A pécskai Újkenyér Ünnepen Pécskai Gyökerek díjjal történt kitüntetése után elbeszélgettünk ft. Kocsik Zoltánnal, a temesvári Gerhardínum Római Katolikus Gimnázium igazgatójával.
– Ha valaki olyan intézményt vezet, ahonnan lelkészek, egyházi emberek nőnek ki, mit érez, ha a munkáját nem csupán hálás szavakkal, hanem kitüntetéssel is elismerik?
– Őszintén szólva nem számítottam a kitüntetésre, ezért nagyon meglepett, amikor az RMDSZ pécskai szervezete részéről telefonon közölték velem a hírt. Számomra mindenképp öröm és hálaadás, amiért a Jóisten segítségével és az embertársak közreműködésével szépet lehet tenni. Mindehhez kitartás, szorgalom, remény és pozitív hozzáállás szükséges, hogy a világ dolgait előre vihessük. A gyermek nagy kincs és a magyar gyermekből nincs sok, ezért nagyon oda kell rájuk figyelni, lelkileg, intellektuálisan úgy kell nevelni, fejleszteni a tudásukat és a műveltségüket, hogy megállhassák helyüket a világban.
– A kitüntetés birtokában változtat-e valamit az eddigi nevelési, vezetési módszerein?
– Eddig a munkatársaimmal együtt jó néhány generációt segítettünk a továbbtanulásban és reméljük, ezután is hasonlóan fog történni. A kitüntetést ezúttal is megköszönöm a város vezetőségének, valamint azoknak is, akik felterjesztettek rá.
– Kocsik Zoltán édesanyja hogyan éli meg fiának a kitüntetését?
– Nagyon büszke vagyok rá, mert tudom: minden energiáját az általa vezetett közösségre fordítja. Tulajdonképpen gyermekkorától arra vágyott, hogy pap vagy tanár legyen. A Jóisten kegyelméből, mindkét vágya teljesült, ezért megismétlem: nagyon büszke vagyok rá – mondta el érdeklődésünkre ft. Kocsik Zoltán és édesanyja, Mária asszony.
Hozzászólások