács Csaba, akkori ügyvezető elnök kérésére megnéztem egy betonvázat. Azt mondták, iskola lesz belőle. Elég hitetlenül szemléltem az évekkel korábban félbehagyott építményt. De akkor már tudtam, hogy ez a közösség erős, hogy célkitűzéseit képes megvalósítani. Láttuk az erőt, a hitet, a szolidaritást és az áldozatkészséget. Nagyon komoly összefogásra volt szükség, anyagi támogatásra, akaratra, kitartásra, munkára. De elkészült az iskola. (...) Hasonlóan látom az RMDSZ elmúlt 30 esztendejét is. Látom magam előtt a betonvázat, azt, ahogyan kezdődött, ahogyan tégláról téglára épült a szervezet. Amit ma látunk, már nem hasonlít arra a kezdetleges vázra. Mint ahogy az iskolában sem fedezhető már fel a betonváz. De ez a dévai történet világosan mutat rá arra, hogy a betonvázban meg kell látni a majdani iskolát. Hogy egy kínlódó, szenvedő közösségben észre kell venni az értékteremtés képességét. (...) Sok ilyen történet van. De ezek tanulságát a szórványvidéken kaptam meg leginkább. (...) Használom ezt a szót, hogy szórvány, bár nem kedvelem. Mert a közösségek, melyeket jelöl, nem szétszóródtak, (...) hanem megmaradtak a megtizedelő történelmi események nyomán. Ezért, aki itt él, az tíz helyett dolgozik. És tízszeresen büszke lehet megvalósításaira. Ezért köszönöm a Hunyad megyei kollégáknak, közösségnek a példamutatást, hogy képesek hinni és áldozni. És amit hittek és álmodtak, képesek voltak megvalósítani – mondta Markó Béla.

Takács Csaba az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezetének egyik alapítójaként szólt az ünneplőkhöz, gondosan őrzött dokumentumokat, feljegyzéseket tárva hallgatósága elé. – 1989 decemberében Hunyad megyében is kritikus pillanatokat éltünk meg. Talán leginkább Vajdahunyadon. De rögtön utána nekifogtunk az építkezésnek. Számbavétellel kezdtük – emlékezett Takács Csaba, megsárgult lapú füzetből olvasva fel a magyarság 1990-es számadatait. Elérzékenyülve említette név szerint azokat a munkatársait, akikkel lajstromba vették azt a sok-sok értéket is, amely megmaradásra, jövőépítésre kötelezett. Már rögtön a 89-es fordulat után kiharcolták az önálló magyar iskolát Déván. Épület hiányában nem lehetett hosszú életű az intézmény, de megszületett az az ígéret, hogy ha egyszer lesz megfelelő épület, a magyar iskola önállóan működhet. Igazából ez jelentette a mai Téglás Gábor Elméleti Líceum intézményi alapját. És megszületett a ma is virágzó testvérmegyei, testvérvárosi kapcsolat, lassan éledni kezdtek a kisközösségek, a hagyományőrzés, a kulturális szervezetek. Elkezdődött a restitúció. Olyan magyar tisztségviselők kerültek Hunyad megye élére, akik megállták a helyüket, megalapozták a magyarság iránti tiszteletet, bizalmat – elevenítette fel az elmúlt 30 esztendő néhány momentumát Takács Csaba. Majd Duray Miklóst idézve mondta: vigyázni kell a kenyér héjára, mert ha az lemorzsolódik, hamarabb penészesedik a bele. – Mi vagyunk a héj, a székelység a bele – zárta beszédét a Hunyad megyei származású RMDSZ-politikus.

Tömör visszatekintést hozott a lupényi MADISZ-ból induló Dézsi Attila számvevőszéki tanácsos felszólalása is: (...) Voltunk álmodozók és lettünk pragmatikusak, voltunk plakátragasztók, de lett magyar képviselet, voltunk élesen dorgálva és könnyes szemekkel bátorítva, voltunk jobboldaliak, de lett visszaszolgáltatás, voltunk baloldaliak, de mentettünk sokunkat, voltunk esélytelenek és lettünk győzedelmesek, volt, hogy jelképeinket rombolták, de mi lettünk az iskolaépítők, voltak bírálóink, de lettünk tisztelt partnerek, voltunk alkotók, de sohasem megalkuvók ... és mindehhez kellett egy szövetség – minden magyarnak és minden magyarért.  Köszönet jár elsősorban azoknak, akik nem tértek le a 30 évvel ezelőtt kijelölt útról. Nekik köszönhető, hogy az RMDSZ az egyetlen olyan politikai szervezet Romániában, amely kitartott eredeti célkitűzései mellett, melyeket alapítói megálmodtak, kijelöltek – mondta Dézsi Attila, Petőfit idézve biztatva hallgatóságát: vigyük tovább az álmunkat, mert lelkünk szeme a jövőbe néz.

Szintén a Zsil völgyéből induló hajdani MADISZ-os társa, a Hunyad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóságot vezető Széll Lőrincz, Böjte Csaba ferences szerzetest idézve szólalt fel, rámutatva, hogy mindenki különleges és fontos egy közösségben. És mindenkire szükség van ahhoz, hogy a Hunyad megyei magyar közösség megmaradjon és fejlődjön.

Dr. Máté Márta Hunyad megyei főtanfelügyelő-helyettes, városi tanácsos és Pogocsán Ferdinánd dévai alpolgármester rövid felszólalásban elevenítette fel az első dévai RMDSZ-gyűlések hangulatát, köszönetet mondva minden munkatársuknak, akik kitartottak a 30 esztendő alatt, és hálát adva Istennek az erőért, egészségért és bölcsességért, amellyel a közösséget szolgálókat megáldotta.

Az összefogás, a kitartó munka eredményeként, az RMDSZ meghatározó szerepet tölt be az erdélyi és romániai politikai életben, a Kárpát-medencében, de az Európai Unió kisebbségpolitikájában is. Mindez nagyon sok ember munkájának köszönhető, de fontos szerepe van e munkában a kormányosnak is, köszöntötte a színpadon Kelemen Hunor szövetségi elnököt Winkler Gyula EP-képviselő. Kelemen az ókori népek tisztelte jó és rossz csillag példáját említve mutatott rá: az erdélyi magyarság életében 1989-ben végre feltűnt a jó csillag, amely a szabadság, a társadalmi egyenlőség és igazságosság, a nemzeti identitás eszméjét hordozza. – Száz évvel az impériumváltás után, harminc esztendő munkájáról kell elszámolnunk. Arról, amit a mi nemzedékünk épített. 1989 decemberében a közösségünk halálra volt ítélve. Volt erőnk ezt a közösséget újra életre kelteni. Volt erőnk, mert a céljaink tisztességesek, nem mások ellen irányulnak. Itthon akarunk maradni, magyarként élni. Nehéz esztendők voltak. Intézményeket kellett létrehozni és élettel megtölteni, jogszabályokat alkotni és érvényre juttatni, visszaszerezni az elkobzott vagyont. Az erdélyi magyarság szolidáris volt. A 100 esztendő alatt megtanultuk, hogy helyettünk a munkát senki el nem végzi. Megtanultuk, hogy felelősek vagyunk egymásért. Köszönetet kell mondanunk azoknak, akik kitartottak a Szövetség mellett. Még akkor is, ha időnként csalódtak. Ha látták, hogy az 1990-ben megfogalmazott célokat lassan érjük el. De tudták, hogy ezt a munkát nem végzi el más, időnként fogcsikorgatva, időnként összeroskadva, de újra talpra állva, együtt mentünk tovább. Köszönet nekik, köszönet az erdélyi magyaroknak ezért a 30 évért! És köszönet azoknak a kollegáknak, akik nap mint nap nem voltak a híradókban, de vitték a zászlót, építették a közösséget, rakták a téglát téglára. És köszönet azoknak a civilszervezeteknek, egyházaknak, akik mindig ott álltak mögöttünk, bátorítottak és segítettek, hogy haladhassunk ezen az úton. Felnőtt egy újabb nemzedék, azoké, akik '89 után születtek.  Alkotóerejük teljében vannak és a mi felelősségünk, hogy nekik és gyermekeiknek lehetővé tegyük, hogy ezeket az ideákat kövessék. (...) A román politika mindig adott nekünk feladatot. Voltak, akik román pártokhoz elszegődve, egy-egy doktrína mentén keresték a megoldást. Az RMDSZ a centrumban maradt, és próbált egy olyan ernyőt kifeszíteni, amely a magyar közösség érdekeit védi. Az elmúlt harminc esztendőben igyekeztünk, hogy a dolgokat a helyükre tegyük, hogy a kisebbségi jogok kisebbségi jogok legyenek, hogy a magyar iskola az magyar iskola legyen, hogy az utcanévtábla az utcanévtábla legyen, hogy a mi közösségi jogaink közösségi jogok legyenek, hogy a közösségi vagyon visszakerüljön és a közösség tulajdonában legyen, mert ott van a helye. A következő években is ezt az utat kell folytatnunk, és a következő évtizedekben is a dolgokat a helyükre kell tenni. De ehhez meg kell tudnunk újulni, meg kell tudnunk változtatni magunkat ott, amikor szükség van változásra és változtatásra és helyet kell teremtenünk a  felnövekvő nemzedéknek. Ehhez kívánom, hogy erőnk és hitünk legyen és szemünket a jó csillagon tartva a szabadság, a társadalmi egyenlőség és igazságosság, a nemzeti identitás eszméjét kövessük! – mondta Kelemen Hunor.

A köszöntőket és kulturális mozzanatokat követően a szövetségi elnök átnyújtotta Winkler Gyulának, az RMDSZ Hunyad megyei elnökének a Szövetség 30. születésnapja alkalmából kiadott nagyméretű díszoklevelet. Majd színpadra szólítottak további harminc személyt, a megyei és helyi szervezetek alapítóit, elnökeit, civilszervezetek vezetőit, akiknek Kelemen Hunor és Winkler Gyula nyújtotta át az elismerő oklevelet, köszönetet mondva a „romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezetének megalapításában és tevékenységében betöltött szerepükért.” A gálaműsort követő állófogadáson további 270 személy vehette át az elismerő oklevelet. A számbavételt, bizakodást és reménységet hordozó ünnepség a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével zárult.