Fölöttébb kérdéses a megmentés

Két szakszervezeti vezető lépett éhségsztrájkba a Hunyad megyei energetikai konszern (CEH) petrozsényi székhelye előtt az óriásvállalat fölöttébb borús kilátásai miatt. Vasile Păduraru, a lónyai bánya szakszervezeti vezetője még kedd délután lépett éhségsztrájkba, tegnap  pedig Ioan Ciubotariu, a Muntele szakszervezet ügyvezetője is csatlakozott hozzá. Andrei Gerea energetikai miniszter és Victor Ponta kormányfő Petrozsényba való sürgős kiszállását követelik, hogy hivatalosan értesítsék a bányászokat az energetikai óriás konkrét megmentési lépéseiről.

Pénteken a CEH vezetősége Brüsszelben ismertette az átszervezési tervet, de a bányászokat nem értesítették hivatalosan annak tartalmáról. A megmentés esélyei kapcsán pedig ellentmondásosak a vélemények.

A CEH csupán 3 évvel ezelőtt jött létre négy Zsil-völgyi bánya (Lónya, Livazény, Vulkán és Lupény), valamint a parosényi és marosnémeti hőerőművek összevonásával, azóta az agyaglábú óriás közel egymilliárd lejes veszteséget „termelt”, amiből csupán tavaly 352 milliót!

Megmentése már az év elején kérdésessé vált, ezért az energetikai minisztérium levette róla a kezét, és az átszervezési terv kidolgozását a konszern vezetőségének udvarára dobta.

Vezetőségi derűlátás

Nos, a CEH vezetősége elkészítette a 3 évre szóló átszervezési tervet, mely szerint a konszern megmenthető lesz. Emil Floruţ igazgató szerint ez azonban több tényezőtől függ: a nyáron a kormány 167 millió lejes (38 millió euró) megmentési hitelt nyújtott a CEH-nek, amely átszervezési segéllyé változna, vagyis nem kellene visszafizetni. Egy másik feltétel a technológiai korszerűsítések végrehajtása lenne, noha nem tudni, hogy milyen forrásokból: az energetikai óriás még folyó költségei biztosításával is bajlódik, az alkalmazotti béreket gyakran késéssel folyósítják, több millió eurós beruházásokra nyilván nem futja, hiszen csupán Marosnémetin mintegy 80 millió eurós korszerűsítésre lenne szükség. A működési költségek lefaragása egy másik feltétel, akárcsak a széleskörű korrupció visszaszorítása. Emil Floruţ szerint nehezen képzelhető el a konszern megmentése, amíg a bányákban 100 évvel ezelőtti, a hőerőműveknél pedig 40 évvel ezelőtti technológiát alkalmaznak. A műszaki fejlesztés viszont nem lehet annyira drága, legalábbis kevesebbe kerülne, mint amennyit éveken keresztül fizettek, amikor átfestett ócskavasakért tízszeres árat adtak.

Mindezen feltételek mellett a livazényi és a vulkáni bányák, valamint a két hőerőmű megmenthetők, 2018 után is folytathatják tevékenységüket, véli az igazgató. Az EU-s szabályok szerint 2018 után ugyanis tilos bármilyen állami szubvenció, csakis a nyereséges üzemek folytathatják tevékenységüket, a veszteségeseket be kell zárni. Amennyiben a többi bányát is sikerült versenyképessé tenni, akkor azok is üzemelhetnek tovább, viszont ha valamennyi veszteséges marad, akkor valamennyit be kell zárni. Az energetikai konszern iránt német és brit beruházók is érdeklődnek, legalábbis az igazgató szerint.

Szakszervezeti kételyek

A szakszervezet ellenben erősen pesszimista a szavak szintjén jól hangzó átszervezési terv kapcsán. Nagyszerű jövőkép-tervekből eddig sem volt hiány, valós megoldásokból viszont annál inkább. Fölöttébb kérdéses, honnan tudná előteremteni a csőd szélén álló konszern a műszaki korszerűsítéshez szükséges anyagi fedezetet, véli Petru Nica, a Muntele szakszervezet elnöke. Románia ráadásul nem tért át az energiavegyítésre, mint az EU több országában, az energiaforrások egymás ellen versenyeznek a piacon. Ilyen körülmények között a kőszén alapú energia eleve hátrányban marad a sokkal olcsóbban előállítható vízenergia, atomenergia, napenergia vagy szélenergia ellenében. Beruházók bevonása is nehezen képzelhető el – tavaly és tavalyelőtt a kormány nem győzött dicsekedni a CEH-et megmentő kínai befektetőkkel, a választások elteltével viszont az ügyből nem lett semmi. Nica szerint az „átszervezési terv” csupán a Zsil-völgyi kedélyek csillapítását célozza, néhány hónap múlva a CEH élén más vezetők lesznek, s a miniszteri tárcát is másvalaki tölti majd be, akik jól bevált szokás szerint elődjeikre hárítják a felelősséget.