Gyermekeink és unokáink jövőjét nem adjuk!

Szombaton este Erdély-szerte több mint száz településen tartottak rövid, tiltakozó megmozdulást a romániai régió-átalakítási tervek ellen, az autonómia mellett.

Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei vezetősége 19.30-ra hívta az érdeklődőket az arad-gáji katolikus templomkertbe.

A közel félszáz megjelent egy közös himnusz-énekléssel kezdték a tiltakozást, majd Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad megyei szervezetének elnöke vette át a szót.

„Eljutottunk oda, hogy az ellen kell tiltakozzunk, hogy Székelyföldet ne darabolják fel, és ne osszák román többségű régiókba. Ez ellen fel kell emeljük hangunkat még akkor is, ha közösségünk belefáradt a több évtizedes sikertelenségbe” – mondta Borbély Zsolt Attila.

Az egy évvel ezelőtt megjelent nagybányai kiáltványt idézte, melyet Új kiáltó szó néven tavaly júniusban tettek közzé: „Nem köthetünk kompromisszumot. Nincsen semmi ’de’. Öntudatos, kemény, erős és dacos, minőségi magyarokká kell lennünk! Egymásért felelős magyarokká.”

Beszédében hangsúlyozta, hogy a román kormány jelenlegi regiósítási tervei súlyosan sértik a magyar létérdekeket, amelyet nem szabad, nem lehet tétlenül nézni.

„A magyar politikát a magyar érdek szerint kell alakítsuk, nem a román hatalom elvárásaihoz kell igazítsuk a közösségi célokat” – zárta beszédét az EMNT aradi elnöke.

Dr. Burián Sándor, az EMNP Arad megyei elnöke az 1996-os szlovákiai régiós felosztást hozta fel példaként, amikor Szlovákiát úgy felosztották, hogy sehol nincs többségben a felvidéki magyarság, gyakorlatilag jogfosztottak, nem tudnak semmiről dönteni saját régiójukban – hát ez az, amit mi nem szabad megengedjünk.

Az elnök felolvasta azt a kiáltványt, melyet Erdély-szerte minden megmozduláson felolvastak a szombati tüntetésen a történelmi régiókért.

A csendes megmozdulás – melyen fiatal és idős korosztály, bár szerény számban, de képviseltette magát – a Székely Himnusz közös éneklésével zárult.

Megkérdeztünk néhány résztvevőt, miért tartották fontosnak, hogy részt vegyenek a tüntetésen.

„A román államiság annak idején úgy kebelezte be Erdélyt, hogy megígérte az autonómiát, amit az óta sem tartottak be. A románság jogait mi tiszteletben tartjuk, ők is ugyanolyan emberek, mint mi, semmivel sem jobbak, vagy rosszabbak, de azt nem tudjuk eltűrni, hogy ők nem tartanak minket tiszteletben. Nem a népről van szó, mert azokat vezetik különböző vezérnek kikiáltott nyolc osztályos félanalfabéták. Itt arról van szó, hogy a politika arra irányul és azt próbálják elérni, hogy ne legyen maradásunk: vagy olvadjunk be, vagy menjünk el. Ezt nem szabad engednünk! Az igazság akkor is igazság, ha egyetlen egy ember mondja. Amennyiben hallatjuk a hangunkat, van arra remény, hogy valahol valaki meghallja.” (Lajos Árpád)

„Fontosnak tartom, hogy eljöjjek bármilyen megmozdulásra, ami az itteni magyarságot, meg általában a Kárpát-medencei magyarságot segíti visszahelyezni az őt megillető pozícióba. Még jobban örülnék, ha ezt minél többen fontosnak tartanák. Szerintem Aradnak sokkal nagyobb potenciálja van magyarság szempontjából, hogy megmutassa magát, nem csak 50–60 ember. Remélem, a következő alkalmakkor ezt jobban meg tudjuk majd mutatni.

Mindenki tudja, hogy most ettől nem fognak a román hatóságok megrendülni. Ha az összes megmozdulást, ami most zajlik Erdély-szerte, összevetjük és kijön egy valamilyen szám, talán akkor figyelemreméltó lesz, de akkor sem fogja ez meghatni a román hatóságokat. Ennek még folytatása kell legyen.” (Cserneczky Árpád)

„Fontos! Nagyon fontos, hogy hallassuk a hangunk! Nem megengedhető, hogy feldarabolják a magyarlakta területeket. Mi itt születtünk, hát legyenek meg a kellő jogaink. Nem szabad hagyjuk, hogy ne legyen eredmény! Addig kell menjünk, csináljuk, amíg történik valami, lesz eredménye.” (Katona Mihály)