Frissíteni a fáradó emlékezetet

Október 4-én,  szombaton reggel  idulásra készülődünk, immár 15. alkalommal. Mig az autóbuszra várakozunk, Khell Leventével aggódva kémleljük az eget. Az egyhangú, szürke fellegekből szinte lóg az eső lába. A gyerekeket ez nem érdekli, vídáman kergetőznek.

Majd meglátjuk, mi lesz a nap folyamán.  

Mindenki a fedélzetre! Indulunk az „élő történelemórára”. A Csiky Gergely Főgimnázium kísérő pedagógusai Erdei Emese, Hevesi Éva és a ségai Aurel Vlaicu Általános Iskolából Kass Amália diákjaihoz idén első alkalommal csatlakoznak a nagyiratosi hatodikosok, Tóth Csilla vezetésével. Mintegy félszázan indulunk, és számitásaink szerint, köztük van az 500. résztvevő is.

Az idő továbbra sem fogad kegyeibe. A sűrü esőt néha szitálás váltja. Az október mindíg  szomorú.

Ilyen lehetett ama tragikus hajnalon is ...  

Az esőfüggöny mögül előbukkan uticélunk. Megérkezünk. Korhadt tábla hírdeti: Magánterület.

Vizes fűben caplatunk a szőlősi malom ég felé meredező, romos falai alá. A Malomárok környékéről, annak kialakulásáról, az itt  állomásozó honvéd seregről Erdélyi István beszél.  Muntean Tibor, a Csiky Gergely Főgimnázium történelem szakos tanára feleleveníti 1849 augusztusának eseményeit. Az élő történelemórát a magával hozott korabeli szuronyos puska tette még emlékezetesebbé. Miközben bejárjuk a fogadó és a  malom még épen maradt részeit, Khell Levente tanító bácsi az egykori malmot működtető, néhány évvel ezelőtt még itt rozsdásodó  lapát- és fogaskerekekről mesél, amelyeknek lassan már a  nyomát is belepi a fű és a felejtés.   

Mi lesz itt 10-20 év múlva? Talán műfüves beton-lakópark? 

Indulunk vissza, Pankotán megállunk egy főhajtásra Csiky Gergely, az aradi líceum névadójának a szülőháza előtt.

Világos, Bohus-kastély. Az elmúlt évekhez viszonyítva igazi meglepetéssel szolgál a felújított múzeum. A bejárattal szembeni teremben az 1849 augusztusához kötődő eseményeket felidéző relikviákat láthatunk. Amint megtudtuk, a múzeum  alig néhány hete jutott ezen tárgyak birtokába. Előttünk még kevesen látták.

A szemerkélő eső, a járhatatlanná ázott utak miatt sajnos a klasszikus várostrom, a hagyományos kolbász és szalonnasütés – a résztvevők legnagyobb bánatára – elmarad.

A buszban mégegyszer elénekeljük a Kossuth-nótát. Búcsúzóul minden kisdiák egy-egy, az aradi 13 képével ilusztrált emléklapot kapott.

Kép és szöveg:

Homolka Ervin