Európai mentőöv a kőszénbányászatnak

Mégsem olyan sötét a jövő a zsilvölgyi kőszén-bányászat számára, miután a nyáron már végnapjait számolták?

Néhány hónappal ezelőtt kevesen számítottak volna arra, hogy a bányászat belefér Brüsszel energia-politikai elképzeléseibe. Az akkori elképzelések szerint az Európai Bizottság a környezetbarát megújuló energiaforrásokra helyezi a hangsúlyt, s 2014. október 31-ig előírja a veszteséges kőszénbányák bezárását. Kizárólag a veszteséges bányák bezárását, a nyereségesek 2014 után is folytathatják tevékenységüket. Csakhogy a Zsil völgyében jelenleg működő 7 bánya mindegyike veszteséges, az ezeket működtető Országos kőszénbánya-vállalat (OKV) pedig az állam legnagyobb adósa.

Bányászat több szemszögből

Jóllehet a kőszénbányák bezárása csupán 4 országot – Lengyelországot, Németországot, Spanyolországot és Romániát – érintett volna az EU 27 tagországa közül, kedden az Európai Parlament nagy többséggel fogadta el a német szocialista EP-képviselő után elnevezett Rapkay-jelentést. Mely 2018. december 31-ig engedélyezi a kőszénbányászat állami szubvencionálását. Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő is aláírta a Rapkay-jelentést, s a szubvenció meghosszabbítása mellett szólalt az uniós parlament plénuma előtt.

Végül az Európai Parlament nagy többséggel, 465 mellette és 159 ellenszavazattal fogadta el a Rapkay-jelentést. A jobboldali néppárt és a baloldali szocialisták támogatták a jelentést, míg a liberálisok és a zöldek vehemensen ellenezték, számolt be Winkler Gyula. Utóbbiak a környezet-szennyezés miatt kardoskodtak a kőszénbányászat szubvenciókkal való tovább éltetése ellen, a liberálisok pedig azért, mert az állami szubvenció eltorzítja a piaci verseny körülményeit. Ellenben a más kérdésekben általában egymással kibékíthetetlenül szembenálló néppártiak és szocialisták más szempontok szerint szavaztak.

Fontos szempont az EU energetikai stabilitása és függetlensége. A kőszén továbbra is jelentős energiaforrás, amit rövid távon leginkább a földgáz és a kőolaj tud pótolni. Ami még import-függőbbé tette volna az amúgy is meglehetősen sebezhető Uniót, s még kiszolgáltatottabb pozícióba Oroszországgal, illetve a közel-keleti arab országokkal szemben, ahonnan kapja a földgáz, illetve kőolaj zömét. A megújuló energiaforrásokra (szél, nap, víz, biomassza stb.) való átállás ugyanis időbe kerül, hosszú távú stratégián alapszik. Amire a gazdasági világválság aligha a legkedvezőbb időszak.

Ugyanakkor a veszteségesség kérdése sem olyan egyértelmű, mint ahogy első látásra tűnne. Sok minden függ a kőszén világpiaci árától. „Ilyen piaci körülmények között, ki tudná megmondani, mennyi lesz a kőszén világpiaci ára 4 év múlva? A színesfémek és a kőolaj ára, például, rengeteget ingadozott az utóbbi években”, mondta Winkler Gyula. Lehet, hogy áremelkedés esetén a manapság veszteséges spanyolországi, lengyelországi, németországi, vagy Zsil-völgyi kőszénbányászat nyereségessé válhat. Sőt, az új technológiák bevezetése révén a környezetszennyezés is kiküszöbölhető, s környezetbarát módon lehet kitermelni, illetve hőerőművekben felhasználni a kőszenet. Az állami szubvenció meghosszabbítása tehát nem feltétlenül szocialista rögeszmékhez való ragaszkodást tükröz.

Esély, nem tálcán kapott megoldás

Az EP-döntése azonban korántsem jelenti a megoldást. A végső szó ugyanis az európai tanácsot illeti, nem a parlamentet. Csakhogy a 465:159 arányú szavazat erős jelzés a tanács irányába, súlya sokkal nagyobb, mintha csak néhány szavazatkülönbséggel fogadták volna el a Rapkay-jelentést.

Országon belül sem jelent biztos megoldást, csupán esélyt, véli Lakatos Zoltán, a Zsil-völgyi bányászszakszervezetek ligájának elnöke. Az EP-jelentés elfogadása – melyben Winklernek is szerepe volt – lélegzetvételt jelent a Zsil-völgyi bányászat számára, véli a bányászvezér. A beruházás, a műszaki fejlesztés azonban elengedhetetlen, nélküle a kőszénbányászat nem válhat nyereségessé. Jelenleg a bányavidéken a hetvenes évek technológiájával termelik ki a kőszenet, s ebből kifolyólag a gigakalória 110 lejbe kerül, amit az állami szubvenció révén 58 lejért adnak el a marosnémetii hőerőműnek. Még így sem versenyképes, a földgáz gigakalória ára például 33 lej. Ilyen körülmények között aligha meglepő, hogy a saját megmaradásukat szem előtt tartó hőerőművek nem lelkesednek a Zsil-völgyi kőszénért, s alternatív erőforrások után érdeklődnek. Mert az energiát végső fokon a lakosság fizeti meg, s ki az, aki örülne, ha megduplázódna fűtés- vagy áramszámlája?

Lakatos Zoltán szerint a kiút a bányák bekebelezése a Hidroenergetica nevű energetikai óriásvállalatba, melyet a kormány létesíteni tervez. A szakszervezetek már régóta követelik ezt a megoldást, a kormány azonban folyamatosan elhalasztotta a döntést. E mellett természetesen elengedhetetlen a bányák műszaki korszerűsítése, új technológiák bevezetése, amit a szakszervezet szintén régóta szorgalmaz, s ami olyan 60-80 millió eurós beruházást jelentene, az alkalmazottak létszáma folyamatos csökkenése mellett.

2018-ig ugyanis az OKV 8900 alkalmazottja közül több mint fele eléri a nyugdíjkorhatárt, szemléltette a helyzetet Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa. A bányászok ugyanis már 45 évesen nyugdíjba vonulhatnak!

A hogyan tovább Zsil-völgyi bányászat azonban továbbra is konkrét válasz nélkül maradt. Talán a héten, amikor több minisztériumot tömörítő bizottság érkezik a Hunyad megyei bányavidékre a jövőstratégia kidolgozására. Jelenleg Romániában az energia körülbelül 40%-a származik kőszénből, ami nagyobb arány, mint az EU más tagországaiban.