Felszabadultan, szeretetben együtt lenni

A pécskai Hajnalcsillag Hit és Fény Közösségben vasárnap délután, a farsangi vigasság jegyében megtartott találkozón Hajas Erzsébet csoportfelelős új vendégeket köszöntött Amalia Cojocariu logopédust és gyógypedagógust, valamint az édesanyját, Luciát.Ezt követően, a Pápai Levélből olvasott fel, amit a február 11-én megszervezett, Betegek 22. Világnapjára írt a katolikus egyházfő: „Kedves Testvéreim! A Betegek 22. Világnapja alkalmából – melynek témája: Hit és szeretet: nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért (1 Jn 3, 16) – különösen a betegekhez fordulok és mindazokhoz, akik ápolják, gondozzák őket. Az Egyház a szenvedő Krisztus különleges jelenlétét ismeri fel bennetek, kedves betegek. Azaz, a szenvedésünk mellett, sőt azon belül ott van Jézus szenvedése, aki velünk hordozza terhünket, és kinyilatkoztatja annak értelmét. Amikor Isten fia vállalta, hogy keresztre feszítsék, lerombolta a szenvedés magányát és megvilágította sötétségét. Ily módon Isten irántunk való szeretetének misztériuma előtt állunk, amely reménnyel és bátorsággal tölt el minket: reménnyel, mert Isten szeretet-tervében a fájdalom éjjele is megnyílik a húsvéti fényre; bátorsággal, hogy minden viszontagsággal az ő társaságában, vele egyesülve nézzünk szembe – olvasta lelki felvezetőjében a csoportfelelős. Ezután vette kezdetét a farsangi jelmezes mulatság, melynek során spanyol táncosnő, Bathman, bohóc, királyfi, Dracula, cowboy, kéményseprő, jó tündér, pókember, Dalmata kutyus tini-nindzsa és hajóskapitány mutatkozott be, a jelmezéhez illő tánccal. Az ünneplés részét képezte a Veronika Zeneprojektnek, Muntean Erzsébet nyugalmazott óvónő általi ismertetése. Ez felöleli a 3-7 éves korú, sajátos nevelésű, hátrányos helyzetű és más okokból akadályozott fejlődésű gyermekek rehabilitációját, személyiségfejlesztését, zenepedagógiai módszerek alkalmazásával. A továbbiakban koccintással, tortával ünnepelték meg Moş Tímea kinetoterapeutának, a Közösség tagjának a 22. születésnapját. Az alkalomra Rózsika mama finom sóspogácsát is sütött, és minden anyuka süteménnyel érkezett. A vigasság csúcspontját képezte, amikor a telet jelképező bábut, a télűző versike kíséretében, ujjongás közepette meggyújtották, majd kidobták az udvarra. Felemelő érzés volt a farsangi vidámságban látni a sérült fiatalok felszabadultságát, a szeműk ragyogását, a maguk közösségében, ahol nem bámulnak, nem szólnak meg senkit, hanem szeretetben együtt lehetnek, mint egy valódi nagycsaládban.